0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Visszavadul Európa?

A visszavadulás sokszor egy képzeletbeli jövőkép része csak. Egy nap talán újra farkasokkal és medvékkel osztozunk a tájon, de ez ma elképzelhetetlennek tűnik - legalábbis sokaknak. Azonban már ma is vannak olyan emberek Európában, akik pontosan ezt tették az elmúlt évtizedben.

A visszavadítás azt jelenti, hogy visszatérnek azok az élőhelyek és velük együtt élőlények, melyek korábban eltűntek az adott régióból. A természetvédelmi szakemberek eredeti terve alapján hatalmas, védett vadonokat kellene létrehozni, melyeket úgynevezett ökológiai folyosók kötnének össze. Ezeken keresztül a nagyragadozók, például a hiúzok újra visszatérhetnének az erősen emberközpontúvá vált tájakra is.

Ez az elképzelés azonban változik. A jelenlegi helyzet már túllép azon, hogy helyreállítsuk az élőhelyeket és visszahozzuk a korábban eltűnt fajokat. Ehelyett az ökoszisztémát egyfajta egésznek tekintik, és igyekeznek ezt regenerálni. Ehhez azonban kevés emberi beavatkozás szükséges, és mind a szociális-, mind az ökoszisztémára jó hatással lehet.

Mezőgazdasági tájból erdő

A legolcsóbb és leghatékonyabb módszer egy táj „visszavadítására”, ha eltüntetjük azokat a tényezőket, melyek a pusztulásához vezettek.

Európában az elmúlt 12 ezer évben főleg a növénytermesztés és a legeltetés volt az, mely az őshonos növényzet pusztulását okozta, különösen az erdők, mezők és a vizes élőhelyek tűntek el, és váltak szántókká vagy legelőkké.

Ahogy az emberek egyre inkább felhagynak a vidéki életmóddal és a városokba költöznek, óriási mezőgazdasági területek kerülnek vissza a természethez – ez különösen a félreeső, távoli helyeken jellemző. Ez a folyamat Európában már a 20. század második fele óta tart.

Amikor a szántókat és legelőket felhagyják, azt rögtön birtokba veszik a cserjések és az erdők. Annak ellenére, hogy a világ szárazföldjeinek 40 százaléka mezőgazdasági művelés alatt áll (akár szántóként, akár legelőként) egyre nagyobb területet foglalnak vissza az erdők az elmúlt évtizedekben. Ez főleg annak köszönhető, hogy az emberek elhagyták a művelt területeket.

2010 és 2015 között évente 2,2 millió hektárnyi erdő települt újra.

Spanyolországban például 1900 óta megháromszorozódott az erdőterület: 8 százalékról 25 százalékra nőtt az ország erdősültsége. 2000 és 2015 között 96 ezer hektárnyi fásszárú társulást nyertek.

Ezeket az új élőhelyeket pedig birtokba vette az élővilág. A nagytestű ragadozók populációi, mint a barnamedve, a szürkefarkas, az eurázsiai hiúz vagy éppen a rozsomák, mind növekedést mutatnak Európa szerte. A nagy és közepes testű növényevők állományai is, mint a gímszarvas, a vaddisznó, az európai őz, vagy a spanyol kőszáli kecske állományai is növekedtek. Az ibériai hiúzt és az európai bölényt pedig szándékosan telepítették be újra.

Minél nagyobb területet regenerálni

Nem lehet mindenhol ugyanazt a stratégiát alkalmazni, és az sem lehet cél, hogy az érintetlen ökoszisztémákat helyreállítsák. Ez utóbbi egyébként is lehetetlenség lenne a mai világban.

A cél az, hogy a tájak ökológiai kondícióját javítsák, hogy minél több funkciót betölthessen mind az emberek, mind a vadvilág számára.

Rugalmasan kell kezelni a helyreállítást, mindig szem előtt tartva azt, hogy eredetileg milyen ökoszisztéma volt az adott területen, és törekedni kell a legmagasabb szintű biodiverzitás elérésére.

Európában a szárazföldi területek 30 százaléka mezőgazdasági művelés alatt áll, és további 15 százalékot tesznek ki legelők, csarabosok és mocsarak. 10 százalék körül alakul a városok, falvak és utak által foglalt területek aránya. Ezeken a területeken is növelhető a természetközeli vadonok aránya azzal, hogy a növénytermesztés és állattenyésztés, valamint a lakóhelyek környékén növelik a fajok sokféleségét (gondoljunk akár a mezővédő erdősávokra, a szántók körüli gyomsávokra, vagy akárcsak a madárbarát kertekre).

Európa nagy részén már évtizedek óta tart a passzív visszavadulás, köszönhetően a városokba vándorló embereknek.

Újabb fajok visszatelepítése azonban csak úgy lehetséges, hogy az általuk érintett emberek is elfogadják ezeket. Mivel egyre kisebb a lakosság sűrűsége Európa eldugottabb, vidéki területein, ezeken a helyeken van a legjobb esély a vadonélő növényevők és ragadozók betelepítésére, amely segíteni a természet regenerálódását. Ezeknek a fajoknak ugyanis kulcsszerepe van a természetes tápláléklánc kialakulásában.

Forrás: phys.org