Back to top

Ajándékként se fogadjunk el szent íbiszt!

Az íbiszek a kanalas gémekkel alkotnak egy családot – közeli rokonai egymásnak. E hosszú lábú gázlómadarak meglehetősen hosszú idő óta élnek Földünkön. Ahol jelentősebb számban előfordulnak, gyakorta a helyi mondák, hitvilág fontos szereplői.A XXI. században pedig egyre gyakrabban tartanak íbiszeket nemcsak különféle állatkertekben, hanem magán-madárgyűjteményekben is a Föld számos pontján

Az ókori egyiptomiak nagy tiszteletben tartották a szent íbiszt, hiszen az írás istenével, Thottal azonosították.

Mára a szent vagy más néven egyiptomi íbisz Egyiptomban csak nagy ritkán fordul elő,

hiszen amióta az Asszuáni-gátat megépítették, a Nílus nagy áradásai elmaradnak, ami azzal jár, hogy madarunk táplálékbázisa vészesen megfogyatkozott. Az íbiszek hosszú csőrük segítségével sekély vízben az iszapból szerzik táplálékukat. Olykor a száraz területeken a növények alól, a kövek közül is szedegetnek különös alakú csőrük segítségével. Az íbiszféléknek 33 faja ismeretes, s azoknak a fajoknak, melyek a vizek környékén fordulnak inkább elő, csőre vékonyabb és hosszabb, mint a szárazföldön gyakorta táplálkozó rokonaiké.

Fotó: Tóth Zsigmond

Hazánk területén még a középkorban is igen gyakori volt a keselyűkhöz hasonlóan csupasz fejű tarvarjúnak nevezett íbiszféle,

mely mára a kipusztulás szélére sodródott, ám zárttéri tartásának köszönhetően több országban is, így például Ausztriában visszaengedték példányait a vadonba, s úgy tűnik, ez hosszútávon a faj szélesebb körű elterjedését eredményezheti. A batla – szintén íbiszféle, kisebb csoportjai Magyarországon egyes években jelentősebb számban költ.

A szent íbisz nem is olyan régen még Nyugat-Európában kedvelt díszmadár volt, így elgondolkodtató, hogy az Apajpusztán évtizedünk elején többször is megfigyelt példány Afrika vadonából vagy Franciaországban egy mesterségesen kialakított nagy kolóniából származott, esetleg Nyugat-Európa más részéről, fogságból szökött. Franciaországba betelepített állománya évről évre jelentősen duzzad, ami az őshonos állatfajok populációját jelentősen befolyásolhatja, veszélyeztetheti. Ezért az EU-ban inváziós fajnak nyilvánították, tehát még ajándékba se fogadjunk el ilyen állatokat, ha netán lehetőségünk is nyílna rá. Helyette a képünkön látható látványos, Dél-Amerikából származó skarlátíbiszt tartsuk, mely – ha netán kiszabadul – nem veszélyezteti hazánk élővilágát.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Tenyésszünk fácánt! Kiváló jövedelemkiegészítés

Manapság egyre népszerűbb a nem háztáji állatok tartása és a belőlük készült élelmiszerek fogyasztása. Ennek kapcsán találkoztam a fácánnal, sokszínű vadászható madarunkkal. Felvetődött a kérdés, vajon milyen termelésre képes, és milyen piaci lehetőségeket rejt, emellett alkalmas-e háztáji tartásra.

Emelkedő marhahúskereslet

A világ marhahústermelése az utóbbi időszakban évi 64–66 millió tonna között alakult. A baromfiágazatokat sújtó madárinfluenza és a sertésállományokat tizedelő afrikai sertéspestis betegségek következtében emelkedett a marhahús iránti kereslet.

A szent íbisz rokona még fel-feltűnik

Közismert, hogy az íbiszek az ókori Egyiptom hitvilágában jelentős szerepet játszottak, de az már kevésbé ismert, hogy egyes fajaik napjainkban is nagymértékben terjeszkednek. Ilyen például a szent íbisz, melynek fogságból megszökött példányai Franciaországban ma már erős populációt alkotnak, míg közeli rokona, a batla nálunk már csak igazi ritkaságnak számít.

Az antwerpeni díszposta - Alakgalamb Flandriából

Antwerpen Belgium egyik legfontosabb városa, egyben az azonos nevű tartomány székhelye. A város Flandriában, Belgium három régiójának egyikében található. Itt tenyésztették ki az antwerpeni postagalambot, amely fajta az antwerpeni díszpostafajta alapjának tekinthető.

Tulkok a Hortobágyon - Marhák vadon (2. Rész)

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság az utóbbi évtizedekben világ­viszonylatban is kiemelkedő eredményeket ért el az úgynevezett rekonstruált őstulok tenyésztésében. A kutatási eredményeket a park munkatársai örömmel osztották meg velünk, bízva abban, hogy olvasóink is szeretnék jobban megismerni ennek a fajtának érdekes történetét.

Jaj a zengőlegyeknek!

A szürke légykapó egész Európában fészkelő madár, hazánkban is széltében elterjedt, bár állománya az utóbbi évtizedekben megfogyott, jelenleg a becslések szerint Magyarországon nagyságrendileg 50 ezer pár költ. Korábban például rendszeresen láttam a badacsonyi vasút­állomásnál, Budapesten a Múzeumkertben, ahol frissen kirepült fiatalokat is megfigyeltem.

Ritka videón egy újszülött gímszarvas borjú első lépései

Ritkán látható, különleges videó örökítette meg egy nemrég született gímszarvas borjú első lépéseit és lábra állását a Budakeszi Vadasparkban. A felvételen az anya és a kis borjú első közös, meghitt pillanatai is láthatók.

Rétisas fiókák keltek ki a pilismaróti hegyekben

Idén is folytatódik a Pilisi Parkerdő Zrt. és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság közös madárvédelmi akcióprogramja. Ennek részeként május elején rétisas fiókákat gyűrűztek és madárodúkat telepítettek az erdőgazdaság és a természetvédelem szakemberei a Visegrádi-hegységben.

Húsmarhatartás a számok tükrében - Miként lehet eredményes a gazdaságunk?

Az utóbbi évtizedben láthatólag emelkedett a húsmarhatartók és a húsmarha-állományok létszáma. Ez igen örvendetes tény, hisz’ hazánkban nagyon sok olyan terület van, amit csupán extenzív állattartással tudunk eredményesen hasznosítani. Ezt a létszámemelkedést azonban nem mindig a szakmai elhivatottság, hanem a kényszer szüli.

Kipusztuló és megmentett orrszarvúk

Bár hazánk területén mintegy 15 ezer évvel ezelőtt viszonylag gyakori állatnak számítottak a gyapjas orrszarvúk, napjainkban már csak néhány megkövesedett csont emlékeztet ezekre a fenséges állatokra, no meg néhány patanyom is, melyet Ipolytarnócon is láthatunk. A magyar szakemberek sokat tesznek azért, hogy az orrszarvúk ma élő fajai az utókor számára megmaradhassanak.