Mivel roppant mozgékonyak, nagy – mászófákkal, játékokkal bőven ellátott – külső kifutót és belső, télen fűtött férőhelyet igényelnek. Legyen saját kis kuckójuk is, ahová visszahúzódhatnak. A legjobb, ha párban tartjuk őket, lévén ez esetben még szaporulatra is számíthatunk.
A törpemanguszták érdekes táplálkozási szokása, hogy a tojásokat és a kemény bogarakat kövekhez vagdossák,
így törik meg a héjukat. Olykor szövetségre lépnek a szarvasvarjúkkal, amelyek figyelmeztetik a ragadozókra a mongúzokat, s amikor a kis emlősök elszelelnek, a madarak felfalják az otthagyott maradékot, többnyire rovarokat.
A törpemongúzok veszély esetén járataikba vonulnak vissza, melyek jobbára termeszvárakban helyezkednek el. Természetes születésszabályozást alkalmaznak, „matriarchális társadalomban” élnek, s csak a vezérnőstény hoz világra kicsinyeket. Az egy-öt kölyök mintegy ötven napos vemhesség után születik.
A törpemanguszták táplálása egyszerű. A legjobb, ha sok rovart kapnak (lisztbogár lárvája, gyászbogárlárva, tücsök stb.) emellett darált csirke- vagy marhahúst, melyet kalciumporral és vitaminokkal megszórunk, valamint nyers tojást.
A faj Etiópiától Dél-Afrika északi részéig honos. Nappali életmódot folytat, s otthona a szavanna. Kistermetű, testtömege alig több 30 dekagrammnál, testhossza pedig – farkával együtt – 45 cm körüli. Maximum 40 fős csoportokban él. Miközben a csapat tagjai táplálékot keresnek, egyikük egy magaslaton őrködik, és jelzi, ha ragadozó tűnik fel a láthatáron. Kis termete miatt igencsak kell vigyáznia a bundájára, ezért nem csoda, hogy nagyon óvatos. Ő maga is igazi ragadozó, ám főleg rovarokkal táplálkozik.
Írásunk Kovács Zsoltnak a Kistermelők Lapjában megjelenő részletes cikke alapján készült.