0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Zavarba ejtett természet

Egy erdő jóval több, mint a benne álló fák összessége. Egy erdőnek kora van, múltja, jelene és jövője. Története, amíg a természetes újulatból idős állomány lesz, majd az öreg fák elpusztulnak és helyükön kihajtó csemeték indulnak növekedésnek. Így gyógyítja be az erdő folyamatosan „sebeit”, amely az ott élő állatvilág változatos élőlényeinek biztosít otthont.
Ezekben az ökológiai rendszerekben él kölcsönhatásban élőlény és környezet, mely a természet összességét adja.

Az emberi civilizáció során létrejövő iparosodásnak, illetve posztindusztriális társadalomnak következményeképpen kisebb-nagyobb mértékben, de állandóan változott az élőhely, ami mára egyebek mellett a településfejlesztés, a precíziós mezőgazdálkodás, a természetes vizek mesterséges szabályozása, valamint az erdőirtások kivetüléseiként mutatkoznak meg a leginkább.

A Hortobágyon élő nagy alföldi erdők például nem élték túl az évszázados fairtást, legeltetést vagy folyószabályozást. Az erdő, mint ökológiai rendszer megszűnt, helyén saját önszabályozással rendelkező puszta terül el. Az élőhely-átalakulás térségeket, flórát és faunát alakít át, melyhez csak a magas tűrőképességű, toleráns és opportunista fajok tudnak alkalmazkodni.

Ebben az ember által nagymértékben átalakított környezetben megváltozott az állatvilág is. Hazánkban megegyezik a helyzet a leírtakkal: a barnamedve, a farkas vagy éppen a hiúz az ország teljes területéről kipusztult – mára elmondható, hogy a barnamedvének és a farkasnak is akadnak kóborló egyedei az országban, a hiúznak pedig egy kisebb populációja visszatelepült az Északi-középhegységbe.

Mindettől függetlenül nagyragadozók híján a zsákmányállatok száma jelentősen megemelkedett, miután nincs természetes ellenségük az emberen kívül.

Ha az élőhely feltételei: ivóvíz, nyári-téli táplálék, búvóhely, zavartalan területfoltok, stb. adottak, a vadfajok állománya növekedésnek indul. Egyben a környezeti feltételek az állomány növekedését folyamatosan korlátozzák, ugyanis a populációnövekedéssel romlanak az egyedek életfeltételei (a területen fellelhető vízből és táplálékból egyre kevesebb jut egy egyedre). Ragadozók híján a populációban zajló elhullás az idős egyedek elpusztulásában, illetve egyes állatok megbetegedés következtében történő elhalálozásában merül ki. Azonban minden területnek van egyfajta vadeltartó-képessége. E fogalom alatt azt értjük, amikor a legnagyobb vadlétszámot, amit az élőhely egy időintervallumon belül a legkedvezőtlenebb viszonyok között is képes eltartani anélkül, hogy a környezet károsodna vagy a vad állapota romlana.

Előfordul, hogy a megnövekedett egyedsűrűséget a terület nem képes kiszolgálni és fenntartani. Az állománysűrűség következtében megnövekedhet az elhullások száma, a fiatalkorban vemhesülők aránya, valamint az átlagos testtömeg lecsökkenhet és jelentősen romlik a trófeák minősége is, azon túl, hogy a paraziták és a megbetegedések száma megemelkedik. A példaként felhozott helyzet jellemző lehetne a nagyvadfajok és apróvadfajok esetében is, azonban jelenleg a mezőgazdaság innovációs korszakának és a nagytáblás monokultúráknak köszönhetően az apróvad preferált élőhelyei (a mozaikszerűen kialakított növénykultúrák, pillangósok, sövények) lecsökkentek. Az apróvadállomány koncentráltan nagy mennyiségben csak elvétve észrevételezhető, az előbb leírtak mellett, mint a nem megfelelő élőhely, valamint a gyomirtók és rovarölő szerek és más kemikáliák használata miatt.

Az apróvad nem talál megfelelő mennyiségű táplálékot, hogy állományuk gyarapodásnak induljon, valamint számottevő példányuk ragadozók áldozatául esik, ezért valamennyi hasznos apróvadfajunk állománya jelenleg folyamatos csökkenést mutat.

Ellenben az erdősítéseknek és a figyelemre méltó összefüggő erdőterületeknek, valamint a szakszerű erdészeti tevékenységeknek köszönhetően hazánk nagyvadállománya nő, gímszarvas, vaddisznó és őz tekintetében egyaránt. Itt válik relevánssá a nagyragadozók hiánya, illetve egy terület vadeltartó képessége az előbb leírt példa alapján.

A társadalmi szükségletek által bekövetkezett természetben lezajló változások következményeit csakis az elkövető, maga az ember tudja kezelni. És itt jön képbe a vadászat, mint ősi tevékenység.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu