Back to top

Méhészeti dendrológia 2. rész - a kora tavaszi fás hordásnövények

Előző írásomban növénytani és méhészeti szempontból a két legfontosabb fűzfélénket - a fehér fűzet (Salix alba) és a kecskefűzet (Salix caprea) - ismertettem. Maradva még a kora tavaszi aszpektus hordást biztosító növényeinél, következzenek most a juharok és a mogyorófélék.

A cikksorozat első részét itt, míg a másodikat itt olvashatja el.

Hazánkban a juharoknak négy faja őshonos: a hegyi juhar, a korai juhar, a tatár juhar és a mezei juhar. Az idegenhonos fajok közül az ezüst juharnak és a zöld juharnak (más néven kőrislevelű juhar) van még számottevő szerepe. Mindkettő Észak-Amerikából származik. E hat juharfaj közül legelterjedtebb az erdeinkben a mezei juhar. Méhészeti értéke viszont leginkább a hegyi juharnak (Acer pseudoplatanus) és a korai juharnak (Acer platanoides) van. Ezért a nemzetségükből most csak ezeket mutatjuk be.

Hegyi juhar

A hegyi juhart nevezik más néven jávorfának, illetve fürtös juharnak is. Ez utóbbi elnevezés a virágzatára utal. Kimondottan hegyvidéki fafaj, a madárberkenye mellett a legmagasabbra (akár 1500 m-re) hatoló lombfa. Magyarországon a középhegységi szurdokerdők, törmelék-lejtőerdők jellemző fája. Megközelítően összesen mintegy 4000 hektár a területfoglalása az erdeinkben, zömmel szórt, szálankénti elegyként. Sok változata van. Az Alföldön természetes előfordulása nincs.

Termőhelyi igénye, morfológiája

A termőhellyel szemben határozott igényeket támaszt. Hűvös, csapadékos, párás klímát igényel. Páraigénye még a bükknél is magasabb (65%-nál nagyobb júliusi 14 órás relatív páratartalmat kíván), s ez erősen megszabja a természetes elterjedési területét. A hegyi juhar csak hegyvidéki és középhegységi régiókban jelenik meg természetesen. Erdőtársulásai alapvetően a hegyvidéki bükkösökre, középhegységi bükkösökre, kőrisligetekre, hárs-kőris sziklaerdőkre, szurdokerdőkre, jegenyefenyves-bükkösökre korlátozódik. Elegyetlen állományait az erdőgazdálkodásban rontott erdőnek tekintik. A szárazságot nem bírja, fagytűrő, de a korai fagyok olykor károsíthatják. Gyakran találjuk szivárgó vizes területeken. Nedvességigénye közepes, 1-2 hetes elöntést képes elviselni, hosszabbat nem. Az üde félnedves, jól szellőzött, tápanyagban gazdag talajokat kedveli. Inkább báziskedvelő, a meszes alapkőzetű talajokon jobban növekszik (rosszul fejődik viszont a nagyon meszes és a nagyon savanyú talajokon; pH igény/tűrés: 5,0-7,0).

Ültetett példányai síkságon is jól fejlődnek ártéri és mocsári erdőtalajokon, viszont ügyelni kell az ültetési hely kiválasztásánál, hogy ne kapjon hosszan tartó elöntést. Száraz talajokon és homokon nem él meg. Fiatalon árnyéktűrő, később mérsékelten fényigényes.

Legmagasabb törzsmagassága elérheti a 35 m-t. Törzse egyenes, koronája többszörösen villás elágazású (ez a tulajdonsága a keresztben átellenes rügyállásának köszönhető) és sűrű. Tányérgyökérzete mélyre hatoló, vastag oldalgyökerekből áll. Kérge sokáig sima, barnásszürke színű, idősebb korában nagy, lapos cserepekben leváló. Alatta okkersárga, vöröses színű. A rügye zöld, tojásdad alakú, a csúcsrügye nagy, a hónaljrügyek pedig szártól elállóak. Levele tenyeresen tagolt, a platán levelére emlékeztető alakú (erre utal a latin neve), 5 karéjú (1. a. kép).

