Az ülésen a Miniszterelnökség Településtervezési és Területrendezési Főosztályának vezetője, Kolossa József tájékoztatójában elmondta, hogy a szabályozás, a bürokráciacsökkentés, valamint a szemléletformálás és a társadalmi felelősségvállalás témakörébe tartozó feladataikat a 2015-ben kormányhatározat fogadta el. Az építésügy átalakítását célozó intézkedési terv mentén haladva több eredményt is elértek azóta, többek között 2017-ben a települési önkormányzatok és a területrendezéssel foglalkozók számára ingyenessé váltak a földhivatali adatszolgáltatás és az adattérképek. A 3165 településből jellemzően a kistelepülések vannak túlsúlyban, éves költségvetésüket sok esetben messze meghaladja az építésügyi törvény által elvárt települési tervkészítési feladat. 2015-ben a települések közel 80 százaléka olyan tervekkel rendelkezett, amelyek a települési jogszabályoknak sem feleltek meg.
A településekre a magyar jogrend mind a mai napig pusztán építési célú felületként tekint, holott Magyarországnak már az 1930-as években külön településtörvénye volt, emlékeztetett Kolossa József.
Kidolgozták a zöldinfrastruktúra-hálózatok felmérésének módszertanát, ami nem kötelezően, de hozzákapcsolható az európai uniós forrásból megvalósuló Zöld Város típusú fejlesztések készítéséhez, hallhattuk.
2016-ban az Országgyűlés elfogadta a településkép védelméről szóló törvényt, ami 90 százalékot meghaladó mértékben minden magyar településen végrehajtásra került. A jogszabály a település arculatának megtervezését, környezetének kialakítását a helyi közösségre bízza, a Magyar Építészkamara, a Nemzeti Park Igazgatóságok, az örökségvédelmi szervek és az állami főépítész csupán véleményt és javaslatot tesz.
Példa értékű lehet a Tokaj Világörökségi területek zöld arculati kézikönyve, ami az idén készült el. Az úttörő jelentőségű szemléletformáló kiadvány kifejezetten a zöld értékek szempontjából közelíti meg az érintett 27 települést. A Miniszterelnökség Településtervezési és Területrendezési Főosztálya megbízást adott a Tájépítész Szövetségnek egy olyan tanulmány elkészítésére, amit a települések segédletként használhatnak az éves településarculati felülvizsgálathoz.
A jövőt illetően számos zöldfelülettel kapcsolatos uniós forráslehívást határoztak meg.
Szabályozási oldalról előterjesztést készítenek a települési tervek egyszerűsítésére, digitalizálására, fejtette ki Kolossa József.
Orlóci László, a Magyar Díszkertészek Szövetségének elnöke beszámolt a díszkertész ágazat átalakulásáról és társadalmi szerepvállalásáról. Az ágazat működése hagyományosan három tevékenységcsoporton, a termesztésen, a kereskedelmen és a szolgáltatáson alapul. A szolgáltatás az előző kettő nélkül nem tud megállni a lábán, mondta.
Orlóci László úgy véli, hogy be kell vezetni és a közvéleménnyel elfogadtatni a díszkertész szó helyett a „zöldgazdász” kifejezést, ami sokkal pontosabban kifejezi az ágazat szerteágazó tevékenységét. A zöldgazdászok azok a szakemberek, akik megtermelik, értékesítik és beépítik a dísznövényeket a zöldfelületekre és fönntartják azokat. A díszkertész ágazat fejlődése és társadalmi szerepvállalása ennek megfelelően új irányt vett.
Az ágazat 2014-ben kialakított, a változásokat lekövető díszkertészeti stratégiája a mai napig megállja a helyét, tájékoztatta az albizottságot Orlóci László. A dokumentumot 2017-ben részben módosították, amikor felismerték a zöldfelület-gazdálkodásban rejlő lehetőségeket, és annak fejlesztése kiemelt célkitűzéssé vált.
Az ágazati stratégia az ágazat által felvállalt társadalmi kötelezettségre is kitér. Az egészséges emberi környezet alapvető emberi jog, nem kérdés, hogy a városi környezetbe helyezett biológiai potenciál tervezése, kivitelezése, fenntartása a zöldgazdász ágazat alapvető feladata. A települések környezeti állapota, azok ökológiai szolgáltatása közegészségügyi kérdés. A városi zöldfelület szerepe egyes betegségek megelőzésében vitathatatlan; megköti a port, csökkenti a zajt, emeli a páratartalmat stb. Az elnök úgy véli, hogy e célok fölvállalásával az ágazat joggal kérhet jogalkotási, törvénykezési segítséget.
Orlóci László hangsúlyozta, hogy az ország zöld vagyona az épített vagyonnal hasonló nagyságrendű értéket képvisel. Az ökologikus szemléletű települési és infrastrukturális zöldfelület-gazdálkodás, a zöldfelületi innovációk, a megváltozott klimatikus körülményekhez alkalmazkodó, egységes irányelveken alapuló települési zöldfelületek kialakítása jelenleg komoly nehézségekbe ütközik.
A termelés, valamint a zöldfelület-gazdálkodás kölcsönösen hat egymásra, ezért kívánatos lenne, hogy a kormányzati struktúrába, mint önálló terület tagozódjon be. Jelenleg a települési főépítészek a felelősek a zöldfelületekért. Az önállóság megerősítené a szakmát, hozzájárulna a hazai termelés növekedéséhez, csökkentené az importot.
Szükséges lenne az ágazat működést korlátozó elavult jogszabályok minél gyorsabb módosítására. A közelmúltban elfogadásra kerültek a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) támogatásával a zöldfelületre ültethető fás szárú növényekkel kapcsolatos szabványok, és folyamatban van az ültetési anyag szabványainak a kidolgozása. Mártonffy Béla a NAK Országos Kertészeti és Beszállítóipari Osztályának elnöke hozzászólásában elmondta,
Az önkormányzatok szemléletformálására a kamara országjárást indított, ami segíthet abban, hogy a helyi döntéshozók a zöldfelület-gazdálkodásra, mint jelentős értékteremtő tevékenységre tekintsenek. Lukács Zoltán, a NAK díszkertész alosztályának elnöke példaértékűnek nevezte a német zöldfelület-gazdálkodást. A német városok a zöldfelületi beruházásaikat évekkel korábban elkészítik és a növényanyagra a faiskolákkal kiszámítható, hosszú távú szerződést kötnek.
Hegedűs Gábor, a Magyar Díszkertészek Szövetsége szakmaközi szervezetként ügyvezetője segítséget ajánlott a települések önkormányzatainak a zöldfelületek felméréséhez, szakszerű fenntartásához.
Az ülést elnöklő Fazekas Sándor összegzésében fordulat előtt állónak nevezte az ágazatot. Javasolta, hogy a mezőgazdasági bizottság az önkormányzati képviselőkkel együtt tekintse át a szabályozás jelenlegi helyzetét, mérje föl, hogy miként lehetne egységes rendeleti hátteret teremteni, ami megkönnyítené az ágazati szereplők boldogulását.
A cikket teljes terjedelmében a Kertészet és Szőlészetben olvashatja.
