youtube://v/O0uKDzRBMiU
Nagyságrendjénél fogva, az exportra szánt repcemagkészletünk 65 százalékát felvásárló német piac különös figyelmet érdemel, annál is inkább, mivel 2018-ban zuhanásszerű visszaesés jellemezte ezt a relációt. A hullámvölgy legmélyebb pontja éves szinten 36 százalékos visszaesést hozott repceexportunk számára, ami részben a gyenge termésnek és az ebből adódóan a korábbi évekhez képest szerényebb exportárualapnak volt köszönhető, de egyéb tényezők is közrejátszottak a drámai visszaesésben. Az évtizedek óta legjelentősebb repcemagfelvevőnek számító német piac idei újraéledése már csak ebből a szempontból is bizakodásra ad okot.
Hozzá kell tenni, hogy a német vásárlások mindenkori alakulását a hazai termelésen kívül a dízelolaj keresletének alakulása is erősen befolyásolja.
Ami a természeti körülmények alakulását illeti, csakúgy, mint nálunk, sem 2018-ban, sem 2019-ben nem voltak kedvezőek a csapadékviszonyok Németországban.
A német piac felvevőképességének javulása mögött (indirekt módon) elsősorban a természeti körülmények kedvezőtlen alakulása áll. A tavalyi súlyos aszállyal magyarázható termelésikedv-csökkenés ugyanis rendkívül jelentős, a hazaihoz közelítő repcetermőterület-kiesést eredményezett, mint ahogy erre a Berlinből származó, német statisztikai adatok is utalnak. A 2018-as aszály következtében ugyanis idén mintegy 25 százalékkal csökkent Németországban a repce vetésterülete, így a 2019-es terméskilátások sem túl biztatóak. Ebből következik, hogy a prognosztizálható hiány a repcemag iránti keresletet magasan tartja az idén.
A repcetermő-terület csökkenésének másik okaként a közvéleményt erősen megosztó és vásárlási szándékait befolyásoló, de a világ autópiacát is komoly nyomás alatt tartó dízelbotrány nevezhető meg.
Erős a késztetés, hogy összefüggést lásson a halandó a dízelbotrány kirobbantásának időzítése és az USA párizsi klímacsúcson vállalt kötelezettségének felmondása között. Mindenesetre megbicsaklani látszik a zöld energia iránt eddig megnyilvánuló, a kötelező bekeverési arányok megszabásában testet öltő környezettudatosság, amióta az üvegházhatású gázok kibocsátásának mintegy 15 százalékáért felelős USA visszalépett, és felmondta a párizsi klímamegállapodásban vállalt kötelezettségét.
Nem lebecsülve a botrány súlyosságát, nem is beszélve a következményekről, a tovagyűrűző hatásokról, a dízelbotrány rávilágít arra, hogy a dízelmotorok károsanyag-kibocsátását egyes gyártók durván meghamisították, így terhelés alatt a károsanyag-kibocsátásuk alkalmasint a sokszorosa a gyártók által deklaráltnak.
A valóság torzításában testet öltő szoftvermanipuláció katasztrofális következményekkel járhat a dízelüzemű járművek piacára nézve, ezen keresztül pedig a biodízel keresletére is, hiszen ma már több nagyváros is fontolgatja a dízelautók kitiltását a belvárosból. Persze, nem eszik olyan forrón a kását, de mégis anakronizmusnak tűnhet, hogy a minden bizonnyal szűkülő dízelpiacon, romló kondíciók mellett egyre jelentősebb terméktömeggel jelentkezünk repcéből, ahogy azt termelési adataink és exportunk hosszabb távú alakulása tükrözik.
Múltidéző: „a helyzet jó, de nem reménytelen”
Ha a termelésstatisztikai adatokat vizsgáljuk, feketén-fehéren kitűnik, hogy repcetermesztésünk, legalábbis 1990 és 2018 között, lendületben volt, és ha a csapadékszegény telek és aszályos tavaszok nem vetik vissza a termésmennyiséget, még dinamikusabban fejlődött volna ez a kultúra.
Az elmúlt pár évtized eredményei alapján párját ritkító a növekedés dinamizmusa. Míg 1990-ben alig 60 ezer hektáron termesztettük ezt az olajnövényt, addig 2017-re mintegy ötszörösére nőtt a termőterület, a termésmennyiség pedig közel megtízszereződött, elérve az 1 millió tonnát.
Dinamikus fejlődésről tanúskodnak a termelésstatisztikai adatok éppúgy, mint a külkereskedelmi folyamatok. Erősen külpiac-orientált kultúráról lévén szó, repcetermesztésünk közép- és hosszú távú kilátásai nem lehetnek közömbösek számunkra. Talán nem túlzó az állítás: vészjósló jegyek gyűlnek, sőt szaporodnak a felhasználói oldalt illetően.
A termőterület szakadatlan bővülését mutatják a statisztikai adatok (1. ábra). Az átlagtermés 1990-hez képest közel megduplázódott, és 2018 végéig dinamikusan bővült, szinte megtízszereződött a repcetermés mennyisége. A külpiaci kereslet hajtotta termelésbővülést alapvetően a megújuló energiaforrások permanens bővítését presszionáló nemzetközi standardok, direktívák gerjesztették. A repcére alapozott dízelolajgyártás környezetbarát nimbuszát nem kezdte ki az elmúlt évtizedek alatt az sem, hogy a repcetermesztés zömmel kőolajszármazékokat használó mezőgazdasági erő- és célgépekkel, illetve szállító eszközökkel történik, ami az egyenleg pozitív oldalát meglehetősen gyengíti.
Repcetermesztésünk azonban az 1990-es szintnél is mélyebbről indult. A ’60-as évek elején alig 3 ezer hektár repcét jegyzett a statisztika.
A rendszerváltás körüli üzemszerkezet-változások a repcetermő-terület csökkenésével jártak. Az érdekeltség a hullámvölgy mélypontján, 1993-ban 23 ezer hektár közelébe taszította a repcetermőterületet. A növekedés lassú folyamata 1999-ben ugrott meg, amikor egyik évről a másikra 52 ezer hektárról 188 ezer hektárra nőtt a betakarított terület. Valódi lendületet ezen a téren is az EU-csatlakozás hozott. Az uniós piacok 2004-es megnyílása lendületet adott repcetermesztésünknek, amit az uniós emissziós direktívák tovább indukáltak.
Külpiaci folyamatok
A külpiaci folyamatok elemzése a hazai termelési bázis ismerete nélkül igencsak félszárnyú értékelést adhatna az exportárualapok alakulásáról, a külpiaci trendek felvázolásáról.
Az imént említett termelési adatokat párhuzamba állítva az exporttal kiderül, hogy a mindenkori repcetermésünk több mint 80 százalékát exportáljuk. Repcemagexportunk alakulásáról az 1. táblázatban szereplő statisztikai adatok találhatók a KSH adatbázisában.
Értékbeli elmozdulást 2011 hozott, a 300 millió eurós küszöb átlépésével. Ezt követően hullámvölgybe került repceexportunk, amiből csak 2015 után emelkedett ki ismét, azzal, hogy az újabb dinamikus exportbővülés csúcspontján, 2017-ben kivitelünk megközelítette az évtized legjelentősebb exportárbevételét hozó 2011-es maximumot. A 2018-as exportárbevétel kissé gyengébbre sikerült, mint a 2017-es, de valójában inkább stagnálást tükröz, mint valódi visszaesést. (Az exportmennyiség és exportérték közötti eltérés az értékesítési kondíciók hullámzásából adódik.) Az exportértékesítési és importbeszerzési átlagárak jelentős eltéréseket mutatnak (2. ábra).
Az export és import átlagárak ütköztetéséből egyértelmű levonható a következtetés, hogy valójában nem jó üzlet nekünk a repceimport! Sőt, az utóbbi időkben egyre tágul az export és az import átlagára közötti rés, mégpedig nem az export, hanem az import javára.
Az, hogy ennek ellenére létezik egyáltalán behozatal repcemagból, csak két dologgal magyarázható. Egyrészt a magyar termelők értékesítési kényszerben vannak, másrészt a termelői összefogás hiánya miatt gyenge az árérvényesítő képességük. A koncentrált értékesítés és beszerzés „kvázi” monopolhelyzeteket szül, amit a forgalmazók értelemszerűen kihasználnak.
Fő exportpiacaink
Repcemagexportunk az utóbbi években dinamikusan bővült. Az elmúlt 3 évben az export mennyisége 490 ezer tonnáról 792 ezer tonnára nőtt. Egyes exportpiacainkon látványos volt az expanzió. Példaként kiemelve, a legjelentősebb vásárlóként jelentkező német piacra exportált repce mennyisége 284,3 ezer tonnáról 465 ezer tonnára nőtt, de akadt olyan piacunk is, ahol megduplázódott, illetve megsokszorozódott a kivitelünk (2. táblázat).
ugyanis a 2018-as repceexportunknak már csak 41 százaléka került német piacra, 25,8 százaléka az osztrákokhoz, 13 százaléka a lengyelekhez. Miközben enyhült a német piac túlsúlya, erősödött az osztrák és a lengyel pozíció.