1. kép: Hegyi juhar leveles hajtása (a), és hegyi juhar fürtös virágzata (b)
A karéjok csúcsa és az öblök egyaránt hegyesek. A levéllemez felülete ráncos. Sárgászöld virágai lecsüngő összetett fürtöt alkotnak. Lombfakadáskor nyílik. A fürtös virágzata (1. b. kép) a levelekkel együtt jelenik meg, a virágok azonban akkor nyílnak ki, ha a levelek már kifejlődtek. Termése ikerlependék, szárnyai hegyes szöget zárnak be. Magja átfekvő, csírázóképessége közepes. Októberben érik, rétegezés után tavasszal vetik. Növekedése fiatalon gyors, 50 éves korára elérheti a 40 cm-es mellmagassági átmérőt is. Fájának ellenálló képessége a gombakárosítókkal szemben gyenge. Faanyaga jó minőségű, nehéz, kemény, rugalmas. Bútor, húros hangszer és játékgyártás alapanyaga. Vágáskora 80-100 év. Őszi lombszíne miatt kedvelt díszfa, parkfa.

Méhészeti jelentősége

Április második felében, májusban nyílnak a 8-10 cm hosszú, sokvirágú, függő fürtökben csoportosuló virágai. A méhek virágport és nektárt egyaránt gyűjtenek róla. A virágai poligámok (ugyanabban a virágban lehetnek egyivarú és kétivarú virágok), a fürt virágainak kb. 2/3-a porzós, csak a részvirágzatok belső virágai termősek. A porzók hosszabbak a szirmoknál és a nektárt fejlesztő korong széléhez ízesülnek.

Mézét a méhek maguk használják fel a fiasítás felneveléséhez. A méhész számára tehát pergethető mennyiséget nem ad, a család fejlődését viszont kiválóan elősegítő korai hordásnövény.

Egy németországi kísérlet szerint a dolgozók akár 7 km-es távolságra is elrepülnek érte. A virág szerkezetéből adódóan a rovarmegporzás mellett jelentős a szél általi beporzás is e fafaj életében. A nektármirigyek szabadok, így a felületükön a nektár hamar beszáradhat.

Ültetése

Jól tolerálja a félárnyékos fekvést. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel, később azonban a rövidebb száraz időszakok nem okoznak problémát. Jól alkalmazható szélnek kitett helyeken, elviseli a légszennyezést is. A tavaszi méhcsaládfejlődés elősegítésére kiválóan használható, ültetésre érdemes fafaj. Az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács adatbázisa alapján az alábbi településeken működő csemetekertek forgalmazzák facsemetéit: Hegyi juhar 1 vagy/és 2 éves csemete – Bóly, Borjád, Berzence, Debrecen, Dejtár, Egeralja, Füzér, Igal, Iván, Kapuvár, Kaposvár, Kaposmérő, Kőröshegy, Mohács, Mosonmagyaróvár, Nagyatád, Nagykanizsa, Nagykőrös, Nyíregyháza, Osli, Páli*, Sárvár, Sopron, Szécsény, Tiszavasvári, Vízvár (*iskolázott csemetét is forgalmaz).

Korai juhar

A korai juhar a hegyinél szélesebb elterjedésű és alacsonyabb fekvésben foglal helyet. Főleg középhegységeinkben és a dunántúli dombvidékeinken fordul elő bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, szikla- és szurdokerdőkben. Szintén szálankénti, szórt elegyfafajként fordul elő ezekben a társulásokban, összesen mintegy 1700 hektáron.

Termőhelyi igénye, morfológiája

Klíma tekintetében szerényebb igényű a hegyi juharnál. Hőigénye közepes, szélsőségeket jobban elviseli, a fagyra nem érzékeny. Az elárasztást is jobban bírja. Megél száraz, sekély talajokon, de az optimumot a laza, mély termőrétegű talajok jelentik a számára. Meszes és savanyú alapkőzeten is megtalálható, de inkább báziskedvelő.

Tápanyagigénye közepes. Legjobban barna erdőtalajokon növekszik. Fiatalon fényigényes, később mérsékelten fényigényes.

