0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 16.

Hogyan karózzunk?

A magas évelőkre föl kell nézni. Gyors növekedésük bámulatba ejti az embert, rendkívüli formájuk egyedi látványt nyújt. Akár az ültetés évében képesek teljes magasságukat elérni, ami lehetővé teszi, hogy virágos takarónövényként alkalmazzuk őket.

Sokkal kevesebb tő szükséges egy adott területre, mint kisebb termetű társaikból, ezáltal takarékos megoldást jelentenek. Olykor azonban nekik is elkel a segítség.

A tőtávolság helyes megválasztása a hajtások állékonyságát is befolyásolja. A túl sűrűn ültetett növények hajtásai megnyúlnak, gyengék lesznek, könnyen kidőlnek. Legyünk türelmesek, ültetéskor bátran hagyjunk nagyobb távolságot – akár 70-90 centimétert is – magas évelőink között. Két-három év múlva, a tövek megerősödése után már nem is tűnik nagynak ez a távolság, és a növényeink hosszú éveken át szépen tudnak fejlődni. A nagy tőtávolság a későbbi gondozás, tápanyagpótlás során is előnyös.

A sok hajtás, levél és virág kifejlesztéséhez sok tápanyagra és vízre van szükségük. Ha ezt megadjuk a számukra, akkor rohamos fejlődésnek indulnak, és néhány hét elteltével gyönyörködhetünk páratlan szépségükben.

A magas évelőknél gyakran fölmerülő kérdés, hogy karózzuk-e őket vagy sem, és ha igen, mikor, mivel és hogyan tegyük azt.

Néhány növény erős szél vagy vihar után szétdől és ráhajlik szomszédos társaira, aminek eredménye, hogy virágágyásunk nem lesz mutatós. Különösen a nemesített fajták esetében tapasztaljuk, hogy a hatalmas virágfüzérek, telt virágok nem párosulnak kellően erős szárral. Esőben a vízzel telt virágok súlyát nem bírják el a gyenge hajtások, ezért elhajlanak, esetleg letörnek. Általánosságban elmondható, hogy a természetben előforduló vad évelők virágdísze szerényebb ugyan, de száraik erősebbek, állékonyabbak, mint nemesített utódaikénak.

Iránymutatás karózáshoz

Igénylik a támasztékot:

Aster novae-angliae magas fajtái

– mirigyes őszirózsa

Campanula lactiflora

– nagytermetű harangvirág

Delphinium-hibridek

– szarkaláb

Helenium-hibridek magas fajtái

– napfényvirág

Helianthus giganteus

– óriás napraforgó

Helianthus decapetalus

– sokvirágú napraforgó

Helianthus salicifolius

– fűzlevelű napraforgó

Heliopsis helianthoides

– kopasz napszemvirág

Paeonia lactiflora-fajták, hibridek

– pünkösdirózsa, bazsarózsa

Rudbeckia laciniata

– sallangos kúpvirág

• Csak akkor karózzunk, ha feltétlenül szükséges. Elkerülhetjük a karózást, ha a nagytermetű évelőink külső hajtásait a nyár első felében a felükre visszavágjuk. Ezek a hajtások elágazódnak, alacsonyabbak maradnak, később virágoznak, és szépen megtámasztják a belső szárakat.

• Ha mégis karózunk, tegyük ezt idejekorán, amikor még nem magasak a hajtások. Leginkább az előző évek tapasztalatai segítenek, hogy tudjuk, mely növényeink hajlamosak a szétdőlésre. Már akkor tegyük a növény mellé a támasztékot, amikor megindul a hajtásnövekedés, ez általában a nyár elején aktuális. A zsenge hajtásokat megtartja, és néhány hét múlva a levelek jótékonyan eltakarják a támasztékot. Ha a kidőlt hajtásokat próbáljuk fölegyenesíteni, előfordulhat, hogy eltörjük őket.

• A karó segédeszköz, fontos, hogy láthatatlan legyen. Arra törekedjünk, hogy diszkréten karózzunk, amennyire lehet, tűnjön el a támaszték a hajtások között, magassága a kifejlett növény kétharmadáig érjen.

• A támaszték anyaga lehet bambuszrúd, mogyoróvessző, egyéb természetes anyag, vagy fémpálca, műanyag bevonatú fémhurok. Néhány kertész a virágoskertben is azokat a bozontos, száraz ágakat kedveli, amikkel a veteményeskertben szokták a borsót megtámasztani. Bármilyen faanyagot, vesszőt is használunk, fontos, hogy szárítsuk ki leszúrás előtt, nehogy meggyökeresedjen, és cserjék nőjenek az évelőinket elnyomva. Vannak, akik a vízszintes félkörívű fémtámasztékokat kedvelik, amelyek lehetnek két- vagy háromlábúak, de léteznek rácsos kialakításúak is, amelyek rácsai között bújnak át a hajtások. Ezek kötözés nélkül is megtámasztják a növényt.

• Ha kötözőanyaggal rögzítjük a hajtásokat a támasztékhoz, akkor a legjobb, ha természetes rafiát vagy kenderzsineget használunk. A kötözőanyag színe legyen természetes, olvadjon bele a környezetbe. A függőleges hajtásokat kétharmad magasságban kötözzük a karóhoz, ezáltal a növény természetes habitusa, alakja megmarad. Figyeljünk arra, hogy a hajtás és a karó ne érintkezzen egymással, ezt nyolcas alakban fűzött zsineggel érhetjük el.• Nagytermetű, szoliter évelőinket, például a magas díszfüveket – pampafű, japánfű, vesszős köles – egyáltalán ne karózzuk, gyönyörködjünk szép széthajló termetükben, élvezzük, ahogy a szélben hajlonganak légies hajtásaik. Nemcsak látványuk szép, hallgatni is öröm zizegő leveleiket, suhogó hajtásaikat.

Forrás: Kertbarát Magazin