0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Az ősgabonák kovásza

Az utóbbi évtizedekben a hazai növénytermesztés is egysíkúbbá vált, a magas beltartalmi értékkel rendelkező tájfajta ősgabonák eltűntek a földekről.

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKI) 2015 óta több uniós projekten keresztül vizsgálja a tájfajta ősgabonák – a tönke, az alakor – elterjesztésének lehetőségét. Ennek egyik lépcsőjeként még ez év februárjában összefogást kezdeményeztek gazdák, molnárok és pékek bevonásával.

Ennek következő lépése a szlovákiai Peszektergenyén szervezett, ősgabonákból készült péktermékek kóstolójával összekötött tanácskozás és szántóföldi terepbemutató volt.

„Szeretnénk ennek az összefogásnak, az őshonos gabonafélék megismertetésének kovásza lenni”

– fogalmazta meg céljukat Drexler Dóra, az ÖMKI ügyvezetője. Ezek a növények – a tönköly, a tönke, az alakor – még a klasszikus nemesítés előtti kultúrák részei voltak, jellemzően a gazdák szelektálása révén jöttek létre. Az ÖMKI a kisparcellás kísérleteket követően megkezdte ezek felszaporítását, ám hogy ne csak agrárörökségként tekintsünk rájuk, egyes tájfajták magjai már elérhetőek a termelők számára.

„A mezőgazdaság a legszebb munka”- hangsúlyozta a rendezvénynek helyet biztosító Palik László. A Biocentrum Biogazdaság ügyvezetője hozzátette, mindig a paraszt volt a legokosabb ember, aki nem csak a növényekhez, az állatokhoz értett, de ismerte a meteorológiát, készített bort, pálinkát, lekvárt, sajtot.

A kutatók, gazdálkodók, molnárok és pékek részvételével zajló eseményen az ősgabona tájfajták állományának szemléje mellett szó volt a belőlük készült termékek beltartalmi, minőségi és feldolgozási sajátosságairól. Az előadók megosztották a felhasználással kapcsolatos tapasztalataikat és az ökológiai nemesítésben rejlő lehetőségeket.

 

Forrás: magyarmezogazdasag.hu