Back to top

Szoros kötődés

Erdészéletutak – áll a kötet borítóján, amelyet egy nagykanizsai fogadó egyik asztalánál beszélgetve lapoztam fel cikkünk szereplőinek társaságában. A könyv az elmúlt bő hetven esztendőben Zala megyében tevékenykedett erdőmérnökök munkásságát foglalja össze, köztük a Páll család öt tagjának szakmai életútját.

Vendéglátóimat nemzedékek óta szoros kötelék fűzi az erdész szakmához, egyszersmind pedig a környékhez, amelynek hosszú évtizedes pályájukat szentelték.

A nagykanizsai Csónakázó-tó parkolójába érve órámra pillantottam, majd kényelmes léptekkel elindultam a víz felé, hogy vendéglátóim érkezéséig elidőzzek kicsit a parton. A távolban egy félsziget, s az ahhoz vezető kis híd tűnt fel, ám mihelyst feléjük vettem volna az irányt, a hirtelen jött zápor véget vetett az idillnek, így csakhamar ismét az autóban találtam magam. Aggodalmam azonban gyorsan elszállt: pár perccel később kitisztult az ég, és végre folytathattam utam a korábban kitűzött cél felé – immáron a Páll család három tagjának társaságában.

Szeretett zalai erdők

Találkozásunk helyszíne távolról sem volt véletlen. A Csónakázó-tó és a szomszédos parkerdő létrejötte ugyanis idősebb dr. Páll Miklósnak – Miklós bácsinak –, az egykori Dél-zalai Állami Erdőgazdaság osztályvezető főmérnökének köszönhető. „1965−1970 között az állam közjóléti beruházások sorát valósította meg, így vetettem fel az ötletet, hogy érdemes lenne létrehozni a város közelében egy parkerdőt és egy tavat” – emlékezett vissza a régi időkre a nyugalmazott főmérnök. A városvezetés támogatta elképzelését, így az 1970-es évek közepére befejeződött az építkezés.

Az egykori katonai gyakorlótér helyére fenyőkülönlegességeket ültettek s kész lett a tó is, hogy az ünnepélyes megnyitót követően már családok vehessék birtokukba a környéket.

Miklós bácsi idejének egy részét egzóta fafajokkal való kísérletezésre fordította: szívének különösen kedves az Észak-Amerikában őshonos zöld duglászfenyő, amely kitűnően alkalmazkodik a hazai körülményekhez, s a számára megfelelő helyen, viszonylag rövid idő alatt jó minőségű és nagy mennyiségű faanyagot ad. „50 éve már, hogy létrehoztunk belőle kísérleti állományokat. Ha tehetem, autóba ülök, és kimegyek ezekre a területekre; igazán különleges érzés az akkor telepített fák között sétálni” – mesélte Miklós bácsi.

A természet szeretete generációk óta meghatározza a család sorsát: nagyapja, apja és bátyja is az erdészetnek, az erdőnek szentelte életét, s nem volt ez másképp felesége esetében sem, aki erdőmérnökként az ország egyik legnagyobb csemetekertjének létrehozásában és működtetésében is tevékeny szerepet vállalt.

Kitaposott ösvényen

Mindezt figyelembe véve nem meglepő, hogy gyermekeik már egészen kis korukban eldöntötték, hogy őseik útjára lépnek majd. „Amikor a szüleink hazaértek a munkából, legtöbbször az erdő került szóba, a hétvégéken pedig javarészt az erdőt jártuk” – vette át a szót édesapjától Páll Tamás, a fiatalabbik testvér, aki nemcsak szüleire, hanem három évvel idősebb bátyjára is példaképként tekintett. Az általa kitaposott ösvényt követve jelentkezett a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karára, a végzést követően, 1983-ban pedig a Zalaerdő Zrt.-nél helyezkedett el, ahol azóta is vadászati felügyelőként dolgozik. 26 esztendő bizony hosszú idő, így adódhat a kérdés, miért kötelezte el magát e hivatás mellett. Páll Tamás szerint

szoros kötelék fűzi a családot a zalai erdőkhöz, de a kihívások is fontos szerepet játszottak abban, hogy nem tért le a fiatalon megkezdett útjáról.

Zala megye sokak számára ismert nagyvadállományáról, különösen a gímszarvasairól, amelyeket fenn-, illetve egybetartani, állományukat ápolni igencsak szép feladat. „A térség völgyeiben rengeteg falu található, környékükön háztáji földekkel és szőlőhegyekkel, ez pedig kedvezőtlen életteret teremt a gímszarvasoknak” – magyarázta Páll Tamás, immáron egy közeli fogadó asztalánál ülve. Errefelé nagy a vadkárveszély, a tulajdoni viszonyok sokrétűek, így a nagy távolságokra elvándorló, gímszarvasra épülő vadgazdálkodás fenntartása komoly kihívás elé állítja a Zalaerdő Zrt. munkatársait.

Szakmai összhang

Páll Tamás – vagy inkább a Páll család – számára előny, hogy mindenki a maga szakterületéről hozott tapasztalatával, tudásával és tanácsával tudja segíteni a másikat. E megállapításom a fivérrel, Páll Miklóssal folytatott beszélgetésem közben nyert igazán értelmet. A Zalaerdő Zrt. ellenőrzési osztályának vezetője testvéréhez hasonlóan Nagykanizsán született, az erdőmérnöki diplomája megszerzését követően azonban Balatonfüreden, az ottani erdőgazdaságnál kezdte pályafutását. „7 év után költöztem Nagykanizsára a családommal, majd 29 esztendeig az erdészeti hatóságnál, 2015 óta pedig a Zalaerdő Zrt.-nél dolgozom” – mondta Páll Miklós. Számos kihívással találta magát szemben szakmai életútja során, a Balaton-felvidéket jellemző gyenge minőségű talajok és erdők, az erdőfelügyelőséget ért megannyi változtatás a rendszerváltás idején és utána, valamint a bő két évtizede tartó igazságügyi szakértői munkája egyaránt sok megoldandó feladat elé állította. Utóbbit részletezve elárulta, hogy erdészeti és vadászati témájú vitás ügyekkel az egész országból keresik bíróságok, hatóságok és magánszemélyek.

