A hajdina egyébként több évszázaddal ezelőtt mindennapi tápláléknak számított, főként kását készítettek belőle. Amikor nem volt elég bőséges a búzatermés, akkor hajdinával pótolták. Kínában és a Kaukázus peremvidékein termesztett gabona hozzánk minden bizonnyal tatár közvetítéssel jutott el, és azóta is bőséggel és könnyedén megterem mindenfelé. Népies elnevezése ezért tatárka vagy tatárbúza.
Először is kiváló minőségű fehérje forrása, 100g elfogyasztása már fedezi a napi szükséges fehérje adagot. Ugyanakkor kis mennyiségű zsírt tartalmaz, amely főleg telítetlen zsírsavakból áll. A keményítője pedig összetett szénhidrátok forrása, azok, amelyek az emberi táplálkozásban a leginkább kívánatosak. 100 g hajdinában 6 g rost van, ami 25% -át teszi ki az emberi szervezet napi igényének. rendkívül gazdag vitaminokban, elsősorban B-vitaminok (B1, B2, B6) és E vitamin t
alálható benne valamint számos ásványi anyag, mint magnézium, vas, cink, réz, foszfor és kálium.
További jó tulajdonságai közé sorolható, hogy
Gazdag aminosav-összetétele elősegíti a vérben a koleszterinszint csökkentését, ezért ajánlott a fogyasztása például az érelmeszesedésben szenvedők számára. Továbbá jó hír, hogy gluténmentes. ami fontos a cukorbetegséggel küzdő emberek számára és jól beilleszthető a diétás étrendekbe is magas rosttartalma miatt.
A hajdina magját őrölve lisztként, vagy egészben használhatjuk fel. A magot meg is pörkölhetjük, akkor enyhén diós ízt kölcsönöz az ételnek. Hajdinából készíthetünk levest, levesbetétet, köretet, kását, ami reggelinek is remek. Gazdagíthatunk vele darált húsos töltelékeket, és édesség is készülhet belőle.
Kétszeres mennyiségű vízben addig főzzük, amíg a szemek megpuhulnak. Ha le szeretnénk rövidíteni a főzési időt, akkor felhasználás előtt áztassuk be egy-két órára.
A híres orosz blini és a francia galette tésztája is hajdinalisztből készül, és mi is
helyettesíthetünk vele szinte mindenféle lisztet.
Készíthetünk belőle tésztát, ha kenyeret sütünk belőle, akkor az alap liszthez adjunk sikért.