30 méteres magasságot nem haladja meg, átlagos magassága körülbelül 20 méter. Törzse egyenes, villás növésre hajlamos, koronája sűrű. Gyökérzete szerteágazó, erős, de nem hatol olyan mélyre. Kérge kezdetben szürkésbarna sima, idősebb korában inkább sötétszürke és sűrűn barázdált. Rügye tojásdad alakú és vöröses színű, hónaljrügyei szárhoz simulók. Levele 5 karéjú (tenyeresen tagolt), a karéjok csúcsa hosszan kihegyesedő, szélük szálkásan fogazott (2. a. kép).

2. kép: Korai juhar leveles hajtása (a) és korai juhar virágzata (b)
A levélnyél tejnedvet tartalmaz. Virága zöldessárga színű, sátorozó buga (2. b. kép). Lombfakadás előtt nyílik. Termése tompaszöget bezáró szárnyas ikerlependék, mely éretten vörösbarna színű, magháza pedig lapos. Szeptember-októberben érik. Növekedése fiatalon gyors, de hamar lelassul és nem ér el nagy méreteket. Fája nehezebb, a kisebb méretei miatt viszont kevésbé értékes. Közepes eréllyel sarjadzik. Díszfaként szintén szívesen ültetik.

Méhészeti jelentősége

A legnagyobb nektármiriggyel rendelkezik a nemzetségében. Áprilisban virágzik, a juharok közül a leghamarabb, ez a névadó jellegzetessége. Tehát elsők között biztosít hordást méheinknek.

Ültetése

Mivel tágabb tűrőképességű, mint az előzőleg bemutatott rokona, ültetése még inkább ajánlott. Számottevő károsítója nincs. Facsemetéi az alábbi településeken megvásárolható: 1 vagy/és 2 éves csemete – Borjád, Bóly, Egeralja, Hajós, Kapuvár, Kaposvár, Kecskemét, Magyaratád, Nagyvázsony, Osli, Páli, Pilismarót, Pincehely, Sellye, Szeremle, Székesfehérvár, Tiszavasvári, Veszprém.

Közönséges (erdei) mogyoró

A közönséges (erdei) mogyoró (Corylus avellana) a nyírfafélék családjába tartozó, erdeinkben általánosan elterjedt, gyakori cserjefaj, ehető termése miatt már az őskorban is kedvelték. Természetes megjelenését tekintve főleg tölgyfajokkal együtt fordul elő, cseres tölgyesek, száraz tölgyesek, üde lomboserdők szegélyének jellemző cserjéje.

Termőhelyi igény, morfológiája

Szárazságot jól elviselő, klíma tekintetében tág tűrőképességű faj. Éves csapadékigénye 600-700 mm. Közepesen fagyérzékeny, de akár a mínusz 25 CO-ot is kibírja. Mészkedvelő, leginkább a jó vízgazdálkodású, közepesen kötött, tápanyagban gazdag talajokon díszlik. Félárnyéktűrő, viszonylag jól tűri a laza árnyalást. Tövétől ágas, vadon 4-5 méterre, termesztve akár 10 méteres magasságra is megnövő bokorfa. Kérge barnásszürke, paraszemölcsökkel tarkított, fiatal hajtásai zöldes-barnák, mirigyszőrösek. Rügye zömök, tojásdad alakú, tompa csúcsú. Levele kerekded vagy széles visszás tojásdad (3. a. kép).

3. kép: Erdei mogyoró leveles hajtása (a.) és erdei mogyoró porzós virágzata (b.)
A levél válla szíves, széle kétszeresen fűrészes, röviden kihegyezett csúccsal. A fonák szőrös a levélerek mentén. Virága egyivarú, egylaki. A hímvirágok hosszú, lecsüngő barkát képeznek (3. b. kép). A nővirágok rügybe zártak, rügyszerűen csoportosulnak, csak a piros bibék nyúlnak ki a rügypikkelyek közül (a piros bibeszálaikról könnyen felismerhetők). A 3-6 cm hosszú porzós barkák tavasz elején kétszer akkorára nyúlnak, a szél és a virágport gyűjtögető méhek a pollent ekkor a még zárt termős vegyesrügy csúcsán kibúvó piros bibékre viszik. Decemberben-februárban virágzik. Termése makktermés. Kerekded vagy elliptikus alakú, oldalról lapított, a csúcsához közeli részen a legszélesebb, a kupacs nem fedi teljesen a makkot. Szeptemberben érik.

