A Michigan Egyetem kutatói szerint azonban ezeknek a „vacsoradobozoknak” összességében kisebb a széndioxid lábnyoma, mint ugyanannyi boltban vásárolt élelmiszernek, a több csomagolás ellenére is.
Mi lehet az oka ennek? Az előre kiporciózott összetevők és az óramű pontossággal kialakított ellátási lánc miatt csökken az élelmiszerpazarlás a dobozok esetében, ellentétben azzal, amit boltban vásárolnak.
„A vacsoradobozokat az élelmiszerhulladék csökkentés jegyében alkották meg” – mondta Shelie Miller, az egyetem Fenntartható Rendszerek Központjának munkatársa és a tanulmány egyik vezető szerzője.
„A csomagolás szempontjából valóban rosszabbak az ételes dobozok, de ez nem a leghangsúlyosabb probléma.” – mondta Miller.
Az Egyesült Államokban 2012-ben jelent meg először az első három ilyen szolgáltatás: a Blue Apron, a Hello Fresh és a Plated. Azóta több tucat hasonló cégnél lehet online vacsoradobozokat rendelni, melyből otthon főzheti meg a kész ételt a vevő. A csomagok hűtéséről is gondoskodnak, így friss marad a rendelt alapanyag.
(És mielőtt azt hinnénk, hogy ez valami külföldi úri huncutság, Magyarországon is megjelent már ez a szolgáltatás: több cég is foglalkozik helyi, friss alapanyagokból készült csomagok összeállításával, melyhez igény szerint receptet is mellékelnek.)
Az USA-ban 2018-ban 3,1 milliárd dolláros üzlet volt a vacsoradoboz, mely a Packaged Facts piackutató cég adatai szerint 22 százalékos növekedés. Egy 2018-as Nielsen felmérés szerint az amerikai fogyasztók 9 százaléka vett már ilyen dobozt, míg 25 százaléka kipróbálná a szolgáltatást a következő 6 hónapban.
A mostani tanulmányban azonban vizsgálták a relatív üvegházgáz kibocsátást a házhoz szállított vacsoradobozok és a hagyományosan, boltban vásárolt élelmiszerek esetén. Ehhez öt, kétszemélyes fogást vizsgáltak meg: lazac, sajtburger, csirke, tészta és saláta. Az ételeket vacsoradobozokból és áruházban vásárolt alapanyagokból is elkészítették. Előbbit a Blue Aprontól szerezték be.
Az üvegházgáz kibocsátás becslésénél minden nagyobb lépést figyelembe vettek: a mezőgazdasági termelést, a csomagolást, a szállítást, az ellátási lánc veszteségeit, a fogyasztást illetve a keletkező hulladék mennyiségét.
Ezt a fajta „születéstől a sírig” tanulmányt nevezik összehasonlító életciklus értékelésnek. Az üvegházgáz kibocsátást jelen esetben az ennek megfelelő mennyiségű széndioxid kibocsátásként jelenítették meg étkezésenként. Ennek számításához korábbi tanulmányok eredményeire támaszkodtak.
Az eredmények szerint az átlagos boltban vásárolt élelmiszereknél 2 kilogrammal több a széndioxid kibocsátás étkezésenként, mint a hasonló tulajdonságokkal bíró, előre összeállított vacsoradoboznál.
Az átlagos széndioxid kibocsátás ételenként 6,1 kilogramm volt a dobozos megoldásnál, míg 8,1 a boltban vásároltnál – ez 33 százalékos különbség.
„Úgy tűnhet, hogy a kiszállítók csak egy nagy halom hulladék-kartont generálnak, ami nagyon rossz a környezetnek. Azonban az az egy darab plusz csirkemell, amit a boltban vásároltunk és először a fagyasztóban végzi, ahonnan végül kidobják, sokkal rosszabb, mivel rengeteg energiát és alapanyagot „fogyasztott” el ahhoz, hogy élelmiszer lehessen.” – mutatott rá Miller.
A másik pont, ami a vacsoradoboz mellett szól, hogy a logisztikánál kimarad a kiskereskedelem.
„Ahhoz, hogy az élelmiszeripar káros hatásait tovább mérsékeljük, továbbra is csökkenteni kell az élelmiszerhulladék illetve veszteség mennyiségét, miközben növelni kell a szállítás és a csomagolás hatékonyságát is, így kevesebb lesz az úgynevezett utolsó mérföldes kibocsátás és az anyagköltség is.”
(Az „utolsó mérföldek” egyik lehetséges megoldásáról korábban itt írtunk)
A tanulmány szerint a legtöbb kibocsájtott széndioxid mind a dobozok, mind a bolti termékek esetében is az élelmiszer előállítása során keletkezett, mely teljes mértékben a mezőgazdasághoz köthető: a dobozok esetében ez 59 százalék, míg a bolti ételeknél 47 százalék volt.
