0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Különleges szakestek

Szakestélyt nem csak akkor rendeznek, amikor egy közösség vidám mulatozásra vágyik, a selmeci diákhagyományok őrzése során vannak bizony kötelező alkalmak is. Ezekbe a különleges szakestekbe pillantunk most be.

Az első szakestély, amelyen a diák részt vesz, a balekkeresztelő szakestély. Ez fontos esemény az életében, mert ha megfelelt az addigi elvárásoknak – és ez nem olyan egyszerű –, s teljesítette
a Firmák által elvárt kötelezettségeket, akkor ezen a szakestélyen a pogányból balekká válhat. Ez pedig jelentős fordulat. (E szakest részleteiről a balekfeladattól a balekbálig fejezetben már szóltunk)

Előre a ranglétrán

Azt is megtudtuk már, hogy a balekból idővel, rendszerint egy év elteltével kohlenbrenner lesz, ami minőségi előrelépés a diákhagyományok ranglétráján. E váltás a kohlenbrenner szakesten történik meg, amelyet az utóbbi években – a tanulmányi időszak sajnálatos két részre szakadása miatt – stafétaátadó szakestnek is neveznek. E szakest keretében lépnek elő a balekok kohlenbrennerré, s ekkor kapják meg Firmáiktól azt a kiváltságot, hogy a selmeci diákhagyományokat önállóan is gyakorolhatják. A szakest első felében a tisztségeket még a Firmák töltik be, garatőreik a saját balekjaik.

A staféta átadása és a szünet után már a frissen avatott kohlenbrennerek lesznek a tisztségviselők, s Firmáik az ő garatőreikké „lépnek elő”.

Ez a gesztus is mutatja, hogy a Firmák elismerik balekjaik fejlődését, tenni akarásukat a selmeci diákhagyományok őrzése terén, s felruházzák őket azok teljes jogú gyakorlásával, természetesen segítve kezdeti szárnypróbálgatásaikat.

Rendszerint másodéves korban tartják a waldenavató szakestélyt. Mint már az egyenruhákról szóló részben olvashattunk, a walden viselése nem kötelező, de mindenképpen megtisztelő! Balek azonban nem ölthet waldent, s rendszerint más feltételeknek – például korábban a Moór Arthur professzornál sikeresen letett vizsgáknak – is teljesülnie kellett ahhoz, hogy valaki waldent varrathasson. A szakesten az egyenruhát avatók kezdetben még ingujjban vannak, s amikor az elnök úgy látja, eljött a megfelelő pillanat, megkér egy idős, tapasztalt Firmát, hogy vizsgálja meg az avatandó waldeneket. Amennyiben azok a tüzetes mustrán megfelelnek az elvárásoknak, úgy az avatásra felkért személy ünnepélyes szavai után felöltik azokat, s rendszerint egy kis sörrel is megöntik őket, hogy az avatási ceremóniát még hitelesebbé tegyék.

A ranglétrán való előrehaladást a firmaavató szakestély zárja a hagyományos ötéves képzés során a harmadik évben, a jelenlegi BSc-/MSc-képzésben működő szakok esetében már a második év második félévében.

E szakesten lép a kohlenbrenner a Firmák dicső táborába, viszont a firmásítást már nem kíséri annyi ceremónia, mint a balekkeresztelést. Itt is kap igazoló okiratot az újdonsült Firma, s többnyire új alias névvel is felruházzák. E szakest megrendezése Sopronban és Miskolcon szokás.

Korsó- és szalagavatás

Idestova másfél évszázada Selmecen a végzős akadémisták széles szalagot tűztek a bal kezükre, amellyel hírül adták, hogy hamarosan véget érnek tanulmányaik, s elhagyják az ősi bányavárost. Ezeket a szalagokat a selmeci lánykákkal, sok esetben szívük választottjával hímeztették ki, s a lányok között e téren egyféle versengés alakult ki: ki tud szebb szalagot hímezni. Ez a szokás az utódkaroknál a mai napig megmaradt, a szalag színe a szak színével azonos, bár az utóbbi időszakban már egységes hímzéssel készülnek. A bársony alapanyagú szalagon szerepel az intézmény és a kar neve, a szak címere, valamint a tanulmányok kezdésének és befejezésének évszáma.

