A tavaszi vetésű zabos keverékek részben megoldást jelenthetnek, ha időben, a zab kalászhányásában betakarítjuk őket. De beleszaladunk a melegbe, és a hozam 20 százalékkal kisebb lesz, mint az őszi vetésűek esetében általában. Ha a cél a kalászhányás időszaka, akkor a borsó vagy a bükköny jelenléte is megkérdőjelezhető (a részarányuk még kevés ilyen fiatalon), tehát a zab önmagában is vethető nagyobb csíraszámmal. A vetésforgóba csak úgy illeszthető be, ha elmarad a másodnövény betakarítása (esetleg szudáni fű vethető utána, de kukorica már nem). A legutolsó és legnehezebb kérdés: volt-e elegendő zab vetőmag az országban idén? Ezért nem hagyhatjuk figyelmen kívül a cirok hazai jelentőségét, különösen a növendékállományok esetében.
Ha csak üszőknek adjuk, akkor vethető a hagyományos silócirok a jobb területkihasználás érdekében, így több terület marad a tehénnek vagy árunövénynek. Ha azonban mind az üsző-, mind a tehénállománnyal etetni akarjuk, akkor korszerű és újszerű hibridekben, fajtákban, genotípusokban kell gondolkodni.
Miért a cirok a melegedő időjárás növénye?
A kérődzők takarmányozásában a jó minőségű, strukturális rostban gazdag tömegtakarmány az alapja a megfelelő bendőműködésnek és a termelésnek. Tömegtakarmányaink közül a silókukorica biztosítja a legtöbb energiát a kérődzők számára. Termesztésével nyerhető a legtöbb nettó energia hektáronként. Azonban a kukorica a többi tömegtakarmányhoz képest ökológiailag érzékeny növénynek tekinthető. Ezért aszályos területeken egyre nagyobb jelentőségre tehetnek szert a korszerű cirokfélék.
A cirokfélék a csapadék mennyiségére a kukoricánál kevésbé érzékenyek, mivel Afrika száraz területeiről származnak.
A takarmánycirok szárazságtűrése különösen kiváló, a vegetációs időszakban képes kiheverni az aszálykárt és regenerálódik. A szárazságtűrés a cirok viaszos levélzetével és viszonylag kis sztómaszámával, továbbá erőteljes, mélyre hatoló járulékos gyökérrendszerével magyarázható. A cirokfélék jól tűrik az ökológiai stresszhatásokat (késői kitavaszodás, aszály, gyenge termőképességű vagy rossz szerkezetű talaj, kései vetés). Aszályos években szinte az egyedüli takarmánynövény, amely biztonságosan terem.
A cirokféléket elsősorban növendék üszőknek javasoljuk, másodsorban szárazon állóknak, majd közepes és kistejű teheneknek, és csak a legvégső esetben – a gondosan kiválasztott, legkorszerűbb hibrideket – nagytejű teheneknek.
Azonban egy további szempontot is vegyünk figyelembe: ha olyan cirokfajtát vagy hibridet választunk, amelynek a rostemészthetősége kedvezőbb, mint a hagyományos silóciroké, és keményítőtartalma eléri a 15–20 százalékos szárazanyag értéket, az kényszerhelyzetben még tejelő tehénnek is adható, részben pótolva a hiányzó vagy aflatoxinos kukoricaszilázst. Természetesen nem hoz jobb termelési eredményt, azonban abrakkiegészítéssel jó esetben elvárható tőle a termelési szint megtartása. Talán az a legfontosabb ilyen esetben, hogy ideiglenesen megoldhatja a takarmányhiányt, ha pedig nincs rá szükség, akkor az üszőink eszik meg.
Melyek a korszerű cirokfélék típusai?
A cirokféléknek számos típusát ismerjük. A klasszikus nagy hozamú silócirkok 3–4 méteres magasságukkal képesek 60–70 tonna/ha zöldtermést adni. Jelentős, 15–20 százalékos kiindulási cukortartalommal, közepes rostemészthetőséggel és alacsony keményítő-, valamint energiatartalommal rendelkeznek. Ezek úgynevezett monocut típusú hibridek, tehát járvaszecskázóval egy menetben takarítjuk be őket, 30–33 százalékos szárazanyagtartalom mellett. Üszőknek kiváló megoldás lehet, ha nincs elegendő takarmány és a terület nagysága is korlátozott. Az energiatartalma kb. 4,7–4,9 MJ/kg sza. lesz (NEl), ami szerény, ezért ilyen takarmányt tehenekkel ne etessünk!
