A zöldmunkák irányulhatnak a hajtások számának és hosszának korlátozására, azok elhelyezésére, a hónaljhajtások kezelésére, a fürt körüli levelek eltávolítására. Ezeknek a beavatkozásoknak közvetlen hatása van a lomb szerkezetére, az asszimiláló felület nagyságára. De mindezeken túl közvetett hatásokkal is számolhatunk. A megtermelt tápanyagok többletétől, azok hiányától, áramlási irányától függően várhatunk más-más fürtszerkezetet.
Ugyanekkor végzett lelevelezéssel viszont termelő szerveket távolítunk el, így a kieső tápanyagmennyiség rosszabb termékenyüléshez, lazább fürtökhöz vezet. Leveleken, hajtásokon végzett kezeléseink mind hatással vannak a fürtökre: azok termékenyülésére, vagyis szerkezetére, egészségi állapotára, de beltartalmi paramétereire is.
Az üzemi szőlőtermesztésben a minőség javítása érdekében vagy az eredetvédelmi szabályozás terméshozam-előírásainak betartása miatt terméskorlátozásra kényszerülhetünk.
Metszéskor kialakul a fürtszám
Ideális lenne, ha minél többet szüretelhetnénk, így felvetődhet, tudjuk-e valamiképpen növelni a fürtök számát. A válaszom kissé zavarba ejtőnek tűnhet: igen és nem. A szőlő rügyeiben megbújó fürtkezdemények a hajtások növekedésével és a termés érésével párhuzamosan alakulnak ki. Számuk a téli nyugalmi időszakra véglegessé válik, később már nem változtathatunk rajta.
Ne legyünk azonban mohók, a túlterheléssel metszésmódunk, tőkeformánk fenntarthatóságát kockáztatjuk. De a túl sok meghagyott rügy sok hajtással is jár, így a laza, szellős lombszerkezet is veszélybe kerül. A kinevelendő megnövelt terméstömeg ráadásul a raktározásra szánt tápanyagok egy részét is hasznosítja, így a tőke erőnlétét is fenyegetjük.
Ha a fürtök számát nem is, azok méretét valamelyest növelni tudjuk. Az említett virágzáskori hajtáscsúcs-kicsípéssel jobb termékenyülés járhat, teltebb fürtöket kaphatunk.
Legyen lazább
A többi fürtkezelés célja már inkább a kedvezőbb fürtszerkezet vagy a jobb beltartalmi érték, de ahhoz jól kell megválasztani a kezelések időpontját. Az üzemi gyakorlatban több fürtön alkalmazott fitotechnikai műveletet ismerünk. Ezek közül a legáltalánosabb a fürtritkítás, amikor a termések egy részét leválogatjuk a tőkékről.
Az általános elv szerint hajtásonként egy-egy termést szokás hagyni, általában az alsóbb helyzetűt. Arra azért érdemes odafigyelni, hogy ha túl korán, például virágzáskor vagy közvetlenül utána végezzük a ritkítást, a tőke kompenzálni próbálja a kieső termést. Tehát nagyobbra hízlalja a bogyókat, az így kapott tömöttebb fürtszerkezetnél viszont könnyen beindulhat a rothadás. Nem érdemes tehát túl korán fürtöt válogatnunk. De ne is várakozzunk túl sokáig, mert akkor a beavatkozás minőségre gyakorolt jótékony hatása maradhat el.
Ritkítani nemcsak a fürtök között, de azokon belül is tudunk. A bogyók cizellálása, vagyis ritkítása a fürtökön belül a csemegeszőlő-termesztés bevált módszere. Egyes fürtágak tudatos kicsípésével egységesebb fürtméretet és -alakot kaphatunk.
Vannak egyszerűbb módszerek is a fürtön belüli bogyószám csökkentésére.
Ez is járhat a megmaradt bogyók felhízásával, a tömöttség növekedésével, de némi minőségi javulással is. A kötődés után természetes úton lehullanak a meg nem termékenyült virágok, ez a fürttisztulás folyamata. Innentől már jól láthatóak a gyorsan növekvő bogyók, a kocsányzat viszont még elég friss, törékeny. A kissé drasztikus nevű fürttépés lényege, hogy a kötődésen átesett fürtöket kissé „megmorzsoljuk”, így lepergetve a bogyók egy részét. A beavatkozás nemcsak kisebb fürtöket eredményez, de lazább szerkezetet is, így a minőség javításán túl egészségesebb (kevésbé rothadó) termést kaphatunk.