0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Gazdák Erdély szívéből

Évről-évre több gazda érkezik Hódmezővásárhelyre a romániai Hargita megyéből. „Idén újra mintegy negyven gazdával utaztunk az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok Szakkiállítás és Vásárra”- büszkélkedett Molnár Sándor az Udvarhelyszéki Romániai Magyar Gazdák Egyesületének alapítója, ma alelnöke.

A székelyudvarhelyi szakember Kolozsváron állattenyésztő mérnökként végzett, s mellette közgazdasági diplomát is begyűjtött. Korábban a székelyudvarhelyi szövetkezetben dolgozott főmérnökként, ma nyugdíjas. A napi munka mellett mindig tartott állatot a birtokán, szarvasmarha tartással foglalkozott, a helyi génbank számára egy osztrák üszőtől hat bikát adott. Ezekkel számtalan díjat nyert, Ankara nevű bikája négy megyében öregbítette nevét.

Az Egyesület kezdetekkor 20-25 fővel indult, ma 1200 tagjuk van, több társszervezettel – szarvasmarhatartók, juh- és kecsketartók, méhészek egyesülete – ápolnak szoros szakmai kapcsolatokat. Ezek között vannak a gazdakörök is , aki településenként – Szentegyháza, Kápolnás, Zetelaka, Szentábrahám, Szenterzsébet, Etéd környéke, egészen Segesvár széléig – szerveződnek.

A tagok zömét magángazdák, kistermelők adják, de komoly vállalkozókat is találunk közöttük, például egy 500-as suffolk juh törzsállománnyal rendelkező gazdát.

„Mindenki igyekszik az állattenyésztésben megtalálni a helyét, amit az uniós támogatások is befolyásolnak, ahol a fajtatiszta állományt kiemelten támogatják”- jegyezte meg a szakember. Ugyanakkor még napjainkig is a külterjes állattenyésztés a jellemző, Szent-György napján kihajtják a juhot a legelőre, kézzel fejik nyírják. Viszont egyre nehezebb munkaerőt szerezni, ami pedig van, az nem igazán megfelelő. „Mindig az ember a hibás, hamis kutya, rugós ló nem születik”- mutatott rá a szakember, hogy a nem megfelelő bánásmód hatására válnak kiszámíthatatlanakká. Hiába az uniós – állatjólétei – előírások, alig tartják tiszteletben a gazdák. Reményét fejezte ki, hogy a farmok kialakulásával lemorzsolódnak a hozzá nem értő gazdálkodók.

Az állattenyésztés a mezőgazdaság nehézipara. A mezőgazdasági vállalkozóknak rá kell jönniük, hogy az alkalmazotti fizetéseket azok elvárásaihoz kell igazítani, különben nem lesz munkaerő. Találunk milliós terepjárókkal utazó gazdákat, miközben minimálbéren tartják az embereiket. Előbb-utóbb be kell látniuk, hogy a luxustól meg kell válni, ha folytatni akarják a gazdálkodást.

Kérdésemre Molnár Sándor elmondta, külföldi vállalkozások Udvarhely környékén nem jelentek meg. Viszont többen a külföldön szerzett pénzüket fektetik a mezőgazdaságba.

Kritikus kérdést jelent a térségben a szövetkezés, a rossz tapasztalatok – akárcsak Magyarországon – még távol tartják az embereket.

„Magam is alakítottam egy társulást 1992-ben, aminek mintegy 190 tagja volt” – indokolta, hogy Székelyudvarhelyen jó időben 70 mázsa búza, 40 mázsa burgonya is megtermett. Ám a géppel művelhető, jó földeket mindenki egyénileg akarta művelni, maradtak a vékonyabb, domboldalakban található területek a kollektív számára. Ezzel tisztában léve inkább felszámolták a vállalkozást.

A hódmezővásárhelyi kiállítás látogatására mintegy 500 ezer forint pályázati pénzt kaptak a magyar államtól, ez fedezte a 41 személy útiköltségét. Legfőbb céljuk a gazdák tájékozódása, hogy betekintést nyerjenek a korszerű állattartásba. Ugyanakkor az út fontos része a szakmai kapcsolatteremtés is.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu