Hogy rájöjjenek miként védik meg fogaikat a kecskék a kopástól, a tudósok 28 állat takarmányába különböző mennyiségű homokot kevertek, és 6 hónapon át etették őket ezzel az eleggyel. 3 hónap után aztán megvizsgálták a kecskéket CT segítségével, majd 6 hónap után levágták őket és úgy tanulmányozták az emésztőrendszerüket.
A CT és a boncolás is megerősítette, hogy a homok nem egyenletesen oszlik el a kecskék emésztőrendszerében. Ahogy a teheneknek és a többi kérődzőnek is, úgy a kecskéknek is négy részből áll a gyomra: a nagyobb méretű táplálék a felsőbb részbe, a bendőbe kerül, ahonnan vissza tudja böfögni és újra megrágni, majd kérődzés után a kisebb darabok már egyenesen az alsóbb részekhez jutnak, ahol az állat megemészti őket.
A homok azonban a finomabb szerkezetű takarmányrészekkel együtt rögtön az alsóbb gyomorrészekbe kerül, ahonnan aztán később az ürülékkel együtt távozik, így a kérődzés során az állat nem böfögi vissza – írják a kutatók a Mammalian Biology című tudományos lapban. Ez azt jelenti, hogy
Ugyan ebben a kísérletben csak kecskéket vizsgáltak, de a tudósok szerint ugyanez lehet a helyzet a többi kérődzőnél is: a teheneknél, szarvasoknál és zsiráfoknál is.