Back to top

Méhészeti dendrológia 2. rész - a kora tavaszi fás hordásnövények

Előző írásomban növénytani és méhészeti szempontból a két legfontosabb fűzfélénket - a fehér fűzet (Salix alba) és a kecskefűzet (Salix caprea) - ismertettem. Maradva még a kora tavaszi aszpektus hordást biztosító növényeinél, következzenek most a juharok és a mogyorófélék.

A cikksorozat első részét itt, míg a másodikat itt olvashatja el.

Hazánkban a juharoknak négy faja őshonos: a hegyi juhar, a korai juhar, a tatár juhar és a mezei juhar. Az idegenhonos fajok közül az ezüst juharnak és a zöld juharnak (más néven kőrislevelű juhar) van még számottevő szerepe. Mindkettő Észak-Amerikából származik. E hat juharfaj közül legelterjedtebb az erdeinkben a mezei juhar. Méhészeti értéke viszont leginkább a hegyi juharnak (Acer pseudoplatanus) és a korai juharnak (Acer platanoides) van. Ezért a nemzetségükből most csak ezeket mutatjuk be.

Hegyi juhar

A hegyi juhart nevezik más néven jávorfának, illetve fürtös juharnak is. Ez utóbbi elnevezés a virágzatára utal. Kimondottan hegyvidéki fafaj, a madárberkenye mellett a legmagasabbra (akár 1500 m-re) hatoló lombfa. Magyarországon a középhegységi szurdokerdők, törmelék-lejtőerdők jellemző fája. Megközelítően összesen mintegy 4000 hektár a területfoglalása az erdeinkben, zömmel szórt, szálankénti elegyként. Sok változata van. Az Alföldön természetes előfordulása nincs.

Termőhelyi igénye, morfológiája

A termőhellyel szemben határozott igényeket támaszt. Hűvös, csapadékos, párás klímát igényel. Páraigénye még a bükknél is magasabb (65%-nál nagyobb júliusi 14 órás relatív páratartalmat kíván), s ez erősen megszabja a természetes elterjedési területét. A hegyi juhar csak hegyvidéki és középhegységi régiókban jelenik meg természetesen. Erdőtársulásai alapvetően a hegyvidéki bükkösökre, középhegységi bükkösökre, kőrisligetekre, hárs-kőris sziklaerdőkre, szurdokerdőkre, jegenyefenyves-bükkösökre korlátozódik. Elegyetlen állományait az erdőgazdálkodásban rontott erdőnek tekintik. A szárazságot nem bírja, fagytűrő, de a korai fagyok olykor károsíthatják. Gyakran találjuk szivárgó vizes területeken. Nedvességigénye közepes, 1-2 hetes elöntést képes elviselni, hosszabbat nem. Az üde félnedves, jól szellőzött, tápanyagban gazdag talajokat kedveli. Inkább báziskedvelő, a meszes alapkőzetű talajokon jobban növekszik (rosszul fejődik viszont a nagyon meszes és a nagyon savanyú talajokon; pH igény/tűrés: 5,0-7,0).

Ültetett példányai síkságon is jól fejlődnek ártéri és mocsári erdőtalajokon, viszont ügyelni kell az ültetési hely kiválasztásánál, hogy ne kapjon hosszan tartó elöntést. Száraz talajokon és homokon nem él meg. Fiatalon árnyéktűrő, később mérsékelten fényigényes.

Legmagasabb törzsmagassága elérheti a 35 m-t. Törzse egyenes, koronája többszörösen villás elágazású (ez a tulajdonsága a keresztben átellenes rügyállásának köszönhető) és sűrű. Tányérgyökérzete mélyre hatoló, vastag oldalgyökerekből áll. Kérge sokáig sima, barnásszürke színű, idősebb korában nagy, lapos cserepekben leváló. Alatta okkersárga, vöröses színű. A rügye zöld, tojásdad alakú, a csúcsrügye nagy, a hónaljrügyek pedig szártól elállóak. Levele tenyeresen tagolt, a platán levelére emlékeztető alakú (erre utal a latin neve), 5 karéjú (1. a. kép).

