0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A kinigli múltja és jelene

Nem is lehetne más aktuálisabb, mint a nyúl, így húsvét közeledtével. A mindenki által dajkált, aranyos és tüneményes szőrgombócról különféle foltos tapsifülesek jutnak az ember eszébe. Ezeknek a házi kedvenceknek az őse az üregi nyúl, amit Európába az ókori népek telepítettek be.

Az üregi nyúl vagy más néven a kinigli – de hívják lapi nyúlnak is (ami feltehetően a francia lapin névből származik) – Magyarországon ugyan egész évben vadászható faj, a terítékadatok azonban alacsonyak, már szinte elhanyagolhatóak. Külalakra a mezei nyúlnál kisebb, feje rövidebb, mellső és hátsó lábai csaknem egyforma nagyságúak. Elterjedése az eljegesedés után az Ibériai-félszigetre és Északnyugat-Afrikára tehető. Később Európa szinte valamennyi országába betelepítették. Hazánkban a Kisalföldön, a Mezőföldön és a Duna-Tisza közén fordult elő nagyobb számban. Mivel a föld alatt, kotorékban (üregekben) él, ezért elsősorban a laza, homokos talajokat kedveli.

Állomány-dinamikájában ingadozásokat figyeltek meg: a feldúsult állomány­sűrű­séget követően jelentősen visszaesett az állomány.

Ennek oka az állományszabályozó funkciót betöltő mixomatózis (dél-amerikai eredetű), valamint a nyulak vérzéses betegsége (RHD, kínai eredetű betegség) vírus, ami a házi és az üregi nyulak vérzéses megbetegedését okozza. Ezáltal a ’80-as – ’90-es évekre, valamint a kétezres évek elejére az üregi nyúlállomány szinte teljesen eltűnt az országból.

A helyzet orvoslására visszatelepítésekre került sor, ám ezúttal hibridizált üregi nyulakat bocsátottak ki egyes térségekbe, melyek nagymértékű és gyors szaporodási készségüknek következtében az állomány emelkedésnek indult. Ennek köszönhetően a 2014/2015-ös vadászati évben az üregi nyúl elejtett száma 2500 példány körülire gyarapodott, de 2017/2018-ban kevesebb, mint 900 példány – jelenleg a faj egész évben vadászhatóvá vált.

Egyes régebbi feljegyzés szerint, mely ifj. Bartal Aurél tollából származik, a következőket írta:

„Azt hiszem, kevés az az irigylésre méltó vadászterület hazánkban, ahol ne ismernék a «kinigli»t. Még ha ideig-óráig nem is mutatkozott, egy szép napon csak felüti a sátorfáját az erdészeknek e réme és oly gyorsan és csöndben végzi a sokasodás munkáját, hogy pár hónap múlva már tele van a talaj lyukakkal, keresztül-kasul vezető aknákkal, az ültetvények megrongálva, a kis csemeték törzsei megrágva – mind a kinigli elszaporodásának félreismerhetetlen jelei.

Olyan területen, ahol évek hosszú során keresztül nem láttak egyet sem és legközelebbi tartózkodási helyük is több mértföldnyire esik, oda is elvándorol egy-két család és ahová egyszer betette a lábát, ott mindvégig otthon érzi magát; legalább még nem hallottam, hogy valahonnét teljesen ki lehetett volna pusztítani.”

– az idézet 1900 decemberéből származik. Manapság nehéz elképzelni azt, hogy az üregi nyúl feltűnése egykoron ilyen ijesztő jelenségnek bizonyult egyes vadászterületeken, populációja pedig irtásra ítéltetett. Nem is kívánhatja a vadásztársadalom, hogy ez az idegenhonos faj ilyen drasztikus mértékben jelen legyen hazánkban, mint egy évszázaddal ezelőtt, ellenben attól függetlenül, hogy a kiniglinek gazdasági jelentősége nincs és kártétele is elenyésző, jó, hogy jelenlétével változatosabbak hazai vadászataink.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu