Ez nemcsak a különböző nyelvterületek elnevezési különbözőségeiből adódik, hanem abból is, hogy hasonló elvek alapján működő, különböző termesztési rendszerekről beszélünk. A közös mindegyikben az egészséges, vegyszermentes élelmiszertermelés és a környezet növényvédőszer-terhelésének csökkentése.
A kiinduló gondolat helyes, a megvalósítás módja és a termesztés körülményei között azonban jelentősek az ideológiai és gazdaságossági, illetve termelési különbségek. A szőlőtermesztésen keresztül figyelemmel kísérve a termesztési irányzatokat és azok fejlődését, láthatjuk, hogy már az Agrár-környezetgazdálkodási Program (AKG) előírásainak betartása is komoly lépés a környezet vegyszerterhelésének csökkentése irányába.
Fontos az előrejelzés, az okszerű és célzott védekezés, az agrotechnikai és fitotechnikai lehetőségek kiaknázása a kártétel mértékének csökkentésére. Kémiai készítmények használata az AKG-rendszerben még mindennapos, a kontakt és fölszívódó szereket is beleértve.
Természetes anyagok
Az ökológiai gazdálkodás fogalma alatt a köztudatban a bio szót értik, pedig valójában nem a teljes, kizárólag biológiai, vagyis „élő szervezetet élő szervezettel szabályozó” gazdálkodási formáról van szó. Az ökológiai gazdálkodás is használ természetes alapanyagú készítményeket, mint az édesköményolaj, a szódabikarbóna vagy a narancsolaj, de a réz és a kén is ide sorolandó. A réz viszont nehézfém, amely a természetben is előforduló, azaz nem szintetikus anyag, de a talajban fölhalmozódva már káros következményekkel jár. Ezért a hazai, és az európai uniós termesztésben korlátozzák a fölhasználását, hektáronként és évenként 3-6 kilogramm hatóanyagban, de Svájcban például már csak 2 kilogramm a kijuttatható mennyiség.
Alternatív eszközökkel, mint például a gombát fertőző (mikopatogén) gombák, a levélfelszínt lúgosító szerek, az időben és helyesen elvégzett zöldmunkák, valamint a szőlőnövény kondíciója, a megfelelő agrotechnika, gyomszabályozás, kiegészíthetjük és növelhetjük a kezelések hatékonyságát. De ehhez nem elég csak a rendelkezésünkre álló készítményeket ismerni, hanem a szőlőültetvényt, mint természetes ökoszisztémát, annak működését, élőlényeit kell nagyon jól megfigyelni és fölfedezni az összefüggéseket.
Pillangóhatás
Ha valahol érvényesül a pillangóhatás, akkor az a mezőgazdasági termelés, vagyis egy dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszú távú működését. A természetes környezetben kialakuló önszabályozó rendszerre a legkisebb változás/változtatás is kihat. Egyedek pusztulhatnak el, vagy éppen teret kaphat egy új élőlény a másik pusztulása következtében.
Az ökológiai termesztésben különösen fontos a hasznos élő szervezetek szerepe, adott esetben a betelepítésükre is sor kerül.
Gondoljunk a ragadozó atkákra, katicabogarakra, fürkészlegyekre, fürkészdarazsakra stb. De átfutott-e a fejünkben, hogy ezzel kárt is okozhatunk, ha nem az adott területre jellemző fajt akarjuk maradásra bírni? Ha egy rovar vagy gomba párás, meleg körülmények között érzi jól magát, szenvedni fog, vagy elhal az alföldi, száraz forró homokon. Az sem mindegy, milyen mértékben képesek szaporodni, ugyanis ha túl agresszív valamelyik, akkor elnyomja a hazai honos fajokat, lásd a harlekinkatica esetét. Szőlőültetvényekbe a fitofág atkák elleni védekezésre a Typhlodromus pyri ragadozóatka-fajt ajánlják, de azt sokszor elfelejtik hozzátenni, hogy ez a faj a párásabb, nedvesebb, hűvösebb klímát kedveli, száraz körülmények közé az Amblyseius-fajok alkalmasak. Az ökológiai gazdálkodás által előírt feltételek betartása esetén azonban nincs szükség a betelepítésre, 1-2 év alatt a védekezéshez szükséges populációnagyságra képes elszaporodni.
