A Tuft University kutatói szerint mindezek kombinációja:
Az emlős-, madár- vagy más gerinces eredetű sejtekhez képest a rovarsejtek tenyésztéséhez kevesebb anyagra és alacsonyabb energiaintenzitású szabályzásra van szükség, mivel a rovarsejtek tenyésztése kevesebb glükózt igényel, és szélesebb hőmérséklet-, pH-, oxigén- és ozmolaritás-tartományban is minden különösebb gond nélkül megélnek. Sok rovarsejt szuszpenziós tenyészetben is szaporodik, ami költséghatékonyabb és nagy sűrűségű sejtgeneráció előállítását teszi lehetővé.
A rövid válasz erre az, hogy még senki sem tudja.
Az óriási lehetőség ellenére, a tenyésztett rovarhús még fogyasztásra nem alkalmas. Kutatások zajlanak két fő folyamat kérdésében: a rovarsejtek izommá és zsírrá történő fejlődésének szabályozása, és ezek kombinálása valamilyen hús textúrájú 3D-tenyészetben. Az utóbbihoz a gerinctelenek külső vázában is jelenlévő, gombából származó rostból, a kitozánból készült szivacsok ígéretes lehetőségnek tűnnek.