APtk. a következő általános szabályt fogalmazza meg: „A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.” Tehát a jogalkotó fontosnak tartotta, hogy a szomszédokról, az ő jogaikról megemlékezzen.
Az elkóborolt állatra is kiterjed
A Ptk. három esetet külön is nevesít. Az első szerint a tulajdonos nem foszthatja meg a szomszédos épületet a szükséges földtámasztól anélkül, hogy más megfelelő rögzítésről ne gondoskodnék. Ennek jelentőségét, úgy véljük, könnyen beláthatjuk, hiszen a megfelelő támasz nélkül maradt épület annak használóira és a környezetére igen komoly veszélyt is jelenthet. Bizonyára az vezette a Ptk. megalkotóit, hogy ilyen esetek többször is előfordultak az életben, és éppen az ezzel okozott károk megelőzése miatt az elmúlt évtizedek során a törvény számtalan felülvizsgálata során sem került ki a szövegből.
A szomszédjogokról szóló külön törvény néhány szomszédjogi esetet külön is nevesít. Ezek: az ingatlanok határvonalán álló növények hasznainak és terheinek megosztása, az idegen ingatlanon talált elkóborolt állat visszaadása esetén követendő eljárás szabályai, valamint a telekhatáron létesített kerítés költségeinek megosztása.
Ritka a bontásra kötelezés
A törvény még egy jelentős esetkört ölel fel, mégpedig az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett használati jogok, ezen belül is elsősorban a szolgalmi jogok gyakorlásának kérdését szabályozza azokra az esetekre, ha az érintett ingatlanokat egyesítik, megosztják, illetve ha egyazon tulajdonos vagy birtokos kezébe, vagy éppen ellenkezőleg, egy birtokos kezéből több különböző birtokos kezébe kerülnek.
Van azonban egy gyakran előforduló konkrét szomszédjogi probléma, amivel érdekes módon nevesítetten sem a Ptk., sem a külön törvény nem foglalkozik. Ez pedig a szomszéd elé, mellé építés.
Ez persze egy viszonylag szélsőségesebb példa, de az már gyakrabban előfordul, hogy egyszerűen csak túl közel épül egy másik épület, vagy éppen egy olyan funkciójú épület, amit a lakókörnyezetünkben nem szívesen látunk (pl. nagy forgalmú raktárépület vagy istálló). Az építésügyi jogszabályok általában meghatározzák ugyan, hogy az adott övezetben milyen funkciójú, milyen méretű építhető, és az adott telken belül hova, azaz mekkora szabad területet kell hagyni az épület és a telekhatár közé, viszont ugyanakkor elég nagy szabadságot is adnak az építtetőnek. Ha a szomszéd nem tartja be az építési szabályokat, akkor – mondhatjuk – egyszerűbb dolgunk van. Ha viszont „csak” oda nem illő, de a lefektetett helyi szabályoknak megfelelő módon építkezik, akkor a fentebb írt, a szomszédok szükségtelen zavarását tiltó szabályra tudunk hivatkozni. Valószínűleg a jogalkotó azért nem szabályozta ezt a területet részletesebben, mert az élet sokkal több, ebbe a kategóriába tartozó problémát tud produkálni, mint amit a jog az általánosító leírásával tudna kielégítően szabályozni.
Ha ilyen, az építési szabályoknak megfelelő, de minket mégis zavaró építéssel van dolgunk, és nem tudunk a szomszéddal dűlőre jutni, akkor be kell bizonyítanunk, hogy az adott építmény valóban alkalmas a zavarásunkra, és jogaink gyakorlását csorbítja.
Azt azért el kell mondanunk, hogy – sajnos – még az építési szabályok megsértése esetén is ritka a bontásra kötelezés, így ez utóbbi esetben, ha sikerül meggyőznünk a bíróságot jogaink sérelméről, úgy csupán kártérítésre számíthatunk.
Dr. Cenner Tibor