1. kép: Hegyi juhar leveles hajtása (a), és hegyi juhar fürtös virágzata (b)
A karéjok csúcsa és az öblök egyaránt hegyesek. A levéllemez felülete ráncos. Sárgászöld virágai lecsüngő összetett fürtöt alkotnak. Lombfakadáskor nyílik. A fürtös virágzata (1. b. kép) a levelekkel együtt jelenik meg, a virágok azonban akkor nyílnak ki, ha a levelek már kifejlődtek. Termése ikerlependék, szárnyai hegyes szöget zárnak be. Magja átfekvő, csírázóképessége közepes. Októberben érik, rétegezés után tavasszal vetik. Növekedése fiatalon gyors, 50 éves korára elérheti a 40 cm-es mellmagassági átmérőt is. Fájának ellenálló képessége a gombakárosítókkal szemben gyenge. Faanyaga jó minőségű, nehéz, kemény, rugalmas. Bútor, húros hangszer és játékgyártás alapanyaga. Vágáskora 80-100 év. Őszi lombszíne miatt kedvelt díszfa, parkfa.

Méhészeti jelentősége

Április második felében, májusban nyílnak a 8-10 cm hosszú, sokvirágú, függő fürtökben csoportosuló virágai. A méhek virágport és nektárt egyaránt gyűjtenek róla. A virágai poligámok (ugyanabban a virágban lehetnek egyivarú és kétivarú virágok), a fürt virágainak kb. 2/3-a porzós, csak a részvirágzatok belső virágai termősek. A porzók hosszabbak a szirmoknál és a nektárt fejlesztő korong széléhez ízesülnek.

Mézét a méhek maguk használják fel a fiasítás felneveléséhez. A méhész számára tehát pergethető mennyiséget nem ad, a család fejlődését viszont kiválóan elősegítő korai hordásnövény.

Egy németországi kísérlet szerint a dolgozók akár 7 km-es távolságra is elrepülnek érte. A virág szerkezetéből adódóan a rovarmegporzás mellett jelentős a szél általi beporzás is e fafaj életében. A nektármirigyek szabadok, így a felületükön a nektár hamar beszáradhat.

Ültetése

Jól tolerálja a félárnyékos fekvést. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel, később azonban a rövidebb száraz időszakok nem okoznak problémát. Jól alkalmazható szélnek kitett helyeken, elviseli a légszennyezést is. A tavaszi méhcsaládfejlődés elősegítésére kiválóan használható, ültetésre érdemes fafaj. Az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács adatbázisa alapján az alábbi településeken működő csemetekertek forgalmazzák facsemetéit: Hegyi juhar 1 vagy/és 2 éves csemete – Bóly, Borjád, Berzence, Debrecen, Dejtár, Egeralja, Füzér, Igal, Iván, Kapuvár, Kaposvár, Kaposmérő, Kőröshegy, Mohács, Mosonmagyaróvár, Nagyatád, Nagykanizsa, Nagykőrös, Nyíregyháza, Osli, Páli*, Sárvár, Sopron, Szécsény, Tiszavasvári, Vízvár (*iskolázott csemetét is forgalmaz).

Korai juhar

A korai juhar a hegyinél szélesebb elterjedésű és alacsonyabb fekvésben foglal helyet. Főleg középhegységeinkben és a dunántúli dombvidékeinken fordul elő bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, szikla- és szurdokerdőkben. Szintén szálankénti, szórt elegyfafajként fordul elő ezekben a társulásokban, összesen mintegy 1700 hektáron.

Termőhelyi igénye, morfológiája

Klíma tekintetében szerényebb igényű a hegyi juharnál. Hőigénye közepes, szélsőségeket jobban elviseli, a fagyra nem érzékeny. Az elárasztást is jobban bírja. Megél száraz, sekély talajokon, de az optimumot a laza, mély termőrétegű talajok jelentik a számára. Meszes és savanyú alapkőzeten is megtalálható, de inkább báziskedvelő.

Tápanyagigénye közepes. Legjobban barna erdőtalajokon növekszik. Fiatalon fényigényes, később mérsékelten fényigényes.

30 méteres magasságot nem haladja meg, átlagos magassága körülbelül 20 méter. Törzse egyenes, villás növésre hajlamos, koronája sűrű. Gyökérzete szerteágazó, erős, de nem hatol olyan mélyre. Kérge kezdetben szürkésbarna sima, idősebb korában inkább sötétszürke és sűrűn barázdált. Rügye tojásdad alakú és vöröses színű, hónaljrügyei szárhoz simulók. Levele 5 karéjú (tenyeresen tagolt), a karéjok csúcsa hosszan kihegyesedő, szélük szálkásan fogazott (2. a. kép).

2. kép: Korai juhar leveles hajtása (a) és korai juhar virágzata (b)
A levélnyél tejnedvet tartalmaz. Virága zöldessárga színű, sátorozó buga (2. b. kép). Lombfakadás előtt nyílik. Termése tompaszöget bezáró szárnyas ikerlependék, mely éretten vörösbarna színű, magháza pedig lapos. Szeptember-októberben érik. Növekedése fiatalon gyors, de hamar lelassul és nem ér el nagy méreteket. Fája nehezebb, a kisebb méretei miatt viszont kevésbé értékes. Közepes eréllyel sarjadzik. Díszfaként szintén szívesen ültetik.

Méhészeti jelentősége

A legnagyobb nektármiriggyel rendelkezik a nemzetségében. Áprilisban virágzik, a juharok közül a leghamarabb, ez a névadó jellegzetessége. Tehát elsők között biztosít hordást méheinknek.

Ültetése

Mivel tágabb tűrőképességű, mint az előzőleg bemutatott rokona, ültetése még inkább ajánlott. Számottevő károsítója nincs. Facsemetéi az alábbi településeken megvásárolható: 1 vagy/és 2 éves csemete – Borjád, Bóly, Egeralja, Hajós, Kapuvár, Kaposvár, Kecskemét, Magyaratád, Nagyvázsony, Osli, Páli, Pilismarót, Pincehely, Sellye, Szeremle, Székesfehérvár, Tiszavasvári, Veszprém.

Közönséges (erdei) mogyoró

A közönséges (erdei) mogyoró (Corylus avellana) a nyírfafélék családjába tartozó, erdeinkben általánosan elterjedt, gyakori cserjefaj, ehető termése miatt már az őskorban is kedvelték. Természetes megjelenését tekintve főleg tölgyfajokkal együtt fordul elő, cseres tölgyesek, száraz tölgyesek, üde lomboserdők szegélyének jellemző cserjéje.

Termőhelyi igény, morfológiája

Szárazságot jól elviselő, klíma tekintetében tág tűrőképességű faj. Éves csapadékigénye 600-700 mm. Közepesen fagyérzékeny, de akár a mínusz 25 CO-ot is kibírja. Mészkedvelő, leginkább a jó vízgazdálkodású, közepesen kötött, tápanyagban gazdag talajokon díszlik. Félárnyéktűrő, viszonylag jól tűri a laza árnyalást. Tövétől ágas, vadon 4-5 méterre, termesztve akár 10 méteres magasságra is megnövő bokorfa. Kérge barnásszürke, paraszemölcsökkel tarkított, fiatal hajtásai zöldes-barnák, mirigyszőrösek. Rügye zömök, tojásdad alakú, tompa csúcsú. Levele kerekded vagy széles visszás tojásdad (3. a. kép).

3. kép: Erdei mogyoró leveles hajtása (a.) és erdei mogyoró porzós virágzata (b.)
A levél válla szíves, széle kétszeresen fűrészes, röviden kihegyezett csúccsal. A fonák szőrös a levélerek mentén. Virága egyivarú, egylaki. A hímvirágok hosszú, lecsüngő barkát képeznek (3. b. kép). A nővirágok rügybe zártak, rügyszerűen csoportosulnak, csak a piros bibék nyúlnak ki a rügypikkelyek közül (a piros bibeszálaikról könnyen felismerhetők). A 3-6 cm hosszú porzós barkák tavasz elején kétszer akkorára nyúlnak, a szél és a virágport gyűjtögető méhek a pollent ekkor a még zárt termős vegyesrügy csúcsán kibúvó piros bibékre viszik. Decemberben-februárban virágzik. Termése makktermés. Kerekded vagy elliptikus alakú, oldalról lapított, a csúcsához közeli részen a legszélesebb, a kupacs nem fedi teljesen a makkot. Szeptemberben érik.

