Más európai országokban a verébtartásnak nagy hagyománya van, olyannyira, hogy már számos színváltozatot is sikerült kitenyészteni. Így például a házi verébnek achát, barna, opál, pasztell, izabella, gesztenye vagy éppen albínó színváltozata is ismert.
A veréb énekesmadár, ám mivel még nincs mesterségesen agyontenyésztve, „értelmi képességei” is sokkal jobbak, mint teszem azt egy kanárinak.
Ebben persze az is közrejátszik, hogy az énekesmadarak között testméretéhez viszonyítva az egyik legnagyobb agymérettel büszkélkedhet, csupán a varjúfélék előzik meg e tekintetben.
A verebek táplálása roppant egyszerű, a felnőtt madarak számára biztosítsunk változatos mageledelt, zöldeledelt és időnként állati fehérjeként szolgáló táplálékot. A friss itató- és fürdővízről se feledkezzünk el. Emellett szükségük van madárhomokra is, hogy időnként fogyasszanak belőle. Állati eredetű táplálékkal nevelik fel fiókáikat, s természetesen nekünk is ezzel kell etetnünk. Ez lehet állatkereskedésekben kapható vagy saját magunk által gyűjtött rovartáplálék, frissen vedlett lisztkukac, rovarevőknek szánt lágyeledel, némi főtt tojás stb.
A természetben 3-6 tojásból álló fészekaljukon a szülők 11-14 napig kotlanak. A fiókákat kezdetben mindkét szülő eteti, a kirepülés után a hím tovább gondoskodik a fiatalokról.
A verebek szaporodási időszakon kívül más madarakkal jól megférnek, ám a költési idő közeledtével egyre összeférhetetlenebbek lesznek.
Írásunk Kovács Zsoltnak a Kistermelők Lapjában megjelenő részletes cikke alapján készült.