Back to top

Elnyűhetetlen terepjáró: a magyar agár

A magyar agár ősi vadászkutyafajtánk, amely feltehetőleg Ázsiából származik, és végigkísérte a magyarság történetét. Kialakulásáról számos elmélet ismert, az azonban biztosra vehető, hogy a nomád népek kutyái között voltak olyanok, amelyeket a futó vad elejtésére használtak.

Így valószínű, hogy a magyarok is már a honfoglalás előtt alkalmaztak vadászatokon agárszerű kutyákat. A magyar agár ősei vélhetően a népvándorlással kerültek hazánkba, mai példányai előbb a helyi, már a honfoglalás előtt is itt élő, majd később keleti, elsősorban török agárfajtákkal, utóbb az angol agárral keresztezve jöttek létre.

Mátyás király is agarászott

Magyarországon a honfoglalás korától az 1940-es évek közepéig szinte eredeti formájában művelték az agarászatot, s Európában talán hazánk büszkélkedhet a legnagyobb múltra visszatekintő agaras vadászatokkal.

Az agarászatot Mátyás király is nagyon kedvelte, és mivel kitűnő lovas volt, elsősorban a lovas agarászatot űzte. Halála után az agarászat hanyatlásnak indult, az ország három részre szakadásával a királyi vadászatok ideje lejárt. A török megszállás ideje alatt az agarászat nemes sportból feltűnés nélküli élelemszerző tevékenységgé vált.

Az agarat nemzeti kutyává gróf Széchenyi István, a reformkor nagy alakja tette. Javaslatára egymás után alakultak az agarászegyletek, és e kutyafajta ismét a nemesség egyik legkedveltebb kutyájává vált.

A reformkor idejében az agárversenyek társadalmi eseménynek számítottak, és az ország jelentős személyiségei ezeken rendszeresen vettek részt. 1839-ben azonban az angol telivér lovakkal egy időben megérkeztek hazánkba az angol agarak is. A magyar agár előnye a kitartása, a jobb terepmunkája volt, futógyorsaságának javítása érdekében azonban elkezdték keresztezni az angol agárral. Emiatt a fajta ősi fajtajellemzőinek jellegzetes vonásai valamennyire elmosódtak.

A fajtaleírás megszületik

A magyar agár standardját 1904-ben alkották meg, amelyet a Franklin társulat által nyomtatott, a „Magyar Telivér Kutyafajtákat Tenyésztők Szövetségének” kiadványában olvashatunk.

A II. világháború utáni jogi szabályozás megtiltotta az agarakkal történő vadászatot, s ezért az 1960-as évek elejére a törzskönyvezett magyaragár-állomány létszáma jelentősen lecsökkent. Bármennyire is furcsán hangzik, a törvényt kijátszó orvvadászoknak köszönhető a fajta megmenekülése a kipusztulástól. A titokban végrehajtott agaras vadászatokon az orvvadász a vadászati képességeket részesítette előnyben, a jól vadászó agárnak becsülete volt. Az egyik ilyen agarászós területnek a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nagyecsedet és környékét tartották. Szigethy Kálmán, a Mafilm gödöllői filmtelepének vezetője egy Mátyás királyról forgatott mozifilm miatt 1962–63-ban erről a területről szerzett be néhány, a fajta standardjának nagyjából megfelelő példányt, melyekből a hatvanas évek derekán kezdte rekonstruálni a régi típusú magyar agarat.

Az állományt ugyan odaadó munkával sikerült rögzíteni, számos ősi típusjegye azonban a múlt homályába veszett.

A Nemzetközi Kinológiai Szövetség (Fédé­ra­tion Cynologique Internatio­nale – FCI) 1966-ban fogadta el önálló fajtaként a magyar agarat. Jelentős áttörés az ezt követő évtizedekben sem történt a magyar agár elterjesztése, népszerűsítése terén.

1991-ben alakult újjá az 1835-ben alapított Országos Agarász Egyesület, amelynek tagjai a mai napig az 1904. évi standard alapján tenyésztik a magyar agarat, míg a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének mai fajtaleírása sokban különbözik a korábbi standardtól.

Kutyaközpontú kutyatartás

A kilencvenes évek közepétől elindult a fajta létszámbeli növekedése, majd megjelent a Földművelési Minisztérium rendelete, amely szigorúan meghatározott jogi keretek között engedélyezi az agarászatot, de csak a magyar agárral. Tény azonban az is, hogy a magyar agárral történő vadászat engedélyezése óta csak kevés agaras vadászatot rendeztek, kevés résztvevővel.

A magyar agár standardja manapság is a viták kereszttüzében áll,

mi azonban Susztek Tiborral, az Országos Agarász Egyesület elnökségi tagjával értünk maradéktalanul egyet, aki így nyilatkozott: „A magyar agarat ugyanis nem azért tartjuk, hogy nyulat fogjon, s nem keresztezzük sem angol agárral, sem más fajtával, hogy biztosabban megfogja a nyulat. Azért tartjuk, mert magyar agár, mert a mi nemzeti örökségünk, hagyományaink része, mert szeretjük; és nem a nyúlpecsenyéért visszük vadászni, hanem azért, mert ez életének az értelme.” Ez pedig a kutyaközpontú kutyatartás szép példája.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Hatalmas lehetőség előtt állunk

Közel egy év múlva hazánk ad otthont az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállításnak. A szervezés és a munkálatok nagy erőkkel zajlanak szerte az országban, hiszen a kiállítás budapesti központja mellett több kiemelt vidéki helyszínen is számos program várja az érdeklődőket.

Egyszerre vadászetikai és vadgazdálkodási kérdés az éjjellátók használata

Mint előző cikkünkben részleteztük, az optikai eszközök napjainkra elengedhetetlen feltételei lettek a vadászatnak. Az évtizedek során folyamatosan begyűrűző technikai eszközök, és azok rohamos fejlődése megkönnyítették és eredményesebbé tették a vadászatot. Ugyanakkor számos etikai kérdést is felvetnek, kettéosztják a vadásztársadalmat, különösen az éjjellátó eszközök kapcsán.

Vadászat az éj leple alatt - Optikai eszközök, és az éjjellátó kérdésköre

A technológia fejlődése a vadászatban is megmutatkozik, számtalan kelléket és felszerelést dobtak piacra innovatív megoldásokkal, amitől azok praktikusabbak és hatékonyabbak lettek. Vadászruházattól kezdve a puskákon át egészen a lőszerekig, számtalan újításon mentek keresztül ezek az eszközök, és így történt ez az optika területén is: az éjjellátók használata napjainkban számtalan kérdést felvet…

Országos Állatvédelmi kerekasztal-beszélgetés sorozatot indított a miniszteri biztos

Fontos beépíteni a helyi tapasztalatokat a megújuló Nemzeti Állatvédelmi Programba - hangsúlyozta a program megújításáért és végrehajtásáért felelős miniszteri biztos az idei év első kerekasztal-beszélgetését követő sajtótájékoztatón, Győrben.

A Hungarikum Bizottság támogatta a kuvaszt népszerűsítő könyvet

Nemzeti kincsünk a kuvasz címmel jelent meg könyv a Hungarikum Bizottság támogatásával. Ebből az alkalomból beszélt a magyar kutyafajták népszerűsítésének támogatásáról a kiemelkedő nemzeti értékek felügyeletéért felelős miniszteri biztos hétfőn, sajtótájékoztatón. V. Németh Zsolt leszögezte, hogy az Agrárminisztérium többféle módon is támogatja a magyar kutyafajták egyedszámának bővülését.

Létezik és mégsem? - Egy régi, magyar kutyafajta

Egy régi, magyar kutyafajta, amelynek ugyan számos egyede van, de papíron mégsem létezik. Persze még mindig jobb, mintha fordítva lenne… A zsemlesárga erdélyi kopó története bővelkedik fordulatokban: volt az erdélyi urak kedvence, aztán Ceausescu ellensége, volt a kiállítások sztárja, mára pedig végóráit élő ebfajta.

Dúvadgyérítés régen

A dúvadgyérítés a vadgazdálkodás egy sarkalatos pontja. Legyen szó szőrmés vagy tollas kártevőről, kordában tartásuk, állományszabályozásuk elengedhetetlen. Így volt ez több mint száz évvel ezelőtt is. Manapság puskán kívül főként különféle csapdákkal lehet tizedelni állományukat, de hathatós módszer napjainkban nincs igazán, egyebek mellet köszönhetően a nem elégséges időráfordításra.

Megjelentek az egységes vadkárfelmérési útmutatók

A vad által okozott károk felmérésében és értékelésében nyújt segítséget a szakértőknek és ezen keresztül a gazdálkodóknak az év elején megjelent Erdei Vadkárfelvételi és Értékelési Útmutató, valamint az Egységes Mezőgazdasági Vadkárfelmérési Útmutató.

Szubkulturális babonák

Új év – tiszta lap; ilyenkor sokan fogadalmat tesznek, amit inkább kevésbé, mint többé próbálunk betartani (a szerző magából indul ki), de az mindenképpen elmondható, hogy pszichésen egy új kezdet nagyobb valószínűséggel ígér változásokat. A vadászok is fogadkoznak, ám a vadászbabonák sokszor keresztbe húzzák számításaikat. Lássuk, milyen elfeledett babonái vannak a vadászembernek.

Miként védhető meg a jószág?

Farkasok portyáznak az északi megyékben, s már nemcsak a vad­állományt, de a juhokat és szarvasmarhákat is tizedelik. A fokozottan védett nagyragadozókat lelőni tilos, de védekezni valahogy kellene ellenük, hasznos lehet például a kuvasz és a villanypásztor együttes segítsége.