0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Apróvadtenyésztés

Apróvadtenyésztésen azt a szaporítási-, tartási módszerek alkalmazását értjük, amikor egyes apróvadfajok egyedeit zárt térben, emberi beavatkozással tartják (tojatják, keltetik, nevelik). A tenyésztéssel előállított szaporulatot a vadászterületen élő állomány növelésére használják a nagyobb vadászzsákmány elérése érdekében.

A szárnyasvadtenyésztésnek Magyarországon évszázados hagyományai vannak. Először királyi vadászterületeken, később nagybirtokokon is folyt többnyire fácántenyésztés. A XIV. századtól léteztek már hazánkban vadaskertek, ahol tartottak és tenyésztettek fácánokat. A tudatos fácántenyésztés a XVIII.-XIX. században a vadaskertekben kezdődött meg; mára pedig a műszaki berendezéseknek, speciális tápoknak és gyógyszereknek köszönhetően a tenyésztési technológia iparszerűvé vált. Olyannyira, hogy hazánkban (a vadgazdálkodók igényeit kielégítve) az 1960-as évek óta nagyüzemi telepek működnek, ahonnan tojásokat vagy naposcsibéket vásárolhatnak saját nevelés céljára.

A fácánvadászat évtizedek óta zömében a kibocsátáson alapul, mivel a nagyüzemi intenzív mezőgazdálkodásnak tulajdoníthatóan az apróvadállomány élőhelye megváltozott, és a silány, egysíkú környezet a törzsállomány egyed­számának csökkenését eredményezte.

A lecsökkent természetes szaporulat már nem elégíti ki a vadászat igényeit, így az a téves elgondolás alakult ki, hogy a fácánállomány csökkenése csak intenzív tenyésztéssel állítható meg. Sajnos ez az elgondolás tudományosan nem igazolható, mivel ha egy állomány csökkenésének oka az élőhely leromlása, akkor ennek következményeit nem lehet kibocsátással ellensúlyozni. Sőt, ez valójában csak a jobb sorsra érdemes kibocsátott állatok költséges elhullását eredményezi. Ráadásul a nevet fácánok a természetes környezetben zömében nem képesek életben maradni, így a szabadterületi állomány fennmaradásához sem járulnak hozzá. Tenyésztett apróvadfajaink: a fácán, tőkés réce és a fogoly.

A tenyésztett fácánok között megkülönböztetnek nyakörv nélküli fácánokat (a madár nyakát körülölelő fehér „tollgyűrű”):

  • Cseh fácán
  • Angol sötét vadászfácán

Illetve nyakörves fácánokat:

  • Mongol fácán
  • Kínai örvös fácán
  • Formozai fácán
Ma már főleg kevert állománnyal találkozhatunk a tenyésztő telepeken, ezeket a vegyes alfajú madarakat összességében vadászfácánnak nevezik.

A fácántenyésztő-telep működésének elengedhetetlen feltétételei a megfelelő környezeti adottságok. A telep kialakításakor figyelemmel kell lenni a domborzati- és talajviszonyokra, a széltől való védettségre, a természetes víz megteremtésére, ennek híján a terület víz- és energia-ellátottságára, a higiéniára és a megfelelő takarmány biztosítására.

A gyakorlatban megkülönböztetnek zárttéri tenyésztést és félvad rendszerű nevelést.

Az előbbi esetében figyelemmel kell lenni a fácántelep méretére és a nevelt fácánok számára. Egy négyzetméteren kettő darab fácán tartható az előírások alapján. Lényeges, hogy a telepen biztosítva legyen a vízelvezetés, éppen ezért érdemes a talajt lazára, kissé lejtősre kialakítani, máskülönben a megálló víz fertőzések és megbetegedések a forrásává válhat.

Félvad rendszerű tenyésztési eljárások esetében a fácánfiókákat házi tyúkkal vagy fácántyúkkal telepítik ki. A fácánok vadászterületre való kihelyezése: 8 hetes korukban telepítik ki a tyúkokat a vadászterületre. A márciusban kitett tyúkokat rendszeres etetéssel és itatással a területen kell tartani, amíg a dürgés, azaz a szaporodási időszak kezdetét nem veszi. A takarmányozást tovább kell folytatni, ezáltal a területen marasztalásnak köszönhetően a kikelt csibék a fácánvadászatra kijelölt területen maradnak, így a szaporulat vélhetően nem kóbor el. Mindennek a sikeréhez hozzátartozik a folyamatos ragadozókontroll, máskülönben a friss szaporulat zsákmányként végzi.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu