A cikksorozat korábbi cikkeit itt. illetve itt és itt olvashatja.
Születéstől egyhetes korig megfigyelték, hogy a fészek közepén levő nyulak nagyobb súlyúak, több alomtestvérrel érintkeznek, magasabb a testhőmérsékletük, a tejet jobban értékesítik, és kétnapos korukban alacsonyabb a stresszhormon (kortikoszteron) szintjük, mint a fészek szélére kerülteké.
Fontos a jó minőségű fészek is
Mások szintén megfigyelték, hogy a nagyobb súlyú nyulak több társukkal érintkeznek, ami pozitív hatással van testhőmérsékletükre. Különböző (25, 30 és 35 °C) hőmérsékletre helyezett kisnyulak közül a hűvösebb helyen levők 2 és 5 napos koruk között kissé kevesebb tejet fogyasztottak, rosszabbul értékesítették és lassabban nőttek, mint a melegebb környezetben levő társaik. Az alacsonyabb hőmérsékleten levő nyulak a tejjel felvett energia egy részét feltehetően testhőmérsékletük fenntartására fordították, bár testhőmérsékletük így is alacsonyabb volt.
Bár az alomkiegyenlítés a nyúltelepeken általánosan használt módszer az elhullás csökkentésére, de nem tudunk olyan kísérletről, amelyben hasonló (csak kis, csak közepes vagy csak nagy) súlyú nyulakon vizsgálták volna a szopósnyulak fészken belüli viselkedését.
Mivel fontos, hogy a kisnyulak testhőmérséklete megfelelően magas legyen, ezért kiemelt jelentősége van a jó minőségű fészek készítésének és különösen az alom szőrrel való betakarásának. Kísérletben kimutatták, hogy 37, 40 és 42 °C-on az újszülött nyulak szétmásztak, és elnyúlt testhelyzetben aludtak. Hűvös vagy hideg környezetben (30, 25, 20 °C) a szétszórva pihenő nyulak összebújtak, és összegömbölyödött pozíciót vettek fel, igyekeztek szőrtakaró alá bújni, hogy kisebb legyen a hőveszteségük. A 37-ről 27 °C-ra leesett rektális hőmérsékletük, majd melegben ismét 37 °C-ra nőtt. Ez a kísérlet megmutatta, hogyan reagálnak a kisnyulak a környezeti hőmérséklet változására.
Francia és olasz kutatók a legalacsonyabb minőségi pontszámot kapó fészkekben jegyezték fel a legmagasabb szopóskori elhullást. Saját vizsgálatunkban a szőrrel teljesen takart (5-ös osztályzatú), a 4-es, 3-as, 2-es, 1-es és 0-ás osztályzatú (egyáltalán nem volt szőr) fészkekben, sorendben a szopósnyulak 17, 20, 19, 24, 37 és 30%-a pusztult el. Különösen a kis súllyal született nyulak túlélése szempontjából fontos, hogy az anyanyúl jól betakarja szőrrel a fészket. Ennek hiányában az embereknek kell erről gondoskodni (szőr tépése az anyanyulakról, másik anyanyúl szőrzetének vagy angóranyúl gyapjának felhasználása). Arról nem találtunk irodalmi adatot, hogy milyen mesterséges anyaggal lehet helyettesíteni az anyanyúl szőrét.
Másik lehetőség az elletőláda fűtése. Ezzel a témával kapcsolatban csak egy angol publikációt találtunk, amelyben fűtetlen istállóban egy éven keresztül teszteltek egy 27 °C-ra fűtött padozatú elletőládát. Különösen télen, a magas szopóskori elhullás (56%) majdnem negyedére csökkent (15%).
Súlygyarapodás, testsúly
Már születéskor jelentős különbség van a nyulak testsúlyában, ami alomkiegyenlítés nélkül tovább nő. Amint már azt leírtuk, a születési súly befolyásolja a kisnyulak almon belüli elhelyezkedését, tejfogyasztását és súlygyarapodását, vagyis a nagyobb súllyal született nyulak a szoptatási időszakban előnyben vannak a kisebbekkel szemben. Az átlagosnál két szórással kisebb és nagyobb születési súlyú nyulak növekedését követték 28 napos korig, és egyre nagyobb különbséget figyeltek meg a két csoport súlya között. A születési súly hatása akkor is kimutatható volt, ha két anya szoptatta a kisnyulakat.