Méhészeti jelentősége

Méhészeti szempontból, mint első virágport adó növény értékelhető. Gyakran azonban olyan korán virágzik, hogy a méhek nem tudják járni a virágporáért. Ez a korai virágzás azzal van összefüggésben, hogy a faj így védekezik az önbeporzás ellen (a női virágok gyakran már decemberben nyílnak, míg a hímvirágok többnyire február közepe után). A mogyoró tehát többnyire „önmeddő”, idegen beporzásra van szüksége, amit alapvetően a természet ebben az időszakban a szél által tud végrehajtani. Egy-egy barka 4-11 millió (!) virágporszemet termel, ez óriási szám. Nem beszélve arról, hogy pollenjének a fehérjetartalma is igen magas, 30 %-os!

Beltartalmi értéke a méhészetben mégis vitatott. A virágport ugyanis kétrétegű fal veszi körül, egy külső (exina) és egy belső (intina). Ennek a falnak magas a cser­savtartalma, ami nehezen emészthető a fiasítás számára.

Ne tévesszen meg bennünket, hogy a méhészeti technológiánkban használunk csersavtartalmú készítményeket (például tölgyfakéreg kivonatot a nozéma ellen), ezeket a kifejlett méhek számára juttatjuk be és nem a gondozandó utódnemzedék, az álcák számára! Mindemellett tény, hogy méheink szívesen gyűjtik (igaz a fűrészport is). Magam is amondó vagyok, hogy a természetes fehérjepótlásnál nincs jobb. Ha kedvező az időjárás a hordás számára, hadd döntsék el a méhek, mi a legjobb nekik, mit járjanak, hisz évezredek óta ezt csinálják. (Sok szakirodalomban böngészgettem, de nem nagyon találtam méhészeti szempontú, aktuális kutatási adatokat a mogyoró pollenjéről. Jó lenne a 21. században rendelkezni ilyen korszerű, tényszerű információs bázissal!)

Ültetése, ápolása

Legjobb ősszel ültetni. Ha tavasszal ültetjük, rendszeresen öntözni kell, mivel sekélyen gyökeresedik. Jó, ha mulcsozunk is, védve a szárazság ellen. Fontos az ültetési mélység: ha túlságosan mélyre ültetjük, sok sarjat hoz. Ha pedig túl közel a talajfelszínhez, akkor szenvedni fog a szárazságtól. Aranyszabály, hogy a legmagasabb oldalgyökerek mintegy 5-7 cm-rel kerüljenek a talaj alá. Ha a tő gyenge és gyökérhiányos, az első év tavaszán érdemes visszavágni.

Kezdetben laza korona kialakítására törekedjünk, mert az fog olyan vesszőket hozni, amelyen sok rügy, illetve virág lesz.

A virágok mindig az előző évi vesszőkön fejlődnek, ezért metszeni csak virágzás után, március végén, áprilisban célszerű. Elöregedett ágai helyett az idősebb törzseken, közel a talajhoz új vízhajtásokat nevel. Ezek idővel új, egészséges törzsekké fejlődnek, ezért nem érdemes mindet kivágni, mert hátráltatjuk a bokor természetes megújulását. A beárnyékolódott ágai maguktól elhalnak, azokat viszont el lehet távolítani. 

1 éves csemetéi beszerezhetők Borjád és Tiszavasvári településeken, iskolázott csemete Galgahévízen kapható.

A Törökmogyoró (Corylus colurna) a 15-20 m-es magasságot, életkora pedig akár a 200 évet is elérheti, ellenben nem sarjadzik. Feltűnő, csüngő hímivarú barkái már február végén feltűnnek az ágain, termős női virágai rózsaszínűek, alig észrevehetők, nagyon aprók. Méhészeti jelentősége az erdei mogyoróéhoz hasonló.(Folyt. köv.)