A kettős hasznosítású silócirok hibridek 190–230 centiméter magas, bugás szemescirok hibridek.
A modern silócirkok egy része tehát bugás (szemes), amelyek hozama ugyan kisebb, mint a siló típusú hibrideké, de a legújabb kutatási eredmények szerint takarmányozási értékük megközelíti a kukoricaszilázsét. Ennek oka, hogy 20 százalékos nyersrosttartalom mellett 15–20 százalékos keményítőtartalmat képesek teremni a tejes érés végén, viaszérés elején. Energiatartalmuk megközelítheti az 5,7 MJ/kg sza. értéket. Ezek is úgynevezett monocut típusú hibirdek, tehát egy menetben takarítjuk be őket, a szem érettségének függvényében (tejes érés vége). A rostemészthetősége azonban gyenge a késői betakarítás miatt. A kedvező energiatartalom sajnos már nem elég, mindezt 30 százalékos szárazanyag-tartalomnál, jó rostemészthetőség mellett kellene produkálni, ha tejelő tehénnel akarjuk etetni. De ha eltekintünk a rostemészthetőségtől, a szárazanyag-tartalom akkor is kritikus szempont az erjedés minősége miatt, még a növendék üszők esetében is. Ez az a kritikus pont, ami megkülönbözteti egymástól a ‘jó’ és a ‘nem jó’ cirokfajtákat.
Méréskelt hozam, de nagy termésbiztonság
Az egyik legígéretesebb nemesítési irány az úgynevezett BMR (Brown Mid Rib) silócirkok előllítása, amelyek könnyen felismerhetők a levélerek és egyes növényi részek jellegzetesen barnás-sárgásbarnás elszíneződéséről. Az alacsonyabb lignintartalom, illetve gyengébb cellulóz-lignin kötés adott fenológiai fázisban kedvezőbb rostemészthetőséget eredményez. Tehát a lignintartalom nemcsak fenofázis-, hanem fajtafüggő is! A megváltozott lignintartalom, illetve -szerkezet viszont több olyan negatív agronómiai tulajdonságot hoz magával (a legújabb kutatási eredmények szerint 10–12 százalékkal alacsonyabb termés, gyengébb szárszilárdság, dőlésre hajlamos állomány), ami miatt különösen nagy körültekintést igényel a hibridválasztás. Ugyanakkor a legújabb fejlesztésű BMR-hibridek esetében, megfelelő agrotechnika mellett lényegesen csökkenthető a megdőlés veszélye. A BMR-hibridből és a szemescirokból készült cirokszilázs termésmennyisége a silókukorica-szilázshoz hasonlóan alakul.
A mérsékelt hozam mellett megmaradt ugyanis a termésbiztonság (szárazságtűrés). Továbbá nem jellemző, hogy állati kártevők károsítsák, amik utat nyitnának a kórokozóknak, és ezáltal toxinok, főleg az aflatoxin termelődésének. Egyes BMR-típusú cirokfélék pedig megközelítik a silókukorica energiatartalmát. A cirok kb. 30 százalékkal olcsóbb és kb. 30 százalékkal kevesebb vizet igényel, mint a kukorica. A hozambeli különbség elsősorban akkor jelentkezik és abban az esetben nagy mértékben, ha az időjárási körülmények nem optimálisak a silukorica számára.
A BMR-tulajdonság kisebb lignintartalmat eredményez, ami javítja a takarmány emészthetőségét. Ez azonban növelheti a szár megdőlésének kockázatát. Ezért több esetben továbbfejlesztették a BMR genotípust, és törpenövésű, de leveles fenotípussal kombinálták. A ’brachytikus’ elnevezés tehát speciális szárszerkezetre és törpeségre utal, ami kevesebb szárat és nagyobb levélfelületet eredményez (az internodusok távolságát csökkentették). A jobb levél-szár arány és a BMR-ből adódó alacsonyabb lignintartalom kombinálása, valamint a bugás változat hozzáadása olyan takarmányminőséget eredményez, amely a kukoricáéhoz hasonlít.
És egy újdonság a fenofázis és a rostemészthetőség összefüggésére: a PPS (Photoperiod sensitivity) cirok. A fotoperiodikus érzékenység a cirokfélék egy olyan tulajdonsága, amely lehetővé teszi, hogy a tömegtakarmány célú cirkok bugázása addig ne induljon be, amíg a nappali megvilágítás nem csökken 12,5 óra alá. Ezzel nagyobb ‘betakarítási ablak’ alkalmazására nyílik lehetőségünk, illetve minimalizálja a korai elöregedés kockázatát, így sokáig biztosítva a kedvező rostemészthetőséget. Ezek a hibridek – viszonylag késői tenyészidejük miatt – inkább tropikus vidékeken terjedtek el.