Háromhetes korban már jelentős különbség (390, 452 és 518 g) alakult ki a három csoport között. Bár választás után általában a nagy súlyú nyulak gyarapodtak jobban, de a különbség csak egy-egy esetben volt szignifikáns. 12 hetes korig a születési súlynak megfelelő sorrend alakult ki a testsúlyban (2,52; 2,61 és 2,78 kg), de később már csak a nagysúlyú nyulak fölényét lehetett statisztikailag kimutatni. Ugyanakkor a nagyobb testsúlyra visszavezethető nagyobb életfenntartó szükséglet miatt a nagy súlyú nyulak fogyasztották a legtöbb takarmányt, míg takarmányértékesítésben általában nem találtak jelentős különbséget. Egy másik vizsgálatban a kis és a nagy újszülöttek között 3 hetes korban kimutatott 0,13 kg különbség 15 hetes korra 0,35 kg-ra nőtt. Hasonló kísérletet állítottunk be, amelyben 35-50, 58-62 és 70-88 g közötti kategóriákban vizsgáltuk az egy vagy két anyával nevelt és választás után ad libitum vagy korlátozva takarmányozott nyulak termelését.
A nagyobb nyulak általában több takarmányt fogyasztottak, de csak a kis és a nagy csoport között volt statisztikailag igazolt az eltérés. A 11 hetes kori testsúly sorrendben 2,45, 2,60 és 2,69 kg volt.
Német kutatók a születési súly hatását úgy vizsgálták, hogy az először és több alkalommal fialt anyanyulak között kicserélték az almokat. Háromhetes korban annak ellenére kimutatható volt a születési súly hatása, hogy gyengébb (először fialó) vagy jobb tejtermelésre képes (több alkalommal fialt) anyanyulak nevelték őket. Későbbi életkorban csökkentek a különbségek.
Egyik kísérletünkben úgy alakítottunk ki 6-os, 8-as és 10-es almokat, hogy a 35 és 70 g közötti súllyal született nyulakon belül 6, 8 vagy 10 súlykategóriát alakítottunk ki, és így létszámtól függetlenül minden alomba minden súlykategóriából egy-egy nyúl került be. A kis, a közepes és a nagy súllyal született nyulak 12 hetes súlya sorrendben 2,44; 2,62 és 2,89 kg volt, a 6-os, 8-as és a 10-es alomban nevelteké pedig 2,81; 2,64 és 2,51 kg volt.
A két tényező együttes hatását vizsgálva a nagy súllyal született, 6-os alomban, illetve a kis súllyal született 10-es alomban nevelt nyulak 12 hetes súlya nagyon eltért egymástól; 3,02 és 2,30 kg volt.
Egy másik kísérletben a születési súly hatását kétféleképpen vizsgáltuk. Az első kísérletben úgy alakítottunk ki 6-os, 8-as és 10-es almokat, hogy mindegyikbe 39 és 70 g közötti súllyal született egyedek kerültek, tehát nem történt súly szerinti alomkiegyenlítés, de értékeléskor születési súly szerint három csoportba osztotta a nyulakat (39-49, 50-59 és 60-70 g). A második kísérletben ugyanilyen létszámú almokba csak kis (39-43 g), csak közepes (53-56 g) vagy csak nagy súllyal (63-67 g) született nyulak kerültek, vagyis súly szerint is kiegyenlített almokat vizsgáltak. A három súlycsoport között minden életkorban kisebb különbség volt, ha súly szerint kiegyenlített almokban nőttek fel a kisnyulak; az 1. kísérletben 310, 356 és 386 g, a 2. kísérletben 318, 336 és 368 g volt a 3 hetes, és 2050, 2250 és 2404 g, illetve 2209, 2275 és 2385 g volt a 10 hetes súly. Az eredmények azt mutatják, hogy ha nagyobb verseny alakult ki a fészken belüli jobb pozícióért és a több tejet adó csecsekért, akkor a kisebb súllyal született nyulak hátrányosabb helyzetbe kerültek, mint amikor hasonló súlyú egyedek nevelkedtek az almokban.
