0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Újragondolt borturizmus

Vas megye országos borászati szakmai súlya elenyésző, a szőlőterületek alig egy százaléka található ott. Ennek ellenére az oszkói Hegypásztor Kör munkája példaként szolgálhat mindazok számára, akik hisznek a szőlőtermesztés kultúrateremtő és tájformáló erejében. A civil egyesület zártkerti revitalizációs munkája nemcsak skanzenné, hanem élő közösségi térré változtatta az oszkói szőlőhegyet és annak térségét.

Vas megye borászati szempontból igen érdekes, területe nem ad helyet nagyobb, összefüggő történelmi borvidéknek, a szőlőtermesztés mégis komoly múlttal és hagyományokkal büszkélkedhet.

Néhány települése borvidéki településként lehetővé teszi az eredetvédett borok termelését. Kőszeg, Csepreg és Vaskeresztes a Soproni-borvidék kőszegi körzetéhez tartozik, Ság-hegy (Kemeneshát) a Somlói borvidékhez, Bérbaltavár, Nagytilaj a Zalai borvidékhez. A termőhelyek hovatartozásánál fontosabb azonban az a kitartó munka, amivel nemcsak az oszkói történelmi pincesort sikerült megmenteni, hanem méltó helyére emelték a hagyományos, önellátó bortermelést. Az erőfeszítések legnagyobb elismerése, hogy Olaszfa és Oszkó csatlakozhatott a Zalai borvidékhez.

Gyümölcsöt is

A Hegypásztor Kör több helyi és országos kezdeményezésbe is bekapcsolódott. A szőlő mellett a régi paraszti pincék kaszálógyümölcsösei révén a Tündérkert mozgalomnak is aktív részese. A Kovács Gyula pórszombati erdész indította mozgalom mára országos jelentőségre tett szert, kedveltté tette a régi magyar tájfajták védelmét, újratelepítését és gyűjtését. Azóta évenként, Gyümölcsoltó Boldogasszonykor oltóvessző-gyűjtést, metszési, szemzési, oltási bemutatókat szerveznek a gyümölcsészet (pomológia) iránt érdeklődőknek. A Göcseji Természetvédelmi Alapítvány 2015-ben indította útjára a Gyümölcsész Hálózat nevű kezdeményezését, amihez az oszkóiak is csatlakoztak. Mára hat dunántúli megyére kiterjedő gyümölcsészhálózat jött létre, 15 civil szervezettel. Oktató- és ismeretterjesztő-alkalmakat szerveznek, ezen kívül gyümölcsösök tervezésénél és létesítésénél segédkeznek.

Szőlőhegyek ezer hektáron

A Vasi-Hegyhát adottságait tekintve nagyon hasonló a Zalai-dombsághoz. Agyagos, kötött, kavicsos a talaja és rendkívül tagolt, változatos a domborzata. A Hegyháti Borbarát Kör 2005-ben alakult, jelenleg tíz településből 30-35 főt számlál a tagsága. Pályázattal, egy sikeres szőlészeti-borászati képzéssorozattal vette kezdetét a szakmai munka.

Az elmúlt évek során közösségi házként is működő vinotékát hoztak létre Oszkón, ahol folyamatosan borkóstolókat tartanak helyi, és az osztrák határ menti régió boraiból.

Ennek kapcsán kerültek szorosabb kapcsolatba Vaskeresztessel és egy másik, hasonló adottságú kistájjal, a Vas-hegy-gyel (Eisenberg). A Vasi-Hegyhát 23 települése közül egyébként 19-hez tartozik jellemzően apróparcellás szőlőhegy. Az összesen 1000 hektáros elhanyagolt szőlőhegyi területen a hagyományos, zártkerti szőlőhegyi gazdálkodás mozaikosan még mindig megtalálható.

Az oszkói Hegypásztor Kör közel kéthektáros birtokán kordonos és gyalogtőkés szőlőparcellák találhatók. A kordonos szőlőkben Rizlingszilváni, Leányka, Nektár, Szürkebarát, Blauburger és Merlot fajták teremnek. A gyalogtőkés területeken direkttermő fajtákat gondoznak. A Vas és Zala megyére korábban jellemző fajták közül megtalálható az Othello, a Noah, a Kormin és az Izabella.

A korábban egybeszüretelt szabadgyökerű fajták közül nem egyet önállóan dolgoznak föl, jó példa erre a kuriózumnak számító Kormin rozé.

A fokozatosan termőre forduló parcellák már lehetővé teszik az évjáratos borok készítését. A térségi borászat megerősödését mutatja, hogy az oszkói Hegypásztor Kör megkapta a termelői borkimérési engedélyt. A filoxéra előtti időszakban az egész megyét a fehér fajták túlsúlya jellemezte. A Vasi-Hegyhát aprótelkes paraszti pincéinél a fehér és kékszőlők egyaránt hagyományosnak mondhatók. Napjainkban a kékszőlők közül a Kékfrankost, a Zweigeltet, a Merlot-t, a Blauburgert és a Messiást találjuk meg.

Az idei Orbán-napi Hegyi Vigadalom borversenyére rekordszámú nevezés érkezett. A Vasi Hegyhát legízletesebb bora 2018 felhívásra Olaszfa, Vasvár, Gersekarát, Alsóújlak, Csipkerek, Kám, Oszkó, Csehi, Petőmihályfa településekről érkező borokból kóstoltak a bírák.

Szálláshellyé alakított pincék

Az oszkói Hegypásztor Kör fejlesztési céljai között szerepel a borturizmus megerősítése. Az infrastruktúra már rendelkezésre áll a szálláshellyé alakított pincékkel. A Nyitott Pincék tavalyi tesztüzeme is sikerrel járt, ezért idén szeptember végén újra megrendezik a közönség számára, 5-6 vasi-hegyháti szőlőhegy egybenyitásával. A jövőre nézve a közös feldolgozást és a közös értékesítést tartják fontosnak. Jó példa ez mindazok számára, akik hisznek abban, hogy az elvadult szőlőhegyek életre keltésével, újbóli használatba vonásával létrejöhetnek olyan területek és közösségek, amelyek a hagyományápolás mellett képesek az önfenntartó, kiegészítő jövedelmet adó mezőgazdasági tevékenységre.

A bortermelés régi, meghatározó paraszti formája tömegesen nyilván nem térhet vissza, de a történelmi, gazdasági folyamatok ellenére maradványként fontos része lehet a magyar szőlő- és borkultúrának.

Egyre többen ismerik föl a helyi termékek fontosságát, ami a közösségek szintjén újra jelentőséget adhat a néhány száz négyszögöles szőlőhegyi parcellák rendszerének. Ennek pozitív hozadéka növénykórtani szempontból sem elhanyagolható. Elég, ha csak az amerikai szőlőkabóca terjesztette szőlő aranyszínű sárgaságra gondolunk. Nem könnyű új funkciót találni a termelésből kiesett szőlőhegyeknek, de a történelem azt mutatja, hogy létjogosultságuk minden korban bebizonyosodott. Manapság a turizmus és a borturizmus lehet a kitörési pont, nem úgy, mint a történelmi borvidékek szerencsésebb tájegységein, ahol sokszor éppen a turizmus miatt válik fejlődésképtelenné a szőlészeti-borászati ágazat.

A tájfenntartó szőlőhegyi gazdaközösséggé vált oszkói Hegypásztor Kör 70 tagja elkötelezett híve a szőlőhegyi pincék hasznosításának, újragondolásának.

Megmentett, népi építészeti jegyeket őrző apartmanpincéik szálláslehetőséget kínálnak azoknak, akik alaposabban meg szeretnék ismerni a régi idők szőlőhegyi életét.

A borturizmus mellett éves kihasználtságukat, foglaltságukat segíti a természeti környezet minősége, a jeli arborétum közelsége, a Kneipp-témaút, valamint az is, hogy a területen halad át a Mária zarándokút és a közelben található Mindszenty bíboros emlékmúzeuma. A hagyományos, a térségre jellemző stílusban épült szőlőhegyi kápolnában a jeles napok alkalmával miséznek. A fentieken túl az élő kulturális életet sokrétű tevékenység egészíti ki. Gyakran szerveznek néprajzi táborokat, kézműves-foglalkozásokat. Az oszkói szőlőhegy adott otthont 2017-ben a Gyüttment Fesztiválnak.

Határon átnyúló együttműködés

Az épületek tetőfelújításához szükséges rozst a közösség már saját maga termeli meg. A zsúpkészítés technikájában szerzett jártasságuknak köszönhetően máshol, például a szalafői skanzenben is segédkeztek már. A helytörténeti, néprajzi jelentőségen túl az oszkói Hegypásztor Kör munkásságának szakmai értékét a hagyományőrzésen kívül az adja, hogy tevékenységük hozzájárul a szőlő- és borkultúra népszerűsítéséhez.

Nyilván se a gyümölcs-, se a bortermelés nem adhat olyan árualapot, ami fölvenné a versenyt a kereskedelmi céllal termelő modern borászatokkal, gyümölcsösökkel.

Viszont ha az országban található rengeteg elhanyagolt szőlőhegyet hasonlóan életre lehetne kelteni, annak vonzerejéből a közelükben lévő, virágzó szőlőhegyek és borászatok is profitálnának. A jövő tervei közé tartozik, hogy natúrparkká váljon a vidék, erre minden esélyük megvan. A Hegypásztor Kör a turisztikai fejlesztések kapcsán eddig is szorosan együttműködött a helyi LEADER közösséggel, a Vasi Hegyhát-Rábamente Egyesülettel.

Ha kíváncsiak vagyunk nagyobb léptékben működő, pozitív példára, elég, ha elutazunk a Szombathely melletti Vas-hegy ausztriai oldalára, az Eisenbergre.

Ausztriában már az 1950-es években fölismerték azt a lassú, természetes hanyatlást, ami a hagyományos kisparaszti szőlő- és bortermelés végét jelentette.

A szőlőhegyi településeket a burgenlandi borvidékhez kapcsolva a használaton kívüli pincék szálláshellyé váltak, a térségnek külön vinotékája, szőlőhegyi kilátója épült. Ráadásul az Európai Unióban egyedülállóan elérték, hogy értékesíthessék a direkttermő szőlők terméséből készült, helyi specialitásként immár különlegességgé nemesedett Uhudlert. Az oszkói Hegypásztor Kör megkezdte a Weinidylle (www.weinidylle.at/de/projekt-weinidylle-at-hu) program kapcsán a határon átnyúló szorosabb együttműködést az osztrákokkal.

A hegypásztor

A Hegypásztor Kör 1985-ben alakult, a környék első társadalmi szervezeteként. A civil összefogás az oszkói szőlőhegy történelmi pincesorának megmentése érdekében jött létre. A műemléki értékű présházakat dokumentálták, sokat megmentettek közülük. A vidékfejlesztésben, az érték- és örökségvédelemben a szőlészet-borászat kultúrájának fenntartása lett az a cél, amivel együtt az elmúlt több mint 30 évben folyamatosan programokat szerveztek és szerveznek most is. Akkreditált erdei iskolai programjuk során megismerkedhetünk a szőlőfajtákkal, a hegypásztor és a hegybíró életével.

Az egyesület nevét adó hegypásztor régen feledésbe merült foglalkozást jelöl. A hegypásztor a szőlőhegyen élt családjával, a hegyközség gazdái bízták meg a hegy, a szőlő és a pincék akár fegyveres védelmével. A pincék egyébként – néhány szükséghelyzet kivételével – más borvidékekkel ellentétben nem lakópincének épültek, ezért gyakran ablaktalanok. A boronafalú (tapasztott, meszelt gerendafal) zsúpfedeles pincéket nem süllyesztették a földbe, építészeti szempontból a cáki pincesorral mutatnak közelebbi rokonságot. A közösség identitását erősíti, hogy a hegykapu keresztje, a hegyi kereszt alapítólevele és a hegyközség pecsétnyomója átvészelte az elmúlt évszázadokat.

Forrás: Kertészet és Szőlészet