A gyomszabályozás kérdései
|
A rendszer minden eleme Sokszor halljuk, hogy mennyire fontos az ültetvények biodiverzitása. Mit jelent a biodiverzitás? Tágabb értelmezésben az élőlények sokféleségét, amely az adott ökoszisztémára, területre jellemző. A szőlőültetvényekben akár a növényvédelmi kezeléseket, akár a gyomszabályozást végezzük, mindig csak egy-két hangsúlyos, gyakran előforduló kórokozóra, kártevőre koncentrálunk, amelyek tetemes gazdasági kárt okozhatnak. Ezeken kívül viszont számos olyan kórokozó, kártevő, hasznos élő szervezet – paraziták, hiperparaziták, talajlakó élőlények, gerincesek, rovarok – létezik, amelyeket nem ismerünk, vagy ismerjük ugyan, de nem tulajdonítunk jelentőséget neki. Ha a természetes szabályozó mechanizmusokat tanulmányozzuk, rájövünk, hogy önmagában egyik elem sem működik, és nem elégséges, ha csak egy-egy részecskét kiragadunk a rendszerből, és nem elegendő, ha csak erre a részre összpontosítunk. Mindent átfogó, az összefüggéseket fölismerő tudással kell rendelkezni ahhoz, hogy az ökológiai termesztés működjön. |
Sokat és sokszor beszélünk a kabócákról az utóbbi években, de különösen a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmás betegségét terjesztő Scaphoideus titanusról, amely valóban egygazdás kártevő, vagyis ragaszkodik a szőlőhöz. Ezen kívül azonban még számos kabócafaj él az ültetvényeink közelében és csak akkor tűnik föl a jelenlétük, ha kártételt észlelünk. A védekezésben rögtön különböző készítmények alkalmazásában látjuk a megoldást, holott lehet, hogy csak az állat természetes élőhelyét bolygattuk meg, például az árokpartok kaszálásával. A lekaszált gyomokon táplálkozó és szaporodó élőlények azután kényszerből keresik föl és károsítják a haszonnövényt.
Ám abban a pillanatban hasznossá válnak, amikor takarják a talajfelszínt, megőrzik a talaj nedvességét, gyökereikkel lazítják a talaj szerkezetét és még tápanyagot is szolgáltatnak. A hasznos élő szervezetek számára pedig alternatív táplálékforrást, szaporodó- és telelőhelyet kínálnak. A talajtakarásról is eltérők a vélemények, vannak ellenzői és támogatói. Mindkét oldalnak igaza lehet, de csak akkor, ha kellő tudás birtokában (a terület talajadottságai, talajtípus, vízháztartás, csapadékmennyiség, hőmérséklet stb.) indokolni tudják állításaikat. A talajtakarás kötelező elem a környezetkímélő termesztésben. A kereskedelmi forgalomban lévő fűmagkeverékek általában csak egy bizonyos típusú területre vethetők, más klimatikus feltételek közé más keverék szükséges, amelyet magának a termelőnek kellene összeállítania a saját ültetvénye állapotának ismeretében. Persze ehhez a gyom- és gyógynövényeket is ismerni kell. Nem várható el egy standard keveréktől, hogy minden igényt kielégítsen.
Az egészséges, jó kondícióban lévő növény ellenálló képessége is jobb, de mit ér, ha a tápelemek kiadagolásakor csak a szőlő sárga színére figyelünk és a talaj levegőzöttségéről, baktériumairól, gombáiról, rovarairól fogalmunk sincs.
A fölöslegesen kijuttatott trágya nemcsak többletköltséggel jár, de környezeti kárt is okozhat.
Összegezve tehát, a szőlőültetvények ökológiai termesztése csak akkor lesz sikeres, ha időben a szőlő igényeihez és fejlődési szakaszaihoz igazodva, okszerűen, célzottan, a biológiai folyamatok összefüggéseinek teljes ismeretében végzünk bármilyen beavatkozást. Legyen az agrotechnikai, fitotechnikai eljárás vagy akár növényvédelmi kezelés.
Dr. Németh Krisztina
NAIK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet
