Back to top

Kezdő galambászok ideális fajtája: a bácskai hosszúcsőrű keringő

A 2004 tavaszán meghozott országgyűlési határozat a védett őshonos vagy veszélyeztetett, magas genetikai értéket képviselő tenyésztett magyar galambfajták közé sorolta be a bácskai hosszúcsőrű keringő fajtát. A „hosszúcsőrű” megjelölés azért figyelemreméltó, mert a korábbi évtizedekben a fajtát egyszerűen bácskai keringőként írták le.

De nevezték még e tollasokat bácskai magasszálló keringőgalambnak, hosszúcsőrű szegedi keringőnek, és mivel megjelenésében (és örökletes alapjában) igencsak hasonló hozzá, zombori keringőnek, esetenként zombori magasszállónak is. Péterfi István 1961-ben kiadott könyvében a bácskai keringőt a hosszúcsőrű keringő és forgógalambok közé sorolta be.

Egyértelműen magyar fajta

A különböző leírások alapján az biztosnak tűnik, hogy a bácskai (hosszúcsőrű) keringőt a Délvidéken, a szegedi keringőből tenyésztették ki az 1920-as években, elnevezését 1923-ban kap­ta. A Galambtenyésztők Lap­jában 1924 és 1927 között több alkalommal is olvashatunk arról a vitáról, ami a fajta kialakulását kísérte, s amely a szegedi magasszálló keringőből kiváló bácskai keringő küllemére vonatkozott.

A bácskai hosszúcsőrű keringőt egyértelműen magyar fajtának tekintjük.

Ugyan­akkor igaz az is, hogy napjainkban a szerbiai Zombor, az 1919-ig magyar királyi város, az egykori Bács-Bodrog vármegye székhelye és az 1871-ben alakult Zombori Egyesület tekinthető a fajta egyik gondozójának, mint ahogy erről Floszberger Istvánnak a „Látogatás Zomborban, a bácskai keringők hazájában”, című cikkében is olvashatunk. (Galambjaink, 1964/5. szám.) A zombori tenyésztők a bácskai keringőt a kezdetektől fogva saját kitenyésztésű fajtának tekintik. „A bácskai (zombori) keringő átalakulásáról” szintén Flosz­ber­ger István írt a Kisállataink 1991. évi 11. számában. 1990. és 2010. között Zele­nyánszki András jelentetett meg több kitűnő cikket a bácskai keringőkről, és arról, hogy 2010-ben a bácskai hosszúcsőrű keringő az év fajtája lett.

Röpkövetelmény: egy óra

A jelenleg érvényes standard szerint a bácskai hosszúcsőrű keringő származási helye a Duna-Tisza közének déli területe, Bácska, melyről a nevét is kapta. Közepes testnagyságú, arányos testű, kissé emelt melltartású fajta, melynek fontos jellemzője az erősen húzott fej, a hosszú csőr és a tarkótájnál induló rövidtollú, két oldalt a fülek mögött tollforgóban (rozettában) végződő, a fejhez simuló kevéssé fejlett fésű. Feje (melyet esetenként gyíkfejnek is neveznek) a csőrhegytől a tarkótájig lapos, töretlen ívet képez, melynek legmagasabb pontja a szemek fölött van.

Felülnézetben a csőrtő és a szemek közötti rész telt, horpadtságot nem mutathat. Valamennyi rajz- és színváltozata gyöngyszemű, melyet sokszor a fajta ékességének neveznek. A gyöngyszem a fehér tollazatú galamboknál is kötelező.

Csőre hosszú, vékony, jól zárt, a homlok ívének folytatásaként enyhén lefele mutató, világos szaru színű. Az egyszínűek sötét színváltozatainak és ezek csapos változatainak csőrszaruján a sötét jelzettség megengedett. Egyszínű (fekete, sárga, vörös, kék, barna és fehér), örvös, gólyás, szíves, szalagos, kovácsolt, és csapos rajzváltozatokban tenyésztik, a csaposoknál az elsőrendű evezőtollak (de minimum hét toll) fehér. Röp­kö­vetel­mé­nyük egy óra szállásidő, nagy kár, hogy ezt a követelményt teljesítő falkát országszerte nem találunk, így manapság a fajta a kiállításokon díszgalambként szerepel. A bács­kai hosszúcsőrű keringő az Európai Szárnyas, Galamb, Díszmadár, Nyúl és Kisrágcsáló Tenyésztők Szövetsége (EE) által elismert fajta.

Napjainkban a bácskai hosszúcsőrű keringőt kevesen tenyésztik, a kiállításokon alacsony egyedszámban megjelenő galambfajta, pedig különleges megjelenése, a rokonfajtáktól eltérő jellegzetes külseje miatt nagyobb figyelmet és több törődést érdemelne. Tenyésztésüket könnyíti, hogy fiataljaikat gondosan felnevelik, sőt dajkagalambként is elsőrangúak, s ezért kezdő galambászoknak is nyugodt szívvel ajánlható.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Tenyésszünk fácánt! Kiváló jövedelemkiegészítés

Manapság egyre népszerűbb a nem háztáji állatok tartása és a belőlük készült élelmiszerek fogyasztása. Ennek kapcsán találkoztam a fácánnal, sokszínű vadászható madarunkkal. Felvetődött a kérdés, vajon milyen termelésre képes, és milyen piaci lehetőségeket rejt, emellett alkalmas-e háztáji tartásra.

Emelkedő marhahúskereslet

A világ marhahústermelése az utóbbi időszakban évi 64–66 millió tonna között alakult. A baromfiágazatokat sújtó madárinfluenza és a sertésállományokat tizedelő afrikai sertéspestis betegségek következtében emelkedett a marhahús iránti kereslet.

A szent íbisz rokona még fel-feltűnik

Közismert, hogy az íbiszek az ókori Egyiptom hitvilágában jelentős szerepet játszottak, de az már kevésbé ismert, hogy egyes fajaik napjainkban is nagymértékben terjeszkednek. Ilyen például a szent íbisz, melynek fogságból megszökött példányai Franciaországban ma már erős populációt alkotnak, míg közeli rokona, a batla nálunk már csak igazi ritkaságnak számít.

Az antwerpeni díszposta - Alakgalamb Flandriából

Antwerpen Belgium egyik legfontosabb városa, egyben az azonos nevű tartomány székhelye. A város Flandriában, Belgium három régiójának egyikében található. Itt tenyésztették ki az antwerpeni postagalambot, amely fajta az antwerpeni díszpostafajta alapjának tekinthető.

Tulkok a Hortobágyon - Marhák vadon (2. Rész)

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság az utóbbi évtizedekben világ­viszonylatban is kiemelkedő eredményeket ért el az úgynevezett rekonstruált őstulok tenyésztésében. A kutatási eredményeket a park munkatársai örömmel osztották meg velünk, bízva abban, hogy olvasóink is szeretnék jobban megismerni ennek a fajtának érdekes történetét.

Jaj a zengőlegyeknek!

A szürke légykapó egész Európában fészkelő madár, hazánkban is széltében elterjedt, bár állománya az utóbbi évtizedekben megfogyott, jelenleg a becslések szerint Magyarországon nagyságrendileg 50 ezer pár költ. Korábban például rendszeresen láttam a badacsonyi vasút­állomásnál, Budapesten a Múzeumkertben, ahol frissen kirepült fiatalokat is megfigyeltem.

Egyszerűsödött a támogatásokhoz szükséges állatlétszám igazolása a baromfitartók számára

A Nébih tájékoztatja a baromfitartókat, hogy a Magyar Államkincstár döntése alapján az állatbetegségek megelőzésével, leküzdésével kapcsolatos támogatások alapjául szolgáló állatlétszám megállapításához és igazolásához a madárinfluenza leölési határozatok adatai is felhasználhatóak a kifizetés kérelmezésekor.

Először találtak mikroműanyagot ragadozó madarak szervezetében

Először találtak műanyag mikroszemcséket vízi és szárazföldi ragadozó madarak - többek közt sólymok, baglyok és rétisasok - szervezetében amerikai tudósok.

Sok vállalkozás visszafogta a termelést

A koronavírus-járvány, a forint-euró árfolyam és a madárinfluenza mellett lassan a csökkenő termelés is kezdi kifejteni hatását a baromfipiacon.

A 17 millió forintos borjú

50 ezer euróért, mostani euróárfolyamon átszámítva nagyjából 17 millió forintért adott el egy wagyu borjút egy németországi állattartó – számolt be a példátlan szenzációról az agrarheute.com szaklap.