0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Hagyomány, érték, minőség

Hrivnák Tünde ruháiban hagyományaink tükröződnek vissza, a díszítő népi hímzések tökéletesen illeszkednek az elegáns szabásvonalakhoz. A divattervező régi magyar értékekből teremt újat a legelismertebb népművészek közreműködésével. Munkáit letisztult anyaghasználat és színösszetétel jellemzi, a tökéletesség, a hit és a tisztelet benne van minden öltésben.

Az egyedülálló vadászkollekcióval pedig a vadászat és a népművészet évszázados hagyományait ötvözte, és ezzel sok vadász, illetve természetszerető ember álmát valósította meg.

Éppen Ungvárról érkezett, ahol a beregi szőttessel díszített kollekcióját mutatták be, ráadásul igen különleges módon, ruháiban vitték színre Kárpátalja történetét, kultúráját és népművészetét. Néhány nap múlva pedig Hövejre készült, hogy találkozzon a helyi csipke készítőivel, mert a következő ruhakollekciójában ezt a kissé elfeledett értékünket karolja föl. És természetesen bővíti a kalocsai, a matyó, a halasi csipke motívumokkal megálmodott összeállításait is, valamint az ókalocsai hímzéssel díszített vadászkollekcióját. Minden darabban ott az ember, a tervező és a népművész szabad elképzelése, kézi munkája, lelke, és persze viselőjének az egyénisége. A ruhák ugyanis nemcsak a készítője értékrendjét tükrözik, sokat elárulnak az azokat megrendelők életstílusáról is.

„Sosem az volt a célom, hogy ismert divattervező legyek, hanem hogy megszülethessen a kezem alatt a szinte tökéletes ruha, pont úgy, ahogyan azt a nagymamámtól és édesanyámtól láttam. Születésemkor Isten ráállított erre az útra, én pedig tisztelettel és odafigyeléssel járom.”

„Találkozáskor az első közlés a másik felé, hogy milyen ruhát hordunk. Uniformizálódott világunkban tehát éppen az öltözködés lényege vész el, hogy ruhánkkal kifejezzük, kik vagyunk”− magyarázza miért is fontos neki, hogy megrendelőivel elbeszélgessen, megismerje őket. Nem hivalkodó, tolakodó, divattervezőként is alázatos, az vezérli, hogy a ruhától a viselője tündököljön, teljesedjen ki még jobban, és az ne elsősorban a tervezőről árulkodjon. Arra törekszik, hogy megtalálja a megrendelőhöz leginkább illő szabásvonalat, díszítést.

Ahogyan a népművészet is emberekről, közösségekről szól, ezért a népi motívumok felhasználása előtt rendszeresen találkozik a hímző, varró asszonyokkal, a minták őrzőivel. „A divat, a ruhatervezés és -készítés életformámmá vált, és ebbe beletartozik a népművészekkel, bölcs nénikkel való közös alkotás. Sok jó ember dolgozik együtt, amíg a ruha a tervezőasztalról a fogasra kerül” – és Hrivnák Tündét ez boldoggá teszi.

Hrivnák Tünde munkáit letisztult, egyértelmű anyaghasználat és színösszetétel jellemzi. A minőségben nem köt kompromisszumot, hiszen azt vallja, hogy szép ruhát, csak kiváló alapanyagból lehet varrni.

A ruha összhangját pedig a darabok egymáshoz illése teremti meg. Ezt hozta a tótkomlósi szülői házból, ahol varrónő nagymamája és édesanyja révén színek és anyagok között nőtt fel.

Egykori tanácsaik a mai napig meghatározzák elképzeléseit a ruhatervezésről. Nagymamája megtanította, mi illik és mi nem, hogyan viseljük a ruháinkat, milyen a tökéletesen kiszabott, simára vasalt öltözet. Édesanyja mellett pedig megtanult síkban és térben oda-vissza gondolkodni, szerkeszteni, és hogy a szabásminta alapján készült ruha hogyan ölt majd formát. Szegeden végzett ruhaipari technikusként, majd tervezést tanult, és minden területét gyakorolta a szakmának. Ez adta neki a bátorságot, hogy igen korán, 23 évesen önállósodott. Segítette, hogy az egész család hitt benne, és mögötte állnak ma is.

A munkáit pedig az élet írja. Nem csinál mást, csak dolgozik, figyeli, meghallgatja, szereti az embereket, és megvalósítja vágyaikat, legalábbis az öltözködésben. Számára ez a divattervezés. Így született meg az ókalocsai hímzéssel díszített Wondeer vadászkollekció is. „Sok magyar vadásznő álmát valósítjuk meg ezzel. Ötletet adunk ahhoz, mit viseljenek szakmai rendezvényeken, konferenciákon vagy ünnepi alkalmakkor, vadászbálon. Nem kötelező uniformis született, hanem a lehetőség, hogy olyan ruhákat válasszanak, amelyek tükrözik az életszemléletüket. Az első darabját kedves barátnőm, Gulyás Andrea viselte először, majd a tavalyi FeHoVa kiállításon hivatalosan is debütált a kollekció” – mesélte. Sokunk örömére nem kizárólag modelleken, hanem különböző testalkatú vadászhölgyeken is láthattuk a ruhákat. Mert nem kell ahhoz vadásznak lenni, hogy beleszeressünk a darabokba, azok minden természetet szerető, annak színeit szívesen viselő nőhöz közel állnak.

A márka legfontosabb értéke, hogy a vadászhölgyekkel együtt, velük egyeztetve született meg, valós emberek ízlését, elképzelését tükrözi hagyományos díszítő elemekkel fűszerezve.

Az is kellett hozzá, hogy a tervező személyesen is átélje a vadászat élményét. Megértette, milyen szerteágazó ismeretek birtokában végzik munkájukat, mennyi mindenre figyelnek a vadászok, mitől válik ez sokak életformájává, miből alakul ki a véget nem érő szerelem a természet és a mérhetetlen tisztelet az elejtett állatok iránt. Így érzett rá, hogy mi az összekötő kapocs a népművészeti motívum és a vadászat közt: mindkettő tiszteletet, alázatot sugall és feltételez.

A vadászkollekció 24 darabból áll, a nappali öltözéktől az estélyi ruhákig, bármilyen alkalomra fölöltözhetnek belőle a nők, és ami szintén nagy előnye, hogy jól társíthatók, egymásra épülnek az egyes ruhadarabok. Szoknyás, nadrágos kosztüm, ing és blúz fazon, téli kabát, mellény, estélyi és hétköznapi ruha is van közte.

Állandó színei a fekete és a törtfehér, valamint a vadászok kekizöldje. A hordhatóság alapvető szempont, nem haute couture kollekcióról van szó.

Tünde mindenekelőtt a természetből töltődik, az alkotáshoz onnan szívja magába a kreatív energiát. A természetben még a Teremtőhöz is közelebb érzi magát, mérhetetlenül csodálja elemeit. Azt pedig megtiszteltetésnek érzi, amilyen nyitottan fogadták a vadászok az alkotásait is. „E nélkül a szeretet és a személyes kapcsolatok nélkül nem tudnék alkotni. Az emberi értékek adják a kiindulási pontot a tervezéshez” – árulta el.

Forrás: A Mi Erdőnk