Méhészeti jelentősége

Méhészeti szempontból, mint első virágport adó növény értékelhető. Gyakran azonban olyan korán virágzik, hogy a méhek nem tudják járni a virágporáért. Ez a korai virágzás azzal van összefüggésben, hogy a faj így védekezik az önbeporzás ellen (a női virágok gyakran már decemberben nyílnak, míg a hímvirágok többnyire február közepe után). A mogyoró tehát többnyire „önmeddő”, idegen beporzásra van szüksége, amit alapvetően a természet ebben az időszakban a szél által tud végrehajtani. Egy-egy barka 4-11 millió (!) virágporszemet termel, ez óriási szám. Nem beszélve arról, hogy pollenjének a fehérjetartalma is igen magas, 30 %-os!

Beltartalmi értéke a méhészetben mégis vitatott. A virágport ugyanis kétrétegű fal veszi körül, egy külső (exina) és egy belső (intina). Ennek a falnak magas a cser­savtartalma, ami nehezen emészthető a fiasítás számára.

Ne tévesszen meg bennünket, hogy a méhészeti technológiánkban használunk csersavtartalmú készítményeket (például tölgyfakéreg kivonatot a nozéma ellen), ezeket a kifejlett méhek számára juttatjuk be és nem a gondozandó utódnemzedék, az álcák számára! Mindemellett tény, hogy méheink szívesen gyűjtik (igaz a fűrészport is). Magam is amondó vagyok, hogy a természetes fehérjepótlásnál nincs jobb. Ha kedvező az időjárás a hordás számára, hadd döntsék el a méhek, mi a legjobb nekik, mit járjanak, hisz évezredek óta ezt csinálják. (Sok szakirodalomban böngészgettem, de nem nagyon találtam méhészeti szempontú, aktuális kutatási adatokat a mogyoró pollenjéről. Jó lenne a 21. században rendelkezni ilyen korszerű, tényszerű információs bázissal!)

Ültetése, ápolása

Legjobb ősszel ültetni. Ha tavasszal ültetjük, rendszeresen öntözni kell, mivel sekélyen gyökeresedik. Jó, ha mulcsozunk is, védve a szárazság ellen. Fontos az ültetési mélység: ha túlságosan mélyre ültetjük, sok sarjat hoz. Ha pedig túl közel a talajfelszínhez, akkor szenvedni fog a szárazságtól. Aranyszabály, hogy a legmagasabb oldalgyökerek mintegy 5-7 cm-rel kerüljenek a talaj alá. Ha a tő gyenge és gyökérhiányos, az első év tavaszán érdemes visszavágni.

Kezdetben laza korona kialakítására törekedjünk, mert az fog olyan vesszőket hozni, amelyen sok rügy, illetve virág lesz.

A virágok mindig az előző évi vesszőkön fejlődnek, ezért metszeni csak virágzás után, március végén, áprilisban célszerű. Elöregedett ágai helyett az idősebb törzseken, közel a talajhoz új vízhajtásokat nevel. Ezek idővel új, egészséges törzsekké fejlődnek, ezért nem érdemes mindet kivágni, mert hátráltatjuk a bokor természetes megújulását. A beárnyékolódott ágai maguktól elhalnak, azokat viszont el lehet távolítani. 

1 éves csemetéi beszerezhetők Borjád és Tiszavasvári településeken, iskolázott csemete Galgahévízen kapható.

A Törökmogyoró (Corylus colurna) a 15-20 m-es magasságot, életkora pedig akár a 200 évet is elérheti, ellenben nem sarjadzik. Feltűnő, csüngő hímivarú barkái már február végén feltűnnek az ágain, termős női virágai rózsaszínűek, alig észrevehetők, nagyon aprók. Méhészeti jelentősége az erdei mogyoróéhoz hasonló.(Folyt. köv.)

