Back to top

Egy kedvelt kisragadozó: törpemongúz

A társállattartásnak is megvannak a maga divatfajai. Hol egyikből, hol másikból lesz üstökösként kedvenc, majd néhány esztendő elmúltával már nagyítóval is alig lehet belőlük egy-két példánynál többet találni. A ragadozók azonban sohasem voltak igazán divatban.

Néhányan ugyan megpróbálkoztak a legkülönfélébb fajok – például szurikáta – tartásával, ám Nyugat-Európában talán csak a törpemongúz vagy másik nevén törpemanguszta (Helogale parvula) tett szert népszerűségre. Mivel e faj a nagyobb állatbörzéken jelen van, beszerzése nem különösebben nehéz.

Szövetségben a szarvasvarjúkkal

Nos, a mongúz könnyen szelídülő és tartható, kedves állat. Hogy mennyire, azt jól példázzák a híres vértesszőlősi előemberlelet, „Samu” megtalálójának, Vértes Lászlónak sorai, aki – ugyan egy rokonfajt, az indiai mongúzt (Herpestes java­nicus) vett magához – így ír: „Rikki egy nap alatt megtanulta a nevét. Bűvöletes kis pasas. Kedves, értelmes, pimasz és szeretetre méltó. (…) megfogni nem szívesen hagyja magát, miközben szabadon csatangol szobámban, de el sem mozdul a sarkam mellől. Felmászik nadrágomon, ha ételt sejt; ölembe ugrik, ha valami érdekli – és minden érdekli.”

Fotó: Kovács Zsolt

No, de térjünk vissza cikkünk főszereplőjéhez, a törpe mongúzhoz! A faj Etiópiától Dél-Afrika északi részéig honos. Nappali életmódot folytat, s otthona a szavanna. Kistermetű, testtömege alig több harminc dekagrammnál, testhossza pedig – farkával együtt – 45 cm körüli. Maximum 40 fős csoportokban él. Miközben a csapat tagjai táplálékot keresnek, egyikük egy magaslaton őrködik, és jelzi, ha ragadozó tűnik fel a láthatáron. Kis termete miatt igencsak kell vigyáznia a bundájára, ezért nem csoda, hogy nagyon óvatos. Ő maga is igazi ragadozó, ám főleg rovarokkal táplálkozik. Illetve nem csak azzal; a Serengeti Nemzeti Parkban például e sorok írója is tapasztalta, milyen sok mindent megesznek a törpemongúzok. A piknikező helyeket megszállják, az emberek lába között cikáznak, s ami leesik az asztalról, legyen az kenyér, sütemény vagy bármi más ehető, azt menten felfalják.

Sőt, az is előfordult, hogy valahogy feljutottak az asztalra, s onnan csentek el valamilyen kívánatos csemegét.

Az ottani mongúzok felettébb bátrak, ami nem is csoda, hiszen a turisták kedvtelve figyelik őket, ugyanakkor a nagyobb és rájuk nézve veszélyes ragadozóktól sem kell tartaniuk, hiszen az emberek miatt ők távol maradnak.

A törpemanguszták érdekes táplálkozási szokása, hogy a tojásokat és a kemény bogarakat kövekhez vagdossák, így törik meg a héjukat. Olykor szövetségre lépnek a szarvas­var­júkkal, amelyek figyelmeztetik a ragadozókra a mongúzokat, s amikor a kis emlősök elszelelnek, a madarak felfalják az otthagyott maradékot, többnyire rovarokat.

A törpemongúzok veszély esetén járataikba vonulnak vissza, melyek jobbára termeszvárakban helyezkednek el. Természetes születésszabályozást alkalmaznak, „matriarchális társadalomban” élnek, s csak a vezérnőstény hoz világra kicsinyeket. Az egy-öt kölyök mintegy ötven napos vemhesség után születik.

Tágas férőhely szükséges

A törpemongúzok rendkívül bájos és érdekes viselkedésű lakótársak lehetnek, de egy percig se feledjük el, hogy igazi vadállatok, annak ellenére, hogy megszelídülnek! Tehát nem kutyával vagy macskával van dolgunk. Ezért semmiképp se tartsuk szabadon, felügyelet nélkül őket a lakásban! Mivel roppant mozgékonyak, nagy, mászófákkal, játékokkal bőven ellátott külső kifutót és belső, télen fűtött férőhelyet igényelnek. Legyen saját kis kuckójuk is, ahová visszahúzódhatnak. A legjobb, ha párban tartjuk őket, lévén ez esetben még szaporulatra is számíthatunk.