A szalag felavatására Sopronban és Székesfehérváron korsó- és szalagavató szakestélyt rendeznek az utolsó szemeszter első hónapjaiban.

Ezen a szakesten többnyire egy köztiszteletben álló tanár elnököl, s az ő komoly pohara után – amelyben útravalót fogalmaz meg a valétánsoknak – tűzik föl a szalagokat. E maradandó emlékű cselekedetet a valétálók balekjai – akik akkor ugyan a ranglétrán már magasabb fokozatot értek el – végzik, ők tűzik fel Firmáiknak azt a jelképet, amely alapján aztán a város és az ország apraja-nagyja tudja, hogy végzőssel, azaz a selmeci diákhagyományok nyelvén valétánssal van dolga. A felavatott szalagot nemcsak az ünnepi, hanem a hétköznapi ruhán is hordják, s csak a valétabál éjszakáján veszik le. Sopronban 1971 óta ezen a szakesten avatják föl a valétakorsót is. Korsót nemcsak a végzősök kapnak, hanem azok a tanárok is, akik a tanórákon vagy azokon kívül a tananyagnál többet adtak a hallgatóknak.

Miskolcon és Dunaújvárosban a valétaszakestély módosult formában él tovább, az ottani intézményekben gyűrű- és kupaavató szakestély a neve. Gyűrűt először az 1962-ben végzett gépész évfolyam csináltatott és ezt a szokást később tőlük vette át a többi szak.

A gyűrű általában aranyból (néha ezüstből) készül, s a szak színének megfelelő színű tűzzománc lapkát a szak címere ékesíti.

Kupaavatást 1959-től, a bányász és kohász szak Sopronból Miskolcra való áttelepítésének évétől tartanak. Annak idején ugyanis a valétálók úgynevezett Rhonici-ónkupát kaptak emlékül attól a gyártól, ahol gyakorlatukat töltötték.

Az utóbbi időszakban nemcsak a korsó- és kupaavató szakesten avatnak korsót, hanem más különleges, de a valéta szakesthez képest alárendeltebb szakestélyen is, amellyel annak egyediségét, különlegességét és szépségét halványítják el.

Matek- és növénytan-felejtő

Van elfeledett szakest is! Selmecen a visszaírt, azaz évismétlésre bocsátott hallgatók szamárszakestélyt rendeztek, amelynek színhelye Steltz Flórián vendéglője, az Arany Bányamécshez címzett kocsma volt. (Flórisról tudni kell, hogy 55 évig vezette ezt a „kihelyezett tanszéket”, s nála lehetett auf-ra is inni. Azaz, ha nem volt pénze az akadémistának, akkor is kiszolgálták, s adósságát felírták az ún. auf-könyvbe. Amikor pénzhez jutott az adós, akkor törleszthetett, s törölték tartozását e könyvből.) Ezen a szakesten egyébként Flóris szamara, Galilei volt az elnök, amely tény is érzékeltette a szakest résztvevőinek színvonalát.

Sopronban a mindenkori IV. éves fások rendezik a faiparosok védőszentjének tiszteletére a Szent József-szakestélyt, ahol csakis egy József lehet az elnök.

Az erdészek különleges szakestjei az F-felejtő szakest és a Bartha-felejtő szakest, ahol az előbbin a matematika oktatás színhelyét, az F-épületet, az utóbbin a növénytani oktatás szigorú alakját „felejtik el”. (E szakestek egyben azt is jelentik, hogy aki azon részt vett, az már jó eséllyel jut diplomához!) A bányászok és kohászok esetében végzés után a gyakorlati életben aktívabb a selmeci hagyományok őrzése, mint az erdészeknél. Előbbiek rendszeresen tartanak ún. ipari szakesteket, különösen Szent Borbála, a bányászok védőszentje napján.

Forrás: A Mi Erdőnk