Ha a kis nyulakat 6-os, a közepes nyulakat 8-as, a nagyokat pedig 10-es alomban nevelték, gyakorlatilag nem volt eltérés a három csoport 12 hetes, illetve 10 hetes súlya között [2,67; 2,60 és 2,69 kg (egyik kísérlet), illetve 2,18; 2,24 és 2,25 kg (másik kísérlet, 2. ábra)].
Mivel az elmúlt két évtizedben az anyanyulak szaporasága és a növendéknyulak súlygyarapodása jelentősen javult, ezért feltételezésünk szerint a 35-45 g közötti nyulakat 8-as, a 45-55 g közöttieket 9-es, az 55-65 g közöttieket 10-es és a 65 g felettieket pedig 11-es alomban kellene nevelni. E javaslat bizonyítására érdemes lenne egy kísérletet beállítani. Természetesen figyelemmel kell lenni az anyanyulak csecsbimbószámára is, legfeljebb egy nyúllal lehet több egy alomban, mint az anyanyulak csecsbimbószáma.
Vágási tulajdonságok, húsminőség
A korábban ismertetett kísérletben, amelyben a születési súly hatását egy vagy két anyás neveléssel, és ad libitum vagy korlátozott takarmányozás mellett vizsgáltuk, a nagy újszülötteknek volt legnagyobb a vágáskori és a karkasz súlya, de a kis nyulaknak jobb volt a vágási kitermelése, mint a közepes súlyúaké (58,0 és 57,3%). A karkasz részei közül csak a hátulsó rész aránya különbözött (kis: 38,1%, közepes: 38,5% és nagy: 39,0%). Érdekes, hogy a vesekörüli zsír aránya a kis nyulakban volt a legtöbb, és a nagyokban a legkevesebb (2,10%, 1,98% és 1,64%). Ebben szerepe lehetett a „postnatal catch-up growth” jelenségnek, ami megszületés utáni „felzárkózást”, gyors zsírbeépülést jelent, de ezt bizonyítani kellene. A hús-csont arány a nagy súllyal született nyulakban volt kedvezőbb (4,96, 5,35 és 5,56). A vesekörüli zsírhoz hasonlóan a hosszú hátizom zsírtartalma a kis nyulakban volt a legmagasabb. Természetesen ezzel ellenkező tendencia rajzolódott ki a hús víztartalmában.
Görög kutatók a vemhesség végén (20–27. nap között) az életfenntartó szükséglet felét adták az anyanyulaknak. Az alultáplált anyanyulak magzatai nem juthattak elegendő táplálóanyaghoz, ami hasonló hatás lehetett, mint ami a kis súllyal született nyulakat éri.
A születési súly jelentősen csökkent (kontrol: 57,1 g, kísérleti: 48,1 g). 70 napos korig nem találtak különbséget a nyulak testsúlyában, amit kompenzációs növekedéssel magyaráznak. A két csoport vágási és húsminőségi tulajdonságai is megegyeztek.
Az eddig publikált eredmények nem elegendőek ahhoz, hogy a születési súly vágási tulajdonságokra és húsminőségre kifejtett hatásáról következtetést lehessen levonni.
Következtetés
A kis súllyal született nyulak életük első pillanatától kezdve hátrányban vannak a nagyobbakkal szemben. Kevesebb a test fűtésére szolgáló barna zsírszövet mennyisége, gyakoribb az első szopás elmaradása, a fészken belül kedvezőtlenebb helyre kerülnek, ami testhőmérsékletüktől a szopásig és a tej értékesüléséig több tulajdonságra is kihat. Az életképesség szempontjából már önmagában a kis születési súly is hátrányos, de ezt még több, az előzőekben felsorolt tényező súlyosbítja. Az elhullás csökkentése és az almokon és az állományon belül a kiegyensúlyozottabb növekedés érdekében a dajkásítást úgy célszerű végezni, hogy a kisebb súllyal született nyulak kisebb, a nagyobbak népesebb alomba kerüljenek. Emellett gondot kell fordítani arra, hogy a fészek jó minőségű legyen, és kellő mennyiségű szőrrel legyen betakarva.
A születési súly vágási és húsminőségi tulajdonságokra, valamint az anyanyulak termelésére gyakorolt hatásával kapcsolatban eddig nem született annyi eredmény, amiből megalapozott következtetést lehetne levonni.
Köszönetnyilvánítás: A publikáció elkészítését az EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00008 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Szendrő Zsolt
Szendrő Katalin
Kaposvári Egyetem