A törpemanguszták táplálása egyszerű. A legjobb, ha sok rovart kapnak (lisztbogár lárvája, gyászbogárlárva, tücsök stb.,) emellett darált csirke- vagy marhahúst, melyet kalciumporral és vitaminokkal megszórunk, valamint nyers tojást. Néhanapján némi nagyon jó minőségű konzerv macskatápot is adhatunk, olykor-olykor pedig gyümölccsel is megkínálhatjuk kedvenceinket.

A törpemongúz tartása csak tapasztalt kisállattartóknak ajánl­ható.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/6 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Holland porták baromfija - A fríz tyúk

Miközben a tenyésztők el vannak foglalva az ismertebb fajták változatainak kitenyésztésével (szín, alak stb.), új fajták létrehozásával, addig szinte észre sem veszik a lényegében évszázadok óta változatlanul maradt és tenyésztett fajtákat. Ez utóbbiak közé tartozik a fríz tyúk is, amely nálunk szinte ismeretlen, de Hollandián kívül is kevés helyen foglalkoznak vele.

Aki feltalálta a „keltetőgépet” - Az ausztrál talegallatyúk

Amikor az első telepesek megérkeztek Ausztráliába, az ott élő madaraknak nem feltétlenül adtak új nevet, hanem inkább az óhaza és a más, már ismert területek tollasai után nevezték el őket. Így lett a szarkához színezetében nagyon hasonló, ma fuvolázómadárként ismert tollasból egyszerűen csak szarka, míg egy másikból bozóti pulyka, noha ez utóbbinak sincs sok köze az Amerikában honos pulykához.

Miért nem megy be a ló a féltető alá? - A télen-nyáron ideális beálló

Sokszor hangzik el a lótulajdonosoktól a kérdés; ott van a beálló a karámban vagy a legelőn, miért nem megy be a lovuk ítéletidőben vagy nyári hőségben sem?

Az erdei kutya rejtélye

A kutyafélék Madagaszkár és Új-Zéland kivételével az ember segítsége nélkül is el tudtak terjedni. Egyedül az örök fagy birodalmai maradtak meghódíthatatlanok számukra. A mintegy 10 nemzetség 35 fajába tartozó, rendkívül változatos fajösszetételű család tagjai közt azonban vannak olyanok, melyek sok megfejthetetlen talányt rejtenek a mai napig is a tudomány számára. Ilyen az erdei kutya is.

Vadkár az uszódi határban

Képünk a Bács-Kiskun megyei Uszód határában készült. A fotón látható őznek vélhetően gidája született itt az árpatáblában, mert nem menekült messzire tőlünk, s ahogy távolodtunk, vissza is tért.

Állattitkok, emberkalandok

Szegeden egy szép, 45 hektáros tölgyerdő rejti Magyarország legnagyobb vadasparkját. A hely nevezetessége, hogy több kontinens ritka, jobbára veszélyeztetett állatfajait mutatja be természetes körülmények között. E fajok génmegőrzése, tenyésztése az intézmény fő feladata, de emellett fontos szerepet kap a természetvédelem, az oktatás, a kutatás és a szórakoztatás is.

Galambok különös nyelőcsővel - A pomerániai begyes fajta

Valamennyi galambfajtánál előfordulnak hímek, melyek a begyüket – elsősorban turbékolás közben – megtöltik levegővel. Vélhetően ezekből az egyedekből tenyésztették ki a begyes galambokat, amelyek sajátossága, hogy a begyükbe levegőt képesek nyelni, terjedelmes begyet (golyvát) fújnak, s ezt huzamosabb ideig meg is tartják.

Szervál a háziasítás útján

A macskafélék szinte csak húst fogyasztanak. Más ragadozókkal, pl. a kutyafélékkel ellentétben növényi táplálékot szinte alig vesznek magukhoz. Talán ezzel is magyarázható, hogy igen sok fajuk csúcsragadozóként szerepel a táplálékpiramis tetején. Úgy a vadonban, mint a ház körül élő fajokat az ember már hosszú évezredek óta nemcsak csodálja – igyekszik környezetében is megtartani, tenyészteni.

Június 5-én indult az Agrárcenzus első szakasza

Tíz év után idén nyáron ismét teljes körű mezőgazdasági összeírást hajt végre a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Agrárcenzus 2020 elnevezéssel. A koronavírus világjárvány miatt a KSH a veszélyhelyzet kihirdetését követően átütemezte az összeírás lebonyolítását és találkozásmentes csatornákra vezeti át.

Alpesi legelők követei a Zemplénben

Épp’ mint a család régi autója… Semmi luxus, de mindenre használható, amire kell. Nem a legnagyobb teljesítményű, de biztosan hozza, amit elvárunk tőle. Nem csillog-villog, de a szemünknek mégis a legkedvesebb.