0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

„Cserebogár, sárga cserebogár…”

Amíg a cserebogárról sokaknak Petőfi Sándor címbeni verssora jut eszébe, mi, erdészek elsősorban a kártevőre gondolunk. Számos faja közül ugyanis a májusi és az erdei cserebogár tetemes károkat okoz az erdősítésekben is.

Mindkét cserebogárfaj élete a talajban kezdődik és a lombkoronában ér véget. Ahogy tavasszal melegszik az idő, a talajban áttelelt bogarak előbújnak, és táplálkozni kezdenek: lerágják a fák, bokrok leveleit, akár tarra is.

Kedvencük a tölgy, a vörös tölgy, a cser.

A megtermékenyült nőstény bogarak aztán visszabújnak a talajba, lerakják a petéiket, majd újra feljönnek és táplálkoznak. Ezt kétszer, néha háromszor is megismétlik, majd elpusztulnak, szabad életük három-négy hét alatt véget ér. A nagyobb gond csak ekkor kezdődik: a talajba rakott peték nedvesség hatására megduzzadnak, kikelnek belőlük az álcák (pajor), és elrágják a facsemeték gyökereit. Nem válogatósak, bár leginkább a tölgyfajokat szeretik. Egy négyzetméternyi erdőtalajban akár 100-200 pajor is lehet. A kikelést követő harmadik évben a pajorok 4-6 centiméteresre is megnőhetnek, és ezek már a többéves fák vastag gyökereit is képesek elrágni.

Hazánkban a májusi cserebogár álcája három évig fejlődik, a harmadik nyár derekán a pajorok abbahagyják a rágást, mélyebbre húzódnak, ott bebábozódnak, átalakulnak, és kifejlett cserebogárként telelnek át. A következő tavasszal pedig minden kezdődik elölről.

Ennek következtében háromévente várható erősebb rajzás.

Magyarországon a májusi cserebogárnak három törzse él, ezek különböző években rajzanak, és más-más területeket foglalnak el,

de azok között vannak átfedések. Leginkább a homokterületeken, így például Dél-Somogyban, a Nyírségben, a Kiskunságban okoznak súlyos gazdasági károkat. Az ismétlődő aszályos évek, a talajvízszint csökkenése, a klímaváltozás egyaránt segíti a cserebogarak terjeszkedését.

Az erdei cserebogár fejlődése, életmódja hasonló, de egyes források szerint a pajorok nem három, hanem négy évig fejlődnek a talajban. Kevésbé melegigényes faj, kedveli a zárt, hűvösebb mikroklímájú gyertyános-tölgyeseket is. Kártétele a májusi cserebogáréhoz hasonló mértékű.

A cserebogarak okozta kárt megelőzni, elhárítani és nem felszámolni kell.

E két rovarfaj ellen minden esetben hatékonyan kell védekeznie az erdőgazdálkodónak, különben pusztulásra ítéljük a homoki erdőfelújításainkat.

Meg kell előzni a peték lerakását a talajba, el kell pusztítani a rajzófákon rágó cserebogarakat. Ehhez elegendő háromévenként helikopterről lepermetezni a kirajzott egyedeket az erdősítések körül, illetve azok közvetlen közelében. Ha ezt nem tesszük meg, a szépen fejlődő erdősítéseink visszafertőződnek pajorral és kárba vész az addigi munkánk. A fertőzött területeken emellett a talajban is el kell pusztítani a pajorokat, teljes talajfertőtlenítéssel, sorkezeléssel, vagy úgynevezett csöves technológiával, amikor a nyár folyamán a gyökérzónába juttatják a rovarölő szert.

A felhasználható rovarölő szerek köre egyre szűkül, és a légi növényvédelem is csak korlátozottan végezhető.

Mivel súlyos erdővédelmi problémáról van szó, újabb védekezési módszerekkel is próbálkoznak a szakemberek, közülük a biopreparátumok alkalmazása tűnik a legígéretesebbnek.

Hosszú távon előnyös lenne a homokterületek vízgazdálkodásának javítása is, és mivel országos méretű a gond, az érintett erdőgazdaságok és a növényvédelmi szakemberek közötti szorosabb együttműködésre lenne szükség.

Dr. Vidóczi Henriett
SEFAG Zrt.

Fotók: Dr. Vidóczi Henriett, Csóka György

Forrás: A Mi Erdőnk