Ausztrália a XX. század második felétől élenjár a természet megőrzése területén. Ám az igazsághoz tartozik az is, hogy a kenguruk földjén az ember az elmúlt 1-2 évszázadban pusztította el jelentősebb területeken az ősvadont. Számos helyen azonban foltszerűen megmaradtak érintetlen területek, melyek emlékeztetnek még a paradicsomi állapotokra, s ez kiváló alapot jelent a területek rekonstrukciójához. Így nem meglepő, hogy
A kontinensen két darufaj honos, az Antigoné-daru ausztrál alfaja és a brolgadaru, melyet régebben ausztrál darunak neveztek. A bennszülöttek hívták ez utóbbit brolgának, mely az európai telepesek megérkezése előtt már fontos szerepet töltött be kultúrájukban. Különös, szökkenésekkel teli változatos násztáncát több évszázados sziklarajzokon is megörökítették az őslakosok.
Az Ausztráliában honos Antigoné-daru alfajtól oly nehéz megkülönböztetni, hogy Új-Zélandon például egyetlen esetben sem sikerült egyértelműen elkülöníteni a két fajt, sőt egyesek szerint így nem is két külön fajról van szó.
Ausztráliában a brolgadaru elsősorban északon fordul elő, de nyugati irányban folyamatosan terjeszkedik, s ma már dél felé a Viktória államig elterjedt. Állománya egyesek szerint eléri a 100 ezer példányt is. Bár nem kifejezetten vonuló, szívesen húzódik olyan helyekre, ahol korábban csapadék hullott.
Ahogy a darutartás Európában egyre közkedveltebb, a brolgadaru is keresetté vált, s mivel a XX. században viszonylag sokat importáltak belőlük, így ma már akár a magyar madárkedvelők is könnyebben hozzájuthatnak ezekhez a mi éghajlatunkon egyszerűen tartható, tenyészthető tollasokhoz.