Közismert, hogy a vad, mint élelem elsőrendű, mégis a hazai éves vadhúsfogyasztás átlagosan 0,2-0,4 kg/fő, ami kifejezetten alacsonynak mondható Európa más országaival történő összevetésben, ahol 0,7-1 kg/fő ez az adat.
A folyamatosan növekvő nagyvadállományból származó éves teríték az elmúlt fél évtizedben meghaladta a 300.000 elejtett vadszámot, és az elmúlt tíz évben valamelyest emelkedett a lőtt vadhús értékesítése (2003/2004 vadászati évben 2 milliárd forint, a 2013/2014-es vadászati évben a duplája. Ez az összeg már eléri a bérvadásztatásból befolyó bevételek értékét), azonban többségében export árucikként került eladásra.
A Nemzeti Agrárkamara és az Országos Magyar Vadászkamara is szeretné, hogyha a nemzetközi piac mellett a magyar fogyasztók között is nőne a vadhús fogyasztása iránti nyitottság. Ezért az ország különböző területein a magyar vadhúst és vadhúsfogyasztást népszerűsítő programsorozatot indítottak.
A vadhúsról alkotott képet azonban nem egyszerű megváltoztatni.
Több közvélemény-kutatás is készült a vadhúsfogyasztási igény tekintetében, és összességében az alábbi konklúzió vonható le: a magyar fogyasztók számára a vadhús különlegességnek és luxuscikknek számít. Elsőként említhető, hogy a vadhús a magyar átlag jövedelemhez mérten drága. Másodsoron nehezebb hozzájutni, mint más húsokhoz. Ehhez hozzákapcsolódik a média által a vadászok és a vadászat iránti ellenszenv terjesztése, és az ehhez napjainkban szorosan kapcsolódó és egyre inkább dívó állatvédelem, ami továbbra sem kedvez a vadhúsfogyasztás népszerűsítésének. Nem utolsó sorban meg kell említeni, hogy az érdeklődőkben kételyek ébrednek a vadhúsok sikeres elkészítését illetőleg, és inkább visszakoznak a vásárlástól.
Hogy a fogyasztók szempontjából elérhetőbbé váljon a vadhús, ahhoz elsősorban a piaci árát kellene csökkenteni, ami egyelőre elképzelhetetlen, miután a vadhús felvásárlási árak (a vaddisznó felvásárlási árát kivéve) emelkedni kezdtek.
Más úton kellene megoldást találni. Meglehetne próbálni regionális vagy lokális szinten kialakítani vadhús értékesítő pontokat, vagy helyi feldolgozókat létesíteni, melyek könnyebb elérést biztosítanának a vadhúshoz. Továbbra sem lenne szabad lankadni hagyni a népszerűsítő programot, hangsúlyozva, hogy a vadhús nemzeti érték, és mint egészséges minőségi élelmiszer-alapanyag, rendszeres fogyasztása és a hazai étkezésbe való beépülése lényeges mérföldkő lenne az amúgy is egészségtelenül táplálkozó magyar társadalom számára.