A szakember úgy véli: a klasszikus értelemben vett erdősítés mellett a klímaváltozás elleni küzdelemben az általános fásításnak is kulcsszerepe lesz.
• Hazánk az elmúlt száz évben megkétszerezte az erdőterületét. Az ország területének valamivel több mint egyötöde erdő. Az országfásítási programban pedig a fával borított terület további növelését tűzték célul. Hogyan lehet ezt megvalósítani? Milyen területeket terveznek ehhez bevonni?
– Nem véletlenül fásításról, és nem csak erdőtelepítésről beszélünk. Az erdőtelepítés csak az egyik lehetőség, de a klímaváltozás elleni küzdelemben az egyik fontos eszköz a fával borított területek nagyságának növelése. Vagyis minden egyes fa elültetésével ebbe az irányba teszünk előre egy lépést. A faültetés megvalósulhat számos helyen, akár egy iskolaudvaron is, de szóba jöhet a parkosítás, és vizsgáljuk a mezővédő – és útfásítások, valamint a csatornafásítások lehetőségét, az önkormányzati területek, intézmények fásítását, és nem utolsó sorban az agroerdészeti rendszerek kiterjeszthetőségének lehetőségeit is.
Minden egyes fa új természeti értéket jelent, javítja az ország környezeti állapotát, hozzájárul a klímaváltozás káros hatásainak csökkentéséhez, és megújuló természeti erőforrásként hasznosítható. A mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás a fásítás kérdésében kéz a kézben jár, hiszen az erdők, fasorok védő hatása elsősorban a mezőgazdaságban érvényesül, az erdők kezelése pedig gazdaságilag a több lábon állás lehetőségét jelenti a gazdálkodók számára.
A Nemzeti Erdőstratégia a hazai erdőterület 25-27 százalékosra növelésével számol. A NAIK kötelékébe tartozó Erdészeti Tudományos Intézet készíti azt a tanulmányt, ami feltárja az erdőtelepítésekbe bevonható területeket.
Az említett növekedés az élelmiszertermelés veszélyeztetése nélkül megvalósítható.
A koncepció készítése mellett persze kiemelten fontos a szaporítóanyag-előállítás kérdése, hiszen évek kellenek hozzá, hogy megfelelő mennyiségben és minőségben álljon rendelkezésre a fásításokhoz szükséges csemetemennyiség.
• A klímaváltozás az erdők fafajösszetételét is befolyásolja. Milyen fafajok kerülnek előtérbe az erdőtelepítéskor?
– Ez az egyik legnehezebb kérdés, hiszen meg kell tudni határozni, hogy 50–100 év múlva amilyenek lesznek a környezeti körülmények, azoknak leginkább megfelelő fafajokból álló erdőt neveljünk most. Komoly kutatások zajlanak például a NAIK Erdészeti Tudományos Intézetben, amelyek a várható termőhelyi változásokat modellezik. Olyan számítógépes modellek léteznek, amelyek 2070-ig előre jelzik például a talajvízszint, és ezek alapján a termőhely változását.
A látható trend az egyre hosszabb aszályos időszak megjelenése. Ezért
és a jelenleginél is nagyobb teret, akár az ország területének 60 százalékát foglalhatja el a száraz erdőssztyepp klíma.
A várható viszonyokat jobban tűrő fafajok alkalmazásával reagálni kell erre a folyamatra. Várhatóan előtérbe kerülnek az aszályos időszakot jobban bíró fafajok, például a csertölgy, vagy az őshonos nyár fajok. Megoldást jelenthet az egyes fafajokon belül a déli származású egyedek magjának és csemetéinek felhasználása.
• Magyarországon mind nagyobb hangsúlyt kap a természetközeli erdőgazdálkodás, aminek megvalósításához a Pilisi Parkerdő jogelődjének egyik erdőrészletében indított programot Madas András. Kiterjeszthető ez a gyakorlat az erdőterületek nagy részére?
– Valamilyen formában igen. Az őshonos fajokból álló, természetszerű erdők esetében mindenképpen fontos szempont a természetesség növelése, de ez nem egy gyors folyamat. Mivel alapvetően mesterségesen létrehozott erdők jelentik a kiindulási alapot, alkalmazkodnunk kell a természeti folyamatokhoz. A Pilisi Parkerdőnek például már a 40 százalékán a folyamatos erdőborítás fenntartásával kezelik az erdőket. Ez azért kiemelten fontos, mert csaknem hárommillió ember itt szembesül az állami erdőgazdálkodással. Ha azt látja, hogy ez jó, hogy az erdő állapota megfelel a várakozásainak, akkor elégedett lesz. Nem véletlen, hogy a Pilisi Parkerdő Zrt. a természetközeli erdőgazdálkodás zászlóvivője. Mindazonáltal nem az egyetlen szereplő, amely így folytatja az erdőgazdálkodást.
