Már a folyó sodrása sem olyan erős, mint magáé az életé. A víz morajlását is elnyomja a tömegek moraja. Egyedül tisztasága múlja felül az emberi lelket. Majd ez is változik idővel. Szennyes lesz, mint olajázott gólyák tolla, medrében homokkal telített vajasdoboz szolgálja egy rák óvó otthonát. A parton álló szürke gém végtelen türelemmel koncentrál a napsávban megcsillanó halpikkelyekre. Hirtelen a vízbe vág, most talán…, de csak egy újabb sörösdoboz-fül. Biztosan a kopogó éhség teszi – nyugtatja magát. Egy sirálycsapat harsány veszekedése vág bele a zajszennyezettségbe. A halkonzerv maradéka svédasztal a halhiénák számára. Egymást csipkedik pár szárított haluszonyért. Nekik legalább van mit enniük, még ha viszály közepette is. Nekünk csak a viszály marad. Eszmei hangzavar, dühszagú érvek, meghallgatásra nem találó szavak. A nagy póling és a batla nem vitatkoznak, felesleges, ők már éhen haltak. Karúszójával csapdosó kislány mutatja a parton napfürdőző apjának, hogy egy ritka folyami kavicsot talált, amit a víz egyenletesen lecsiszolt. „Az csapágygolyó kislányom, dobd csak vissza”, mondja a lehervadó lelkesülésnek.
Egy fiatal nő nézi, ahogy maszkja lefolyik arcán. Nem tudja többé megállni, hogy sírva nevessen. A kicsattanó mosoly torz bánat lesz végül, arcképe most már megegyezik tükörképével. A párját fulladással szállították kórházba az egyik sétálóutcai étterem teraszáról. Halat rendelt, valami megakadt a torkán. „Szálka nem lehetett, mondja a szakács, kiválóan filézek.” Tengeri halból volt, a halimport megbízhatatlan. Egyik vadászcimborám is ezt tanácsolja. Igaza van, a magyar vadállomány világhírű. Igaz, az elmúlt néhány évtizedben nem volt lehetősége fogolyvadászaton részt vennie, a rovarirtó szerektől éhen halt a hazai állomány, de legalább nem csíp meg a kullancs a bokrászás alatt, mondja. Milyen igaza van.
A sirályok elvonultak a fejem fölül, ahogy kiszáradt a folyó. Helyüket keselyük vették át a perzselő napkorong árterében. A szürke gém továbbra is meredten áll a szikes homokban, váza mellett egy turistapár fényképezkedik.
Muszáj legalább emlékeimből visszaidézve lerajzolnom a lányomnak, milyen volt a folyó, ha már ennyit meséltem róla neki. Azt mondta, nem baj, ha nem tudom most megmutatni, a szeméthelyzet miatt két napja amúgy sem tud kijönni az iskolából, de a tűzoltók már dolgoznak az ügyön, folyamatos lapátolással szállítják el a szemetet, amivel a hírek szerint a folyómedret töltik majd fel.