A természetben a színeknek és mintáknak általában egyedi jelentősége van. A szalamandra feltűnő kültakarója figyelmeztetés az ellenségei számára, miszerint az állat mérgező. A ragyogó piros termésű cseresznye célja, hogy felkeltse a madarak érdeklődését, és így azok szétszórják a magját. A legtöbb állat pedig álcázó színt vesz el azért, hogy megvédjék magukat a ragadozóktól.
A hidegvérű állatok ugyanis a környezeti hőmérséklettel képesek csak a saját testhőmérsékletüket szabályozni – a sötét színűek pedig gyorsabban felmelegszenek. Ugyanez a mechanizmus játszhat közre a gombák színénél is. Ezt a feltételezést kutatta Franz Krah, doktorandusz, illetve Dr Claus Bässler mikológus. Feltételezésük szerint a gombák a napenergiát felhasználva javíthatják saját szaporodási képességüket.
A kutatáshoz 3054 gombafaj elterjedési adatait vizsgálták Európában. Vizsgálták a gombák színének világosságát illetve az elterjedési területükön belül az élőhelyük klímáját is.
A kutatók számításba vették az évszakok változását is, így kiderült, hogy a korhadékbontó gombaközösségek tavasszal és ősszel sötétebb színűek, mint nyáron.
„Ez persze csak a kezdet” – magyarázta Krah. – „Sokkal több kutatásra van szükségünk ahhoz, hogy megértsük, min múlik a gombák színe.”
Például a fákkal szimbiózisban élő gombáknál nem mutatható ki változás a színükben az évszakok váltakozásával sem. A színeknek azonban más szerepe is lehet, például a rejtőzködés. Emellett a tudósoknak azt is meg kell vizsgálnia, hogy a sötétebb szín hogyan hat a gombák szaporodási sikerére.