Talán a szudánifüvek és cirokkal (Sorghum bicolorral) alkotott hibridjeik a legsokoldalúbb növények a cirokfélék csoportjában.
Ezt bizonyítja, hogy felhasználhatók zölden etetve, legeltetve, szénaként, szenázsként, és egyes hibridek direkt silózva is. A szudánifű széles körű elterjedését szárazságtűrő képessége és ezen túl is kifejezetten jó alkamazkodóképessége tette lehetővé. A szudánifű és hibridjei jól tolerálják a különböző talajtípusokat, könnyen termeszthetők savasabb és lúgosabb körülmények között is, az agyagostól kezdve a homokos talajokig, és gyenge vízgazdálkodású talajon is kielégítő termést nyújtanak. Különleges tulajdonságuk, hogy az április és szeptember közötti tenyészidőszakban háromszor kaszálhatók, 60–30–30 napos vágási ciklusokban úgy, hogy minden alkalommal más-más felhasználást tesznek lehetővé (szilázs/szenázs, széna, zöld, legeltetve), alkalmazkodva az aktuális időjárási és termelési viszonyokhoz. A szudánifű sikeresen termeszthető fő- és másodvetésként is. Hazánkban áprilistól augusztus közepéig vethető, akár áprilisi rozs, vagy a későbbi tritikálé és a május végi borsós keverékek után is!
Szudánifű: bugahányás előtt kaszálva
Hazai adatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szemérés fenológiai fázisához kötött betakarítási gyakorlat takarmányozási szempontból nem kedvező, ha a szilázst tejelő tehenekkel szeretnénk etetni. Hosszú évek kísérletei bizonyítják, hogy a piacon elérhető hibridek optimális betakarítási ideje tejelő tehénnel való etetéshez – genetikai háttértől függően – a zászlóslevél megjelenése és a bugázás kezdete között van a szudánifű esetében. A szárazanyag-tartalom azonban ekkor 20-27 százalék között alakul (hibridtől függően), ami a direkt silózáshoz még nem optimális.
A 27 százalék alatti szárazanyag-tartalom ecetes és alkoholos erjedést eredményezhet, ezért ebben a fenológiai fázisban két menetes betakarítás technológiát, tehát a fonnyasztást javasoljuk a szudánifű esetében.
Fontos megemlíteni, hogy betakarításkor mindig hagyjunk 15–20 centiméteres tarlót, mert ez biztosítja a gyors újrasarjadzást. A legeltetés – ugyanúgy, mint az összes többi hasznosítás esetében – 60–70 centiméteres magasságtól kezdődhet. Ennek egyebek között az az oka, hogy a cirokfélékben természetes módon előforduló cián-glikozidok 60 centiméteres méret alatt még jelen lehetnek. A cián-glikozidból (durrin) az emésztés során kéksav (ciánhidrogén) szabadul fel, ami szöveti oxigénhiányt okoz. Azonban genetikailag a szudánifűben fordul elő a legkisebb mennyiségben ez az anyag a cirkok közül. Stresszhatás, például fagy is okozhat magasabb ciánglikozid-tartalmat a cirokfélékben. Fontos azonban megemlíteni, hogy a modern hibridek ciánglikozid-tartalma már elenyésző, bár a növény élettani sajátosságai miatt az említett hasznosítási rendet mindig szükséges betartani! Mindezek mellett az is lényeges, hogy bármilyen nemű tartósítást is alkalmazunk, akár erjesztéssel vagy szárítással tartósítjuk a szudáni füvet, a ciánglikozidok rövid időn belül természetes úton, 3–7 nap alatt maguktól lebomlanak. Így ha táblánkat erős stresszhatás érte, akkor érdemes erjesztett takarmányként hasznosítani a termést.
A különböző típusok hazai eredményei a táblázatban láthatóak.
Reméljük sikerült ezzel a rövid áttekintéssel bemutatni a cirokfélékben rejlő lehetőséget, és egyben azt is, hogy a hasznosítás módját elsősorban a szilázst (szénát) elfogyasztó állat termelési szintjétől kell függővé tenni.
Dr. Orosz Szilvia
ÁT Kft., Gödöllő
Fazekas Miklós
Alfaseed Kft., Karcag