A rendezvényen hagyományosan legalább ilyen fontosnak tartják a népszokások megőrzését, felelevenítését, ezzel is magyarázható, hogy a nap folyamán több folklórműsort is láthattunk a nagyszínpadon. Az ünnepélyes megnyitó Almási Sándor pásztor balladaéneklésével kezdődött, majd Dr. Horváth Józsefnek, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kara dékánjának megnyitóbeszéde hangzott el, aki kitért arra, hogy a 35 éves múlt egyértelműen igazolja, hogy bár a lehetőségek és a kihívások változnak, mégis a hódmezővásárhelyi országos juhásztalálkozó folyamatosan képes a megújulásra.
Horn Péter, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség elnöke rámutatott arra, hogy
Az akkor élt emberek leginkább nemes gyapját, sajtját és húsát értékelték. Nemcsak a földművesek, hanem az előkelők is gyakran fogyasztottak juhtermékeket. De a rómaiak már ismertek több olyan tenyésztési módszert, melyeket ma is alkalmazunk. Így például a finomgyapjas juhokat olykor vadjuhokkal keresztezték, hogy hosszútávon ellenálló, jó termelő egyedekre tegyenek szert. A XXI. század embere számára elképesztő, mi mindent tudtak a juhok örökléséről.
Csomai Géza, a Nemzeti Agrárkamara alosztályvezetője kiemelte, hogy örvendetes dolog látni, hogy itt
Igen fontos, hogy amit tesznek, nagy örömmel, szeretettel teszik. Amennyiben megmarad a helyes gondolkodás, a párbeszéd, a nehézségek ellenére a juhtenyésztés a jövőben is erős ágazat lesz, s akik ezért dolgoznak, azokat büszkeség töltheti el.
A megnyitón végezetül V. Németh Zsolt rámutatott arra, hogy
Fontos, hogy vannak köztünk pásztoremberek, akik különös szakértelemmel bírnak, hiszen igen jól ismerik környezetüket, tudják, hol van fűben, fában orvosság, az elközelgő időjárásra tudnak következtetni a jelekből. A pásztorok csendes, olykor visszahúzódó emberek, de felelősség- és kötelességtudatuk legendás. Tudásuk, kultúrájuk nem kerülhet „skanzenbe”, hanem szükséges, hogy a mindennapi életben a jövőben is tovább éljen: „ne a hamut, hanem a lángot őrizzük”!