0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Haszongalambok takarmányozása (4. rész) – Takarmány-kiegészítők és természetes anyagok

Takarmány-kiegészítőként gyakoriak a különböző enzimkészítmények is. Az enzimek közül azok a készítmények használhatók, amelyek csak a vékonybélben aktivizálódnak.

A cikksorozat első részét itt, a másodikat itt, míg a harmadikat itt olvashatja.

Az enzimkészítmények közül széles körben alkalmazzák a fitázenzimet, amely javítja a foszfor emészthetőségét, s ennek következtében kevesebb foszforkiegészítőt kell alkalmazni, így csökken az ürülék foszfortartalma, ami mérsékli a környezetterhelést.

Más enzimkészítmények a ga­bo­namagvak sejtfalát alkotó és a kiszáradás ellen is védő poli­szacharidok vegyi bomlását segítik elő. Hasz­nálatukkal a gabona­mag­vak emészthetősége számottevően javítható.

Vitaminok – csak kis mennyiségben!

Mint korábban említettük, a takarmányok biológiai hatékonysága nagymértékben emelhető vitaminok adagolásával is. Ezekből az anyagokból csak igen kis, energetikai szempontból elhanyagolható mennyiségek szükségesek, mivel nem a tömegükkel, hanem pusztán a jelenlétükkel, éspedig kis mennyiségben való jelenlétükkel szabályozzák az életfolyamatokat. Ha a táplálékból bizonyos ideig hiányzik a vitamin, akkor a szervezet megbetegszik, ezt avitaminózisnak nevezzük. A vitaminok az élő szövetek állandó alkotórészei, és lényegesek az egészséghez, valamint a növekedéshez. Számos vitamin alkotóeleme az enzimrendszereknek. Megfelelő vitaminellátás esetén nő az állatok ellenálló képessége, és csökken a fakultatív patogén kórokozókkal szembeni fogékonysága. A vitaminok többsége az anyagcsere-folyamatok során lehetővé tesz bizonyos életfontosságú kémiai reakciókat anélkül, hogy véglegesen átalakulna. Tehát ugyanaz a vitamin-molekula képes többször egymásután azonos kémiai reakciót katalizálni, ezért van az, hogy a vitaminokból csekély mennyiségre van szüksége a szervezetnek. Az is igaz azonban, hogy a vitaminok bizonyos idő után lebomlanak vagy kiürülnek, így utánpótlásuk szükségszerű.

Bár galambjaink rendelkeznek azzal az enzimmel, amelynek hatására az aszkorbinsav (C-vitamin) glükózból, vagy galaktózból szintetizálódik a szervezetben, így hiánya csak a szervezet túl nagy szükséglete miatt fordulhat elő, C-vitamin adagolása azonban javasolt. (Az aszkorbinsav-kiegészítés csökkenti a hőstressz okozta elhullást is.) C-vitamin kiegészítésként a káposztákat félbevágva és felfüggesztve, a leveleket csomóba kötve, vagy két tégla közé szorítva etethetjük, előnyös a sós vízbe áztatott spenót, sóska, saláta adagolása. Télen sikeresen pótolhatjuk a zöldtakarmányt csíráztatott mag­vakkal, árpával, búzával, zabbal, kölessel.

A D-vitamin szerepe a csontképződési folyamatokban ismert, s az is köztudott, hogy a D-vitamin a napfény hatására előanyagaiból az állati szervezetben is keletkezik. A napfény hiánya, a vese és a máj károsodása csökkenti a D-vitamin szervezeten belüli előállítását, így pótlása szükséges. A vitaminokat (és a gyógyszereket) meleg időben ne hagyjuk állni az itatóvízben, mert többnyire rövid időn belül tönkremennek.

Ayurvedikus szerek, oreganó, Béres-csepp…

A fiatalok kéthetes kora után a szülőket itathatjuk olyan ivóvízzel, amelyben burgonya főtt, ebben ugyanis természetes formában könnyen beépülő mag­néziumsó található. Sok galambász előszeretettel itat a galambokkal különböző teakeverékeket. Ezek sokszor hasznos hatásúak, egy bizonyított előnyük pedig feltétlenül van: addig sem adnak antibiotikumot a galamboknak.

Az eddig említettek mellett kipróbálhatjuk az ősi indiai gyógy­növényekből készített ayurve­dikus szereket, valamint az oreganót, ami gombás fertőzöttség esetén is jó szolgálatot tehet, de akár a Béres-cseppel is próbálkozhatunk: ebből egy cseppet számítsunk két galambra naponta, és hetente egy-két alkalommal adjuk. Folyadékok adagolásánál fecskendőt használva viszonylag pontosan mérhetjük ki az adagokat.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy léteznek olyan takarmány-kiegészítők és természetes anyagok a haszongalambok takarmányozásában, amelyek egyes fertőző betegségek megelőzésére, valamint a jobb gazdasági eredmények elérésére felhasználhatók anélkül, hogy bármilyen kárt okoznánk az élő környezet más résztvevőinek.

Forrás: Kistermelők Lapja