„A megoldandó feladatok között gyakran akad tulajdonosok közötti elszámolási vita, sűrűn kell szakértenem vadkárral kapcsolatos ügyekben, illetve készül egy vadkárbecslési útmutató is, amelynek összeállításában közreműködtem”

– folytatta Páll Miklós.

Az összhang azonban nemcsak a szakmán belül, hanem például a közös vadászatok alkalmával is fennáll a testvérek között. Munkájukból adódóan gyakran hódolnak hétköznaponként hobbijuknak külön-külön, ám mikor közös vadászatra indulnak, az valóságos ünnepnap számukra. Ahogy Páll Tamás fogalmazott, ez az elfoglaltság nekik távolról sem a trófeagyűjtésről szól, hanem a természetben töltött idő szépségéről, a találkozás és a beszélgetések öröméről. Hangsúlyozta, hogy a családjukat jellemző értékrend szemben áll a mai, teljesítmény- és nyereségorientált világban megszokott szemlélettel. Csatlakozva a gondolathoz, Páll Miklós azt emelte ki, hogy a magányos farkasok helyett csapattagokra van szükség, hisz ezt támasztotta alá eddigi pályafutása is: a közös gondolkodás, az együttműködés jelentette a siker kulcsát számos esetben. E szemlélet létjogosultságát vendéglátóim alátámasztották az Erdészéletutak című kötettel is. Abban édesapjuk kortársa, dr. Baráth László nyugalmazott erdőmérnök gyűjtötte össze a Zala megyéhez köthető erdőmérnökök szakmai életútját – köztük a Páll család tagjainak munkásságát is.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/2 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Egy lehetséges válasz a klímaváltozásra: agroerdészet

Kolumbiában korábban a marhatenyésztők erdőket irtottak ki, hogy legelőhöz jussanak, manapság azonban egy tesztprogram keretében fákat ültetnek, és a szarvasmarhák gyümölcsöt és cserjéket is esznek. A gazdák tehát úgy növelik a jövedelmüket, hogy közben védik az esőerdőket is.

Fontos az önmérséklet

Dr. Nagy Balázs, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természetföldrajzi Tanszékének docense, az ELTE Földrajztudományi Központjának vezetője, a Földgömb magazin főszerkesztője. Geográfus és klímakutató, több expedíció tagja és vezetője, amelyek az Antarktiszon és az Andokban kutatják az éghajlat változásait. Kíváncsiak voltunk, mit mond a jövőről.

Újjászülető vidék

Ezen a címen rendeztek konferenciát 2020. január 17-én, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, melyen Generációváltás az agráriumban címmel előadást tartott dr. Szinay Attila, az Agrárminisztérium közigazgatási államtitkára. Előadásában rámutatott arra, hogy a mezőgazdaság stratégiai szerepet tölt be nemzetgazdaságunkban.

Elfeledett hős

A napokban volt 124 éve, egészen pontosan január 16-án, hogy dr. Lumniczer Sándor orvos, kétszeres Európa- és háromszoros világbajnok agyaggalamb-lövő vadászember világra jött.

A ginkgo biloba fák soha nem halnak meg - A kutatók azt hiszik, tudják miért

Egyszerűen nincs beprogramozva az öregedésre, és egész életében a betegségek, valamint az aszály okozta betegségek leküzdését segítő kemikáliákat termel a páfrányfenyő - állapították meg amerikai és kínai kutatók, megfejtve a fafaj hosszú életének titkát. A prehisztorikus korból származó növény maradványait 200 millió éves kövületekben is megtalálták.

Vince nap a balatonlellei Kishegyen

Január 22-e, Vince napja különösen jeles nap a borászok életében, ugyanis ezen a napon jósolják meg az adott évben várható termést. A hagyományt a lellei Kishegyen is tartják szombaton, ahol vesszőt és mangalicát is vágnak.

Az USA-ban újra engedélyezték a „cianidbombát”

A környezetvédők ellenzése ellenére az USA-ban ismét engedélyezték az állatállomány védelmére szánt „cianidbomba” elnevezésű méregcsapdát.

Életre szóló élményeket kínálnak a vándortáborok - érdemes gyorsan jelentkezni!

13 ezernél is több felső tagozatos és középiskolás gyermek jelentkezését várják a Vándortábor Programba, amely idén nyáron több mint húsz gyalogos, kerékpáros és vízi útvonallal igyekszik betekintést adni Magyarország táji és kulturális örökségébe. A kezdeményezés részeként idén először Zarándok Táborba is lehet jelentkezni.

Ausztrália: végre esik

Megérkezett a várva várt eső Ausztrália bozóttüzektől legjobban sújtott államába, Új-Dél-Walesbe csütörtökön, és a hétvégéig további esőzések várhatók.

Új vezérigazgató az EGERERDŐ Zrt. élén

Január 06-án Zambó Péter erdőkért és földügyekért felelős államtitkár Dr. Jung László nyugdíjazása után, átadta a kinevezési okiratot Dobre-Kecsmár Csabának az EGERERDŐ Zrt. vezérigazgatójának. Az ünnepélyes alkalomra 2020.01.13-án került sor az erdőgazdaság Központjában, az EGERERDŐ Zrt. vezetői állományának jelenlétében.