A kacagó gerle minden bizonnyal már a török korban feltűnt hazánkban díszmadárként, hiszen tartása Kis-Ázsiában a középkorra visszavezethető. Madarunk eredeti élőhelye Északkelet-Afrika, ahol két alfaját is megkülönböztetik. Azonban immár a világ számos pontján élnek kacagó gerlék a vadonban, így például Kubában éppúgy hallhatjuk hangját, mint Kaliforniában, Haitin vagy éppen Jamaicában. Ezekre a helyekre emberi segédlettel jutottak el.
A kacagó gerle megjelenésében igencsak hasonlít a nálunk széltében-hosszában elterjedt balkáni gerléhez, azonban háta valamelyest sötétebb, emellett testmérete némileg kisebb is. A nálunk élő kacagó gerlék domesztikáltnak tekinthetők, melyeknek ma már igen sok színváltozata ismert.
Azonban a mai napig is a legtöbb nálunk a vadas és a hófehér színű egyed. Különösen kedveltek a fehér alapon fekete szalagos példányok. A selyem, valamint a kontyos és a bóbitás kacagó gerlék változatai is keresettek.
Bár gerléink viszonylag kisebb férőhelyen is költenek, mégis inkább tágas, napos kerti röpdében helyezzük el őket. Nemcsak fajtársaikkal, hanem más madarakkal is jól megférnek, ennek ellenére házigalambokkal közös dúcban vagy röpdében ne tartsuk, ugyanis a kacagókat a házigalambok rendszeresen zargathatják, így azok folyamatos stresszben vannak. Hasonló okok miatt papagájokkal (kivétel a békés természetű fajok, mint például a Bourke papagáj) ne társítsuk őket.
