Back to top

Egy kedvelt kisragadozó: törpemongúz

A társállattartásnak is megvannak a maga divatfajai. Hol egyikből, hol másikból lesz üstökösként kedvenc, majd néhány esztendő elmúltával már nagyítóval is alig lehet belőlük egy-két példánynál többet találni. A ragadozók azonban sohasem voltak igazán divatban.

Néhányan ugyan megpróbálkoztak a legkülönfélébb fajok – például szurikáta – tartásával, ám Nyugat-Európában talán csak a törpemongúz vagy másik nevén törpemanguszta (Helogale parvula) tett szert népszerűségre. Mivel e faj a nagyobb állatbörzéken jelen van, beszerzése nem különösebben nehéz.

Szövetségben a szarvasvarjúkkal

Nos, a mongúz könnyen szelídülő és tartható, kedves állat. Hogy mennyire, azt jól példázzák a híres vértesszőlősi előemberlelet, „Samu” megtalálójának, Vértes Lászlónak sorai, aki – ugyan egy rokonfajt, az indiai mongúzt (Herpestes java­nicus) vett magához – így ír: „Rikki egy nap alatt megtanulta a nevét. Bűvöletes kis pasas. Kedves, értelmes, pimasz és szeretetre méltó. (…) megfogni nem szívesen hagyja magát, miközben szabadon csatangol szobámban, de el sem mozdul a sarkam mellől. Felmászik nadrágomon, ha ételt sejt; ölembe ugrik, ha valami érdekli – és minden érdekli.”

Fotó: Kovács Zsolt

No, de térjünk vissza cikkünk főszereplőjéhez, a törpe mongúzhoz! A faj Etiópiától Dél-Afrika északi részéig honos. Nappali életmódot folytat, s otthona a szavanna. Kistermetű, testtömege alig több harminc dekagrammnál, testhossza pedig – farkával együtt – 45 cm körüli. Maximum 40 fős csoportokban él. Miközben a csapat tagjai táplálékot keresnek, egyikük egy magaslaton őrködik, és jelzi, ha ragadozó tűnik fel a láthatáron. Kis termete miatt igencsak kell vigyáznia a bundájára, ezért nem csoda, hogy nagyon óvatos. Ő maga is igazi ragadozó, ám főleg rovarokkal táplálkozik. Illetve nem csak azzal; a Serengeti Nemzeti Parkban például e sorok írója is tapasztalta, milyen sok mindent megesznek a törpemongúzok. A piknikező helyeket megszállják, az emberek lába között cikáznak, s ami leesik az asztalról, legyen az kenyér, sütemény vagy bármi más ehető, azt menten felfalják.

Sőt, az is előfordult, hogy valahogy feljutottak az asztalra, s onnan csentek el valamilyen kívánatos csemegét.

Az ottani mongúzok felettébb bátrak, ami nem is csoda, hiszen a turisták kedvtelve figyelik őket, ugyanakkor a nagyobb és rájuk nézve veszélyes ragadozóktól sem kell tartaniuk, hiszen az emberek miatt ők távol maradnak.

A törpemanguszták érdekes táplálkozási szokása, hogy a tojásokat és a kemény bogarakat kövekhez vagdossák, így törik meg a héjukat. Olykor szövetségre lépnek a szarvas­var­júkkal, amelyek figyelmeztetik a ragadozókra a mongúzokat, s amikor a kis emlősök elszelelnek, a madarak felfalják az otthagyott maradékot, többnyire rovarokat.

A törpemongúzok veszély esetén járataikba vonulnak vissza, melyek jobbára termeszvárakban helyezkednek el. Természetes születésszabályozást alkalmaznak, „matriarchális társadalomban” élnek, s csak a vezérnőstény hoz világra kicsinyeket. Az egy-öt kölyök mintegy ötven napos vemhesség után születik.

Tágas férőhely szükséges

A törpemongúzok rendkívül bájos és érdekes viselkedésű lakótársak lehetnek, de egy percig se feledjük el, hogy igazi vadállatok, annak ellenére, hogy megszelídülnek! Tehát nem kutyával vagy macskával van dolgunk. Ezért semmiképp se tartsuk szabadon, felügyelet nélkül őket a lakásban! Mivel roppant mozgékonyak, nagy, mászófákkal, játékokkal bőven ellátott külső kifutót és belső, télen fűtött férőhelyet igényelnek. Legyen saját kis kuckójuk is, ahová visszahúzódhatnak. A legjobb, ha párban tartjuk őket, lévén ez esetben még szaporulatra is számíthatunk.

A törpemanguszták táplálása egyszerű. A legjobb, ha sok rovart kapnak (lisztbogár lárvája, gyászbogárlárva, tücsök stb.,) emellett darált csirke- vagy marhahúst, melyet kalciumporral és vitaminokkal megszórunk, valamint nyers tojást. Néhanapján némi nagyon jó minőségű konzerv macskatápot is adhatunk, olykor-olykor pedig gyümölccsel is megkínálhatjuk kedvenceinket.

A törpemongúz tartása csak tapasztalt kisállattartóknak ajánl­ható.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/6 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Öreg kecske nem vén kecske - Nem kell elkapkodni a selejtezést!

Valamelyik nap a legnagyobb közösségi oldal feldobott egy hét évvel ezelőtti képet egy előhasi szánentáli keverék anyámról. Már hét éve fejem, döbbentem rá, és remélhetőleg egy darabig még fogom is. - Pallagi Zsuzsanna írása.

Nem tiltja be az elefántcsont-kereskedelmet a belföldi piacokon a CITES

A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló washingtoni egyezmény (CITES) kiterjesztéséről Genfben folyó tanácskozás résztvevői egyetértettek arról, hogy egyelőre nem tiltják be az elefántcsont-kereskedelmet a belföldi piacokon, köztük a sokat bírált Japánban.

Mini shetland pónit is csak származási lappal!

Kedves színfoltja volt az idei debreceni agrárexpónak a mini shetland pónik bemutatkozása, amikor agility során is láthattuk, milyen sokoldalúak is lovaink legkisebbjei. A bemutatott állatok közül különösen nagy érdeklődés mutatkozott Erdei Szigeti Dávid mini shetland pónija iránt, főként tenyészménjét értékelte nagyra a látogatók sokasága.

Kertek természetesen

A természetes kertek alkotói olyan megoldásokat igyekeznek tudatosan alkalmazni, amelyek a természetben is megtalálhatóak. A Kertbarát Magazin korábbi számában már kitértünk a Green City-szellemiségű kertek csapadékvíz-megőrző megoldásaira, illetve honos fajokon alapuló sokszínű növénytársulásaira; ezen a gondolatsoron tovább haladva most vizsgáljuk meg a természetesség jegyében a kert más elemeit is.

Vendée-i juhok a FarmerExpón

A FarmerExpo Nemzetközi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakkiállítás és Vásár idén is tartogatott meglepetéseket az kiskérődzők iránt érdeklődő látogatók számára is. Immár hagyomány, hogy a juhtenyésztők nagy hangsúlyt fektetnek erre a kiállításra, melyet az eseményen a díjkiosztón is érzékelhettünk.

A spanyolviaszt találták fel a német pártok a húsadóval, de még azt is rosszul

Érdekes véleménycikket írt a német agrarheute.com portál munkatársa a tervezett húsadóval kapcsolatban. Azt fejti ki, hogy Németországban civil kezdeményezésre már működik egy hasonló, ám valóban jól kitalált rendszer. Miért nem inkább amögé áll be a törvényhozás? – teszi fel a kérdést.

Méhbarát tojások: a szabadtartású tyúk esete a poszméhekkel

Egy nagyszabású projekt indult a beporzók védelmére: a cél, hogy a gazdák adjanak át a területükből egy kis részt a méheknek. Az eredmény önmagáért beszél, hiszen a méhek száma 55 százalékkal nőtt a korábbi évhez képest.

ASP Bulgária: A termelők tüntettek, hogy ne kelljen leölniük állataikat

Az afrikai sertéspestis (ASP) terjedése elérte már Bulgáriát is, bár erről eddig keveset hallhattunk. Sajnos, a betegség itt a házisertés-állományt is érinti olyannyira, hogy az elmúlt hetekben mintegy 130 000 állatot kellett leölni a vírus megjelenése miatt az ország nagy, kereskedelmi gazdaságaiban.

Ne feledkezzünk meg kedvenceinkről az ünnepi tűzijáték alatt!

Az augusztus 20-i nemzeti ünnepet várhatóan az ország számos településén tűzijátékkal teszik emlékezetessé az ünneplők. A tűzijáték fénye és a hangos durranások megijesztik a kutyákat, ezért fontos, hogy nyugalmuk biztosításáról és ösztönös menekülésük megelőzéséről a gazdák időben gondoskodjanak.

A majortól a kolostorig: salföldi időutazás

Ősmagyar állatfajták várják a mezőgazdaság kedvelőit a Salföldi Majorban, a Balaton-felvidéken, ahol a megelőző korok állattartásába, a falusi életébe is bepillanthatunk. Akik kedvelik a túrát, azok az állati kalandok után a falu átellenes határában felkereshetik a festői környezetben megbúvó, 800 éves, pálos kolostor romjait is.