• A magyar erdők esetében az elmúlt években jelentős turisztikai fejlesztések valósultak meg, kilátók, erdei szállások és más létesítmények épültek, sok meglévőt felújítottak. Cél az ilyen jellegű infrastrukturális beruházások további gyarapítása, vagy inkább a fenntartásukra kell helyezni a hangsúlyt?
– Az elmúlt években minőségi változás következett be a természetjárás feltételeiben. Olyan mennyiségben és minőségben épültek letelepedőhelyek, kilátók vagy erdei szállások, ami kiváló lehetőséget nyújt a 21. századi igényeknek megfelelő túrázáshoz. Gyakorlatilag egy évtized alatt országszerte berendeztük az erdőket. Ennek meg is van a pozitív hatása: az erdőterület mára a leglátogatottabb belföldi turisztikai célpontok közé emelkedett. Ezt az állapotot azonban meg is kell őrizni, ezért a jövőben a további fejlesztések mellett a meglévő létesítmények fenntartására, karbantartására is jelentős erőforrásokat kell fordítani.
|
• A hazai erdők közül melyik az, amelyikhez személyesen, vagy érzelmileg jobban kötődik?
|
– Nem árulok el nagy titkot, hogy ez a Pilis. Odaköt a szakmai pályafutásom, ennek köszönhetően ismerem minden zegét-zugát. Minden részéhez emlékek, személyes élmények fűznek. Gyönyörű őszi vagy téli hajnalok, tavaszi virágzás, nagy szakmai kihívást jelentő, és jól megoldott feladatok. És nem utolsósorban emberek, kollégák, szakemberek és túrázók, akikkel mindezt végigéltem. Másrészt, a Pilis, az ország szívének története átfogja a Kárpát-medence egész ismert történelmét. Őskori szálláshelyek maradványai, római hadiutak és erődök, középkori remeték barlangjai és szerzetesek csodálatos kolostorai, királyi várak és vadászkastélyok, apró hegyi falvak és erdei emlékhelyek sokasága mutatja azt a szoros kapcsolatot, ami az ember és az erdő között évezredek óta fennáll ebben a régióban. Nem véletlen, hogy sokakat megérint ez a varázslatos kapcsolat. A síkvidéki erdők közül pedig a Fertő-tó térségét, a Kisalföldet említeném, vagy éppen az Ipoly-mentét. Az előbbi helyen az erdő- és a mezőgazdasági kultúrtáj találkozása, utóbbiban a folyót övező galériaerdők gazdag világa vonzott mindig is.• Szabadidejében járja az erdőt, vagy a munka végeztével inkább más kikapcsolódást keres?
– Ha megfordíthatom a kérdést, akkor a válaszom az, hogy szinte már csak a szabadidőmben járok az erdőbe. Sajnos, hiszen az erdő nemcsak munkahelyként, hanem kikapcsolódási helyszínként is az életem része.
Az erdészet az a szakma, ahol különösen nagy érték az egy területen eltöltött minél hosszabb munkaviszony, hiszen több emberöltőre kell előre gondolkodni. Nincs jobb érzés annál, mint amikor az ember látja felnövekedni az általa ültetett vagy nevelt erdőt. Most már jobbára csak a szabadidőmben van lehetőségem egész napokat erdőben tölteni, de sokat túrázom, igyekszem bejárni az ország erdeinek minden szegletét.
• Manapság jut még ideje vadászni? Ha igen, ezen a téren mely területeket, és milyen vadfajokat részesít előnyben?
– A vadászat számomra a szakmai munka része, vagyis ebben az összefüggésben inkább vadgazdálkodásról beszélnék. Hogyan lehet megőrizni a kiváló adottságú magyar vadállományt és annak erdei élőhelyét? Hogyan lesz minél változatosabb, és ennek eredményeként minél stabilabb és alkalmazkodó- képesebb az erdei életközösség? Ezek a kérdések nap mint nap előkerülnek a munkám során, és természetszerűleg vadgazdálkodási vonatkozásokat is tartalmaznak. Személy szerint leginkább a nagyvadfajok viselkedését szeretem megfigyelni. Lenyűgöző például a szeptemberi szarvasbőgés időszaka, de akár egy csöndes nyár éjszakai vadles is az itatóhelyek körül. Javaslom mindenkinek, hogy ismerkedjen meg jobban a minket körülvevő, akár karnyújtásnyira lévő természeti értékekkel, a magyar élővilággal. Kiránduljon, járja az erdőt, vegyen részt erdei iskolai programokon vagy vándortáborokban, és azt veszi majd észre, hogy megváltozott, teljesebb lett az élete.
