Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a magyar konyha számos ételének, tészták, sütemények kedvelt hozzávalója. A családi szükséglet megtermeléséhez néhány négyzetméternyi házikerti terület is elegendő. Sokan érdeklődnek, miért nem sikeres a próbálkozásuk. Ezért láttuk szükségesnek, hogy e növény védelmét is ismertessük lapunkban.
A mák gyakori élettani betegsége a szívrothadás, ami nem fertőző eredetű, hanem a bórhiány okozza. A növények fejlődésükben visszamaradnak, a hajtásvégek száradnak, a virágszárak csavarodnak, a virágok és a magtokok kicsik lesznek, a magképződés elmarad. A hajtáscsúcsok lilásbarnára színeződnek, a levélerek megfeketednek, a szárakon sötét csíkok és repedések jelennek meg, gyakran mellékhajtások képződnek. Könnyen oldódó bórvegyületek (bórsav, bórax) talajba juttatásával a betegség megszüntethető.
Az ervíniás gyökér- és szárrothadás baktériumos betegség, ami csapadékos időjárás esetén, mélyfekvésű területeken okozhat gondot. A megtámadott növények szárán és gyökerén hosszúkás, sötétlila foltok keletkeznek. A szár bélrésze nedvesen rothad, ami átterjed a levelekre is, amelyek feketére színeződnek, sőt a tokok is elfeketedhetnek.
A pleospórás vagy helmintospóriumos levél- és tőszáradás betegségét gomba okozza, amely a keléstől az érésig támadhat. A fertőzött magvak egy része ki sem kel, vagy a kelő csíranövény elpusztul. A fiatal növények szártövi részén barna foltok keletkeznek, amelyek később elrothadnak, a növények kipusztulnak. Ha a kórokozó későbbi időpontban fertőz, a leveleken alulról fölfelé haladva szögletes foltok jelennek meg, amelyek később összefolynak. Az ilyen levelek barnán elszáradnak. Ízesülésüknél a szár elfeketedik, rajta hosszúkás foltok (akár 10 cm-es is) jelennek meg. Mivel a víz- és a tápanyagszállítás gátolt, a növények hirtelen elszáradnak. Ha a bimbók fertőződnek, azok száradnak el.
Fordítsunk különös gondot az egészséges vetőmag használatára! A fertőzött növénymaradványokat, ahol engedélyezett, égessük el.
A peronoszpóra a mák legjelentősebb gombás betegsége, amely két tünettípussal jelentkezik. Az elsődleges tünetek korai fertőzés esetén alakulnak ki. A növények kicsik maradnak, apró virágaik elpusztulnak, a virágszár meggörbül, a levelek megvastagodnak, torzulnak, sárgászöldre színeződnek. Fonáki részükön nemezes, lilásszürke bevonat (sporangiumtartó gyep) képződik (2. kép).
A másodlagos tünetek az idősebb levelek színén jelennek meg, szögletes, sárgászöld, majd szürke foltok formájában. A levél fonákján szintén lilásszürke bevonat látható.
A betegség hűvös, esős nyarakon okoz súlyos károkat. Meleg nyarakon csak az első leveleken keletkeznek barna, szögletes foltok, amelyek végül levélszáradást okoznak.
A fertőzés forrása a vetőmag és a növényi maradványok. Egészséges mag vetésével, a növénymaradványok gondos megsemmisítésével, 4-5 éves vetésforgó gondos betartásával, ritka növényállomány (15-20 növény/fm) biztosításával csökkenthetjük a fertőzésveszélyt.
A tünetek észlelésekor ajánlatos azonnal megkezdeni a védekezést a peronoszpóra ellen hatásos növényvédő szerekkel. A kezeléseket szükség szerint ismételni kell.
A mák levélüszög (entilómás betegség) a tenyészidő második felében fertőz, a leveleken 3-6 mm-es, világos-, majd sötétbarna foltokat okozva. A fertőzött levelek alulról fölfelé fokozatosan elszáradnak, ennek következtében a tokok aprók maradnak. A levélfoltokon a levél színén és fonákján fehér penészszerű bevonat képződik. A kórokozó a lehullott levelekben telel át, ezért nagyon fontos a növényi maradványok megsemmisítése. A tünetek észlelésekor az állományt több alkalommal permetezni kell.
A kártevő állatok közül a máktokbarkó (máktokormányos) rendszeresen súlyos károkat okoz. Imágó alakban telel az előző évi máktábla talajában. Első egyedei már május elején megjelennek, de a tömeges rajzás május második felétől június első feléig tart. Párosodás után a nőstények átrágják a pici termés falát és a tok belső felére helyezik a tojásaikat.
A teljesen kifejlett lárvák apró, kerek lyukakat rágnak a tokon. A talajra vetik magukat, majd behúzódnak annak felső, 8-10 cm-es rétegébe, ahol bebábozódnak, és bogárrá alakulva áttelelnek. Május második felétől figyeljük a növényeket, és ha négyzetméterenként 2 bogarat számolunk, védekezzünk ellenük. Az elhúzódó rajzás miatt esetenként háromszor is kell permetezni. Ez először általában a zöldbimbós („kampósbot”) állapotra esik, ami könnyen végrehajtható. A másik két alkalom viszont a virágzás elején és teljes virágzásban lenne esedékes, ha rendelkezésünkre állnának méhkímélő készítmények.
A máktokszúnyog a mák virágzása idején rajzik. Tojásait a máktokbarkó által fúrt lyukakba helyezi. A rózsaszínű, vagy halványpiros lárvák 1-2 hét múlva kelnek ki. A magkezdeményeket, a magvakat, a rekesz- és a tokfalakat pusztítják. Ürülékükkel, nyálukkal és finom szövedékükkel szennyezik a tok belsejét. A tok torzul, belül penészesedik és rothad.
A máktokbarkó elleni védekezés megfelelő védelmet nyújt a szúnyog ellen is.
A növény zöld részein gyakran károsít a fekete répalevéltetű és a zöld őszibarack-levéltetű. Szívogatásukkal gyengítik a növényeket, torzulást is okozhatnak és vírusos betegségeket is terjesztenek. Virágzás előtt vagy után védekezzünk ellenük speciális levéltetű ölő szerrel, de a máktokbarkó elleni készítmények is hatékonyak.