Immár hetedik alkalommal jelenik meg a MAZARS közép- és kelet-európai országokkal foglalkozó adózási összefoglalója. A Közép- és Kelet-európai Adóbrosúra tavaly után másodszor is 22 ország adatait tartalmazza: a visegrádi országokat, Dél-kelet Európát, továbbá Oroszországot, Ukrajnát, valamint a Baltikum államait. A kiadvány legfőbb célja, hogy segítse a befektetőket az alapvető versenyképességi tényezők – főleg a foglalkoztatást terhelő adók és járulékok, illetve a forgalmi adó – összehasonlításában.
A legfőbb megállapítások:
- Továbbra is a fogyasztási típusú adók a legfontosabbak, ezért egyre nagyobb figyelmet kap és szigorodik beszedésük
- Pozitívak az online számlázás tapasztalatai
- A munkáltatók bérköltsége megközelíti a nettó bérek 160%-át, hazánk e tekintetben továbbra sincs jó helyzetben
- A nyereségadók súlya nagyon eltérő a régióban: 20 százalékpontos eltérés van a legalacsonyabb és legmagasabb adókulcs között
- Az Unió tudatosan próbál gátat szabni a káros adóversenynek és ezen keresztül az adóelkerülésnek
A foglalkoztatást terhelő adók
A jövedelmeket és a foglalkoztatást terhelő adók és hozzájárulások aránya továbbra is visszaszorulóban van. Ennek ellenére két országban is búcsút intettek az egykulcsos személyi jövedelemadózásnak.
Horvátországban és Lettországban ezzel szemben az alacsonyabb adókulcs sávos határát jelentősen megemelték, ami kedvező hír az ottani munkavállalóknak.
A munkáltatók teljes bérköltsége eközben a régióban átlagosan megközelíti a nettó bérek 160%-át. Ezen a téren Magyarországnak 2017-2018-ban csak kis mértékben sikerült javítania korábbi, kiemelkedően rossz mutatóját. A 2019 júliusától beígért újabb 2 százalékpontos szociális hozzájárulási adó csökkentés némileg javíthat ezen.
Érdekes tendencia, hogy Romániában és Litvániában átalakították a szociális hozzájárulás fizetési rendszert úgy, hogy – azonos összes adóterhelés mellett – technikailag a munkáltató helyett a munkavállaló viseli a járulékok többségét.
Forgalmi adózás (value added tax)
A kormányzatok továbbra is a lakossági fogyasztás növekedésére próbálnak építeni, és a költségvetési bevételek tervezésekor egyre nagyobb szerepet kapnak a forgalmi típusú adók. Nem meglepő, hogy a hozzáadottérték-adó ma már talán a legfontosabb bevételi forrás az amúgy tovább erősödő állami költségvetések számára.
Noha az adónem fontossága nem kérdéses, az alkalmazott adómérték már jelentős szórást mutat. A normál adókulcsok átlaga 21% körül alakul, 2019-tól csak Oroszország növelte ennek mértékét, 2 százalékponttal.
A Horvátországban és Magyarországon hatályban lévő 25, illetve 27%-os normál áfa kulcs továbbra is magasnak számít.
Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Horvátországban jövőre 1 százalékpontos csökkentés várható.
Mivel a fogyasztáshoz kapcsolódó adók jelentősége növekszik, ezért a hatékonyabb adóbeszedés is egyre fontosabbá válik. Mivel ezen a területen a legnagyobb az adókikerülés veszélye, a kormányzatok a digitális technológia felhasználásával próbálnak fellépni a visszaélések ellen. Céljuk az értékesítési folyamat teljes körű monitorozása, az adózatlan ügyletek feltárása és az adócsalás csökkentése. Magyarországon tavaly az online számlázást is bevezették, aminek első tapasztalatai pozitívak voltak. A jövőben hasonló megoldások elterjedésére lehet számítani a régióban.
Társasági nyereségadózás
Továbbra is szembetűnő, hogy az egyes országok mennyire eltérő hangsúlyt fektetnek a vállalkozási nyereség adóztatására: a legalacsonyabb és a legmagasabb adókulcs között több, mint 20 százalékpontos a különbség.