A közel 90 százalékos lefedettség erőteljes piaci koncentráltságra utal. Három fő piacunk alapvetően biodízelgyártó kapacitásának kihasználására vásárolja – egyebek között – a magyar repcemagot is. Éppen ezért nem hagyható megjegyzés nélkül a nyugati országokban egyre élesedő dízelellenesség: ha erősödik a dízelüzemű gépjárművek használatát korlátozni igyekvők tábora, úgy az végeredményben visszaszoríthatja a magyar repcetermesztést is.
Repcemagimport
Repcemagexportunk fényes alakulása ellenére jelentős az import is. Nagyságrendje értékben az export 12 százalékára, mennyiségben pedig – a közel 69 ezer tonnás behozatal – az exportált 792,3 ezer tonna 8,7 százalékára rúgott 2017-ben. A 2018-ban visszaeső export tükrében a mintegy 31 százalékkal erősödő import már az exportérték 19 százalékát közelítette.
Importunk igencsak hullámzóan alakult az utóbbi 4 évben. A behozatali paletta viszont színesebb, lényegesen diverzifikáltabb, mint az exportpiaci.
A helyzet a 3. táblázat statisztikai adataival jellemezhető.
Repcemag-beszállítóink közül a német, a francia és a román piac egyúttal jelentős exportpiacunk is, ami furcsa képzeteket kelthet, hacsak nem vetőmagimportról, vagy legalábbis részben vetőmagimportról van szó.
Évkezdet 2019
Jóllehet, az agrár-külkereskedelmi statisztika túl sokat még nem mond a 2019-es folyamatok alakulásáról – hiszen csak az első három hónap adataiba enged betekintést –, de a tendenciák így is beszédesek lehetnek.
Előre kell bocsájtani, hogy az export bővülésének dinamikája tovább fokozódott az év első három hónapjában, hiszen repcemag-kivitelünk 2016 azonos időszakához képest megháromszorozódott, 2017 azonos időszakához képest pedig mintegy 81 százalékkal bővült (4. táblázat).
A 2019 eleji (I. negyedévi) repcemagexportunk 93 százaléka a német (65%), az osztrák (22,3%) és a lengyel (6,3%) piacra ment, ami az exportpiacok további koncentrálódására utal. Ezek közül a német piaci expanzió 31 százalékos, az osztrák 21, a lengyel 17 százalékos. Kiugróan nagy növekedési erélyt mutatott ugyanakkor a szlovák és az olasz piac, bár a nagyságrendjük elmarad a három fő ország exportkapcsolatától.
Repcemagimportunk 23 százalékkal visszaesett az év első három hónapjában, amihez a román, a német és az osztrák piac is hozzájárult.
Dagadó dízelbotrány kontra biodízel
A nemzetközi sajtó tele van riasztónál riasztóbb hírekkel. Érdemes a közhangulat változását néhány szalagcímmel jellemezni, hiszen az érintheti a magyar repcetermesztés jövőjét.
Egyes autópiaci információk szerint már az új dízelek iránt is csökken a kereslet, a régiekre pedig alig van. Már csak az új ár feléért mennek el a 3 éves német dízelautók. Nem fogy a dízel Németországban sem, rekordárengedményekre kényszerülnek az autógyárak.
A dízelüzemű autók keresletének esése brutális hatással lehet az autógyártókra, az EU szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési politikája pedig veszélyeztetheti az iparág versenyképességét. Ráadásul, a kereslet eltolódása a dízelektől a benzinüzemű autók felé azzal fenyeget, hogy az EU erőfeszítései a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére kudarcot vallanak – figyelmeztetett az Európai Autógyártók Szövetségének (ACEA) elnöke, Carlos Tavares.
Újabb szabálytalanságokat tártak fel a német Volkswagen-csoporthoz (VW) tartozó Audi belső vizsgálatán az autógyártó cégcsoport dízelbotrányával kapcsolatban (60 ezer autót érint a botrány). A szoftverhamisítás a BMW-t is érintheti.
Egyre több nagyvárosból tilthatják ki a dízel üzemű gépjárműveket a közeljövőben, emiatt egyre nehezebben eladhatók, már nemcsak a használtak, de az újak is. Az árak pedig tovább esnek. Bár a dízeltechnológia ígéretesen fejlődött, az elmúlt évek botrányai után egyre több ország dönt úgy, hogy kitiltja a városokból a dízeleket. A német szövetségi bíróság egy 2018. februári ítélete alapján a német városoknak joga van úgy dönteni, hogy kitiltják a legszennyezőbb autókat az útjaikról. Eddig úgy tűnt, hogy csak az Euro 5-ös vagy annál régebbi dízelautókat tiltanák ki a német nagyvárosokból, de a német kormány arra készül, hogy az Euro 6-os autókat is érinthetik a korlátozások.