Lászka István Attila

okleveles erdőmérnök,

agrár-mérnöktanár

Vanyarc/Domoszló

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2019/05 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Régi ízek a Gyümölcsműhelyből

A környék változatos adottságait és terményekben való gazdagságát kihasználva álmodta meg a Gyümölcsműhelyt Farkasné Kapai Mónika. Döbröcén, egy nagyon pici faluban, réges-régi házban nyitotta meg a modern eszközökkel felszerelt, de hagyományokban és stílusban a régmúlthoz igazodó „feldolgozót”.

Földi pokol, ahol nincs élet

Földünkön az élőlények, különösen a mikroorganizmusok, meglepő módon képesek alkalmazkodni a legextrémebb környezetekhez, de még így is van olyan hely, ahol nem tudnak életben maradni.

Klímaváltozás: lehet, hogy az elmúlt 10 év lesz az eddigi legmelegebb évtized

A tudósok szerint a 2010 és 2019 közötti időszak átlaghőmérséklete az eddig rögzített adatok alapján a legmagasabb, amit valaha mértek. Bár az idei évnek még nincs vége, jó eséllyel ez lesz az eddigi legmelegebb évtized.

Ez nemcsak egy termelési mód, hanem életszemlélet: dinamikusan nő a hazai bioterület

Megvalósulni látszik az ökológiai gazdálkodás stratégiai programjában, a 2014-2020-as időszakra szóló Nemzeti Akcióterv az Ökológiai Gazdálkodás Fejlesztéséért dokumentumban meghatározott cél, a 350 ezer hektár nagyságú ökoterület elérése, ha nem is 2020-ra, de a közeljövőben biztosan, fogalmazott Roszík Péter, a Magyar Biokultúra Szövetség alelnöke a 32. Biokultúra Tudományos Napon.

OMME-küldöttgyűlés: a „nemek” diadala a szavazásokon

Szinte minden beterjesztett javaslatot elutasított az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) őszi küldöttgyűlése november 16-án, Budapesten tartott tanácskozásán. Egyetlen lényeges változás az egyesület szakmai lapjának, a Méhészújságnak a kiadásában várható.

Lesz elegendő facsemete

Hiába a kormány erőfeszítése az erdőterületek növelésére, ha nem lenne hozzá elegendő szaporítóanyag. Kicsit háttérbe szorított, ám nagyon fontos terület az erdei csemetetermesztés. Az eredményes őszi csemeteszezonról sajtótájékoztató keretében számolt be Zambó Péter, földügyekért felelős államtitkár és Zsigmond Richárd, a NÉBIH Mezőgazdasági Genetikai Erőforrások Igazgatóságának vezetője.

Önkéntesek ültettek facsemetéket a Sóstói-erdőben

Nyíregyházán, a Sóstói úti felüljáró melletti területen tavaly ősszel végzett erdőfelújítást a NYÍRERDŐ Zrt. Nyíregyházi Erdészete. A vegetációs időszakban valamilyen okból elpusztult csemetéket pótolni kell, ebben a munkában vettek részt a napokban a helyi önkéntesek. Voltak közöttük olyanok, akik már sokszor vettek részt ilyen programon, de akadt olyan is, aki először „segített” az erdészeknek.

Hazánk legnyugatibb szeglete

Napjainkban már Szlovén-Rábavidéknek hívjuk a korábban Vendvidékként ismert kistájat, mely nyugatról csatlakozik az Őrséghez, de attól természetrajza, néprajza és történelme is különbözik. Legnyugatibb városunktól, Szentgotthárdtól délnyugatra tartva hamarosan azt érezzük, hogy valahogyan más, az addig látott tájtól eltérő vidékre érkeztünk.

Nagyobb védelmet akar a méheknek az EP szakbizottsága

Elégtelennek találta az Európai Parlament szakbizottsága kedden elfogadott állásfoglalásában a beporzó rovarok védelméről szóló európai bizottsági javaslatot.

Mi legyen az Év rovara 2020-ban?

A 2020. év rovarát ismét három faj közül választhatják ki az érdeklődő szavazók. A mostani téma a lebontás – a jelöltek mindannyian e fontos, mégis kevés figyelmet kapó feladatkör szakértői. A szavazatokat december 6. éjfélig lehet leadni.