0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A gazdákon múlik a fogoly sorsa

Őshonos, vadászható apróvadfajunk populációjának drasztikus csökkenése lassan eléri azt a stádiumot, ami után szükségessé válhat a faj védetté nyilvánítása. Meglehet, a következő vadászgenerációnak már csak a vadászirodalom szemelvényiből lesz sejtése, hogyan is zajlott egy fogolyvadászat.

Jelenleg hazánk nagyvadállománya gyarapszik, ellenben apróvadjaink száma folyamatosan csökken. Mindez több okból kifolyólag alakult ki. Egyrészt az ország erdősült területeinek gyarapodása, másfelől a nagy kiterjedésű mezőgazdasági táblák monokultúrája az, ami az apróvadfajok populációjának hanyatlásához vezetett.

Azonban sem a mezei nyúl, sem a fácán állománya nem sínylette meg annyira a mezőgazdasági kultúra változásait, mint a fogolyé.

Ha kicsit visszatekintünk a múltba és kiragadunk néhány részletet, olvashatjuk, hogy a szakirodalom leírása szerint 1907-ben az éves magyar fogolyteríték meghaladta az 1 millió 200 ezer darabszámot. A II. világháború miatt a populáció ugyan megcsappant, de a fogoly képes volt egy stabil állomány megtartására. 1978-ban vadászati tilalmat állapítottak meg a fajra, a fogoly egyedszáma azonban tovább romlott. ’96-ban 103 400 példányt számoltak az egész országban, ez az adat 2008-ban közel 40.000-re fogyott, 2018-ben pedig 11.580 pld szerepel a számlálási statisztikákban.

Az ok többtényezős: a mezőgazdasági táblák méretbeli növekedésének, és minden zsebkendőnyi helynek a megművelése következtében eltűntek a mezsgyék, remízek, sövények, amelyek biztonságot jelentő környezetet és fészkelési lehetőséget biztosítottak a fogoly számára. Másik probléma a precíziós mezőgazdálkodás következményeképpen intenzíven alkalmazott gyomirtószer-használat. A fogolycsibe ugyanis 2-3 hetes koráig szinte kizárólag ízeltlábúakkal táplálkozik.

Ennek eredménye, hogy a természetes szaporulat jelentős százaléka nem talált élelmet. Vagyis nem volt megfelelő élőhely a fogoly számára, ahogy kielégítő táplálék sem.

A búvóhelyek megszűnése vagy minimalizálása miatt a ragadozók számára a madár szabad prédává vált. A predáció további jelentős mértékben befolyásolta az állományt, és mondanunk sem kell, hogy a vadászatra jogosultak vonatkozásában (tisztelet a kivételnek) a ragadozógyérítés mennyire számít prioritásnak… Mindennek tetejében pedig a fogoly monogám faj. A tyúk a dürgési időszak idején a szomszédos „fogolycsalád” kakasait keresi fel a párválasztáshoz. Ezért mindennél fontosabb a létszám nagysága.

Abban az esetben, ha az egyedsűrűség nem éri el a négyzetkilométerenkénti két egyedet (ami már kritikus sűrűségnek számít), akkor gyakorlatilag nem lehetséges a szaporodás.

A csapatok február végén, március elején válnak szét, ezután kezdődhet a fészeképítés. Igen ám, csakhogy az agrártechnológiai műveletek károkozása (kaszálógépek által szétdúlt fészkek) a túlélési arányt tovább csökkentik. Sajnos fészekmentést vagy vadriasztást a munkagépekkel folytatott tevékenységek során ma már alig végeznek. Magyarán, a vélhetően táplálék szűkében felnövő, vagy már az ízeltlábúak hiányában éhen haló csibéknek sok esetben esélyük sincs a kikelésre. Végezetül az apróvad egészéves, de főleg téli takarmányozása is nagy segítség lenne a madaraknak a hideg átvészeléséhez. Ezt sok vadászatra jogosult nem akarja, vagy financiális okokból nem tudja megoldani. Holott a fogoly kifejezetten érzékeny a kemény télre. Voltak olyan telek, mikor fogolyállományunk 90-95 százaléka elpusztult.

Hogyan tovább? Mindeddig a magyar mezőgazdasági faunának szerves részét képező szürke fogoly a XXI. század tömegtermelő, automatizált, technológiai értelemben innovatív agrárvilágához nem tudott alkalmazkodni.

A jelenlegi mezőgazdasági struktúra ellehetetlenítette élőhelyeit és táplálékát.

A vadászatra jogosultak tisztában vannak vele, hogy a fennmaradt természetes szaporulatot és törzsállományt tenyésztés és mesterséges kibocsátás nélkül nem lehet vadászni. De még így is, a fogoly vadászati idényében csak azokon a területeken vadászható, ahol az adott vadászati évben legalább 500 példány kibocsátása történt, aminek a hasznosítási mértéke legfeljebb 40 százalék lehet. 2017-ben a kibocsátott fogolymennyiségből a terítékre hozott, azaz visszavadászott példányszám 2740 db volt. A feltüntetett adatok alapján kiolvasható, hogy nem a vadászat az oka a fogolyállomány jelenlegi állapotának.

Mivel a fogoly képtelen akkomodálni a jelenlegi mezőgazdasági környezethez, ezért a vad- és mezőgazdálkodóknak kell tenniük a hazai állománycsökkenés megállításáért.

Míg a vadászatra jogosultaknak fontos (legalábbis annak kellene lennie) a faj fennmaradása és vadászhatósága, addig a mezőgazdásznak nem érdeke a tartós állományszegély kialakítása, a kaszálás elhagyásával történő fészekóvás, vagy éppen a kisparcellás, mindössze néhány hektáros gazdálkodás bevezetése stb., így a szürke fogoly sorsa sem. A vészharang kong, egyre hangosabban és vészjóslóan. Most kell tenni e őshonos madarunkért, mert lehet később már visszafordíthatatlan a folyamat. Ha lesz később egyáltalán.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu