Utolsó csepp a méhészek poharában

2016/2017 telén a magyar méhállomány jelentős része, hozzávetőlegesen 30-40 százaléka elpusztult. A fő felelős a varroa atka, egy Ázsiából behurcolt élősködő, mely tavasztól őszig a méhfiasításban szaporodik és a méheken élősködik.

Tavaly jelentős méhpusztuklások voltak a napraforgón, és idén sem rózsás a helyzet.

Az általános és jelentős méhpusztulás az Egyesült Államokban már az évezred első évtizedében jelentkezett. Ekkor konkrét okra nem tudták visszavezetni a méhállományok összeomlását, és a jelenség kutatására létrehozott legkiemelkedőbb méhkutatókból álló csoport (van Engelsdorp vezetésével) a betegség okozó vírusokra, baktériumokra, kiterjedt monokultúrákra a mezőgazdaságban, növényvédőszer túlterheltségre, legyengült immunrendszerre, a tájékozódási képesség elvesztésére, a varroa atkára vezette vissza a pusztulás és a kaptárelhagyás okait. 

Az azóta világszerte végzett számtalan kutatás ezt megerősítette.  Az egyes okok felerősítik egymást, és ez a rugalmas lény, a házi méh a varroa atkától pusztán a kegyelemdöfést kapja. És ezt szó szerint értsük, hiszen az atka átszúrja a méh kitin rétegét, hogy a hemolimfájából táplálkozzék.

Dr. Jeff Pettis már évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet (American Bee Journal - 2017/11) , hogy

Bár a méhek szépen szaporíthatóak, és a megmaradt állomány egy évben akár megháromszorozható- igaz akkor abban az évben már nem lesz méztermés-, de fölöttébb ellehetetleníti és elkedvetleníti a méhészt, ha ezt az újraszaporítást egymást követő években kell megismételnie.

Hogy idén mi lesz a napraforgó végén, még nem tudjuk, és bár a Nébih létrehozott egy vonalat a méhpusztulások könnyített bejelentésére, csak remélni tudjuk, hogy lesz előrehaladás az ügyben. Konkrét okot idén sem várnék, talán épp azt kell megtanulnunk, hogy nincs is, csak megsokszorozódott együttható káros tényezők.

Lásd még cikkünket: Itt jelentheti be, ha méhpusztulást észlel