A legmagasabb Németországban (33%), a legalacsonyabb Magyarországon és Montenegróban (9%).
Lassan azonban látszanak az adóverseny korlátai is: 2019-től már csak egyetlen olyan országot találunk, ahol csökkentettek a nyereségadón. Görögországban a válság idején bevezetett, egyébként is nagyon magas adókulcs csökkent 1%-kal. Említést érdemel, hogy Lengyelország bevezetett egy 9%-os kedvezményes kulcsot, mely azonban csak a kis adózók alkalmazhatnak. Összességében a vizsgált régióban az adókulcsok átlaga 17%-körül alakul (többkulcsos rendszer esetén a legmagasabb kulccsal számolva).
Ennek fontos eszköze az Anti Tax Avoidance Directive (ATAD), amit 2019. január 1-től már alkalmaznak is a tagállamok. A szabályozás fontos része, hogy meghatározza, hogy a vállalati hitelekre fizetett kamatok mekkora része vonható le a nyereségadó alapjából. Noha a szabályozás egyértelmű próbál lenni, érdekes látni, hogy a tagállamok mennyire másként értelmezik az irányelv adta kereteket. Van, ahol a lehető legenyhébb korlátozást alkalmazzák (Magyarország), máshol az ATAD által minimálisan megkövetelt korlátozáson túlterjeszkedik a helyi szabályozás (Lengyelország). Ugyancsak az ATAD-ra vezethető vissza az off-shore (ellenőrzött külföldi társaság, CFC) szabályok egységesítése is. A következő lépés pedig sok helyen az ún. tőkekivonási adó (exit taxation) átültetése lesz.
A CEE hagyományos nyereségadóztatást alkalmazó országai kivétel nélkül továbbra is megengedik a korábbi években keletkezett veszteségek továbbvitelét és felhasználását a későbbi évek pozitív adóalapjával szemben. Ez az összeg általában csak meghatározott ideig, általában 5-7 évig, néhol csak 3-4 évig használható ilyen célra. A veszteségek időbeli korlátozás nélküli elhatárolását még mindig 6 ország engedi meg.
Továbbra is igaz, hogy a régiós országok előszeretettel alkalmaznak forrásadót a kamat-, osztalék- és jogdíjjövedelmekre (15% vagy akár 19-20%-os mértékben).
Természetesen ezeket a vonatkozó adóegyezmények rendelkezéseinek figyelembevételével lehet alkalmazni. Ugyanakkor Litvánia, Észtország és Magyarország továbbra sem alkalmaz forrásadót a tőkejövedelmekre.
A közép-kelet-európai régió kétharmadában megengedett, hogy az adózó IFRS-alapú egyedi beszámolót készítsen, és ezt használja adózási célokra is. Az országok több, mint felében az adórendszer valamilyen formában támogatja a kutatás-fejlesztési (R&D) tevékenységet is. Szlovákia, Szerbia és Lengyelország is ebbe az irányba tett lépéseket a közelmúltban.
ami eddig csak Ausztriában, Lengyelországban és Bosznia-Hercegovinában volt mód. Ezzel szemben Oroszország épp most vezeti ki a konszolidált adózási csoportok létrehozásának lehetőségét.
Transzferárazás
Az OECD BEPS („Base Erosion and Profit Shifting”) kezdeményezése korábban ráirányította a figyelmet, hogy az adóhatóságoknak érdemes jobban koncentrálnia a cégcsoporton belüli, esetleg határokon átnyúló ügyletekre. A transzferár-szabályozás már korábban megjelent szinte mindegyik ország adórendszerében, Montenegró és Macedónia kivételével (Bulgáriában pedig csak az adóhatóság külön kérésére kell elkészíteni a TP-dokumentációt).
Az ehhez kapcsolódó dokumentációs kötelezettség átalakult a közelmúltban.
Az OECD által előírt „country-by-country reporting” (CBC-R) alapvető célja, hogy az átláthatóságot erősítse azáltal, hogy a helyi adóhatóságok számára az adókockázatok felméréséhez szükséges információkat biztosítsa. Az elmúlt egy évben a CEE régióban működő adózóknak is aktívan közre kellett működnie a CBC reporting rendszer elindításában.