Lászka István Attila

okleveles erdőmérnök,

agrár-mérnöktanár

Vanyarc/Domoszló

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2019/05 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Égig érő fák árnyékában

A SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt. Magyarország egyik legnagyobb állami erdő- és vadgazdálkodója. Elsődleges célja a rábízott erdők megőrzése, ökológiai állapotuk és teljesítőképességük fenntartása.

Az anyacsere gyakorisága 2.

Az anyák minősége is évjáratfüggő, mint a boroké, az anyák nevelését legjobban befolyásoló tényező az időjárás - írja Buczkó Endre a Méhészet 2018. szeptemberi számában (10-11. old.). Ugyanakkor Ádám Gabriella méhészmesterrel (Tiszaszentimre) is egyet kell értsek, hogy „első éves vagy második éves, szezon eleji vagy szezon utáni, nem mindegy".

A méhek spiroplasmosisa

Sajnos, újra beszélni kell egy méhbetegségről, mivel ismét megjelent a hazai méhek kórtani vizsgálatai során. „A méhek spiroplasmosisa” címmel 11 évvel ezelőtt jelent meg írásom a Méhészetben. A jelen összefoglalás részben megismétli az ott leírtakat, részben kiegészíti újabb irodalmi ismeretekkel.

Atkakezelés anyazárkázással 2.

Mivel a vegyszerek egyre szaporodnak a környezetünkben, és „rejtélyes” módon pusztulnak méheink, fontos, hogy legalább a méhész használjon minél kevesebb vegyszert a méhek kezelésekor. Erre ad lehetőséget az őszi anyazárkázás, így az anya nem tud petét rakni, a fiasításban pedig nem tud az atkapopuláció tovább fejlődni.

Útmutató a méhekért

A világ vegyszertermelése 2004 és 2014 között megduplázódott. Az EU különféle hatóságai is mintegy 22 ezer vegyi anyag használatára adtak engedélyt.

Láz-tetői kilátó: szemet gyönyörködtető panoráma

A Keszthelyi-hegységben a Bakonyerdő Zrt. hat kilátója várja a tájat felfedezni vágyókat. Többségük gyönyörű balatoni panorámát kínál, ám igazi gyöngyszem a hegységet belülről megmutató Láz-tetői kilátó.

Ne legyünk önmagunk ellenségei 2.

Legutóbbi írásomban (augusztusi szám 6-7. oldalak) felsoroltam mézünk árának 18 lehetséges összetevőjét. Ha valaki vette a fáradtságot és összeszámolta költségeit, akkor rá kellett jönnie, hogy még kevesebb pénzért dolgozik, mint eddig hitte. Ne zavarjon meg bennünket, hogy a felsoroltakból egy-egy tételre ténylegesen nem adunk ki pénzt, mert attól még nem oldódik meg a problémánk.

Nyitnikék Obornakon: kikapcsolódás és tanulás

„Alszik a hóban a hegy, a völgy, hallgat az erdő, hallgat a föld…” Szabó Lőrinc sorairól könnyedén juthatnak eszünkbe az Obornak környéki erdők, hiszen havas téli időszakban, bármelyik dombról letekintünk, nyugalom tölt el bennünket. Ebben a harmonikus világban működik a Nyitnikék Erdészeti Erdei Iskola, ahol bármelyik évszakban garantált a kikapcsolódás, az aktív pihenés, vagy éppen a tanulás.

A mézhamisítás múltja

„A mézhamisítás Európa-szerte óriási méreteket öltött” – írta a Hazánk című folyóirat. A téma most időszerűbb, mint valaha! Az Európai Parlament (EP) 2018. március 1-jei állásfoglalása is súlyozottan foglalkozik a mézhamisítással. A fenti idézet viszont csaknem 120 éves...

Hazai méhlegelők 8. rész - Idegenhonos fás hordásnövények

Az elmúlt évtizedek/évszázadok során sok fa- és cserjefaj került be hazánkba távoli országokból, más kontinensekről. Ezeket többnyire kezdetben díszfaként, parkfaként telepítették, majd egyes kedvezőnek vélt tulajdonságaikat felismerve mindinkább elterjedtek.