Jelenleg több mint 3500 féle szúnyogfajt ismerünk. Van köztük néhány ártalmatlan jószág, többsége viszont állhatatos élősködő. Nem szándékozom belemenni semmiféle emberi társadalmi hasonlatban, de itt is a nőstények szívnak vért, a hímek nyugodt, ártalmatlan növényi nedvszívók. Főként gerincesek vérét szívják, de bizonyos fajuk a halak vérét is szívesen kóstolgatja. A nőstények kizárólag az utódok miatt szívnak vért, ugyanis a peték termeléséhez ez elengedhetetlen. A szúnyog célja tehát nem a kellemetlen viszketés kiváltása, csupán egy minimális vérhez jutás a fajfenntartás szempontjából. Szúnyogcsípés okozta viszkető tüneteket a rovar nyála okozza, pontosabban a benne található gyulladáskeltő enzimek. A szúnyog terjeszti egyebek mellett a sárgalázat, a Dengue-lázat és a szívféregséget is.
Egyes kutatások szerint a várandós nők és a sört fogyasztó emberek a potenciális áldozatok a szúnyog számára. A különböző szúnyogfajok eltérő testrészeket preferálnak, és a belőlünk áradó szagok vonzzák oda őket, fajonként eltérve, hogy melyik szúnyogfélének éppen a kezünk vagy a nyakunk „csókolgatása” a „fétise”.
Hogy mennyire van jelentősége a testünkből kiáradó szagoknak? Kifejezetten! Testünkben 100 trillió mikroba található, melyek vitaminokat és egyéb anyagokat is termelnek, valamint kórokozókat, melyek nagyban hozzájárulnak testszagunk meghatározásában. Ezeknek a mikrobáknak az egyvelege határozza meg, hogy milyen fajtájú szúnyognak mennyire vagyunk kívánatosak. De ne aggódjunk, valamelyik úgy is szeretni fog minket.
Ez a kapcsolat meglehetősen egyoldalú, mi inkább irtani szeretjük őket biológiai és kémiai módszerekkel. Ellenben ezek a parányi kis élőlények ravaszak ám, mert a nagy melegben elbújnak a sűrű növényzetben és ilyenkor a repülőgépből kibocsátott kémiai szúnyogirtó szer szinte hasztalan ellenük. Ráadásul komoly jogászok akadnak közöttük, ugyanis megtalálták azt a joghézagunkat, ami kimondja, hogy a repülési szabályok értelmében éjszaka nem engedélyezhető esti munkavégzés. Ők viszont esténként előbújnak és repülnek! Házba, kertbe, ólba, mindenhova, ahol szagot fognak.
Jelenleg hazánkban többfelé is elmaradt a szúnyogirtás. Április 30-a óta 300 településen, 158 ezer hektáron léptek fel a vérszívók ellen. A csata egyelőre veszni látszik, mivel a nagy esőzések több helyütt „szúnyogbölcsődéket” nyitottak a szúnyoglárváknak, a nagy meleg pedig nagyban felgyorsítja felnövésüket. A háború azonban továbbra is folytatódik.
A természetvédelmi oltalom alatt álló területeken nem történhet szúnyogirtás, a belterületeken viszont kifejezetten a felnőtt egyedekre specializálódott az irtás.
A vegyszeres védekezés emberre, állatra nem veszélyes, és csak az érzékenyebb rovarfajokat érinti kellemetlenül, a méhészeket viszont előre tájékoztatják az irtásról, hogy a szükséges óvintézkedéseket megtegyék méheink egészsége érdekében.
„Örömhír”, hogy szúnyogfajaink száma az ázsiai tigrisszúnyoggal bővült, amelynek egyelőre nincs állandó állománya, ellenben Horvátországban és Olaszországban igen, és a fene tudja, milyen kórságot hurcolhat be magyar földre.
Kitartást és bátorságot kívánok minden kedves olvasónak a szúnyogok elleni küzdelemben.