0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Egy kedvelt kisragadozó: törpemongúz

A társállattartásnak is megvannak a maga divatfajai. Hol egyikből, hol másikból lesz üstökösként kedvenc, majd néhány esztendő elmúltával már nagyítóval is alig lehet belőlük egy-két példánynál többet találni. A ragadozók azonban sohasem voltak igazán divatban.

Néhányan ugyan megpróbálkoztak a legkülönfélébb fajok – például szurikáta – tartásával, ám Nyugat-Európában talán csak a törpemongúz vagy másik nevén törpemanguszta (Helogale parvula) tett szert népszerűségre. Mivel e faj a nagyobb állatbörzéken jelen van, beszerzése nem különösebben nehéz.

Szövetségben a szarvasvarjúkkal

Nos, a mongúz könnyen szelídülő és tartható, kedves állat. Hogy mennyire, azt jól példázzák a híres vértesszőlősi előemberlelet, „Samu” megtalálójának, Vértes Lászlónak sorai, aki – ugyan egy rokonfajt, az indiai mongúzt (Herpestes java­nicus) vett magához – így ír: „Rikki egy nap alatt megtanulta a nevét. Bűvöletes kis pasas. Kedves, értelmes, pimasz és szeretetre méltó. (…) megfogni nem szívesen hagyja magát, miközben szabadon csatangol szobámban, de el sem mozdul a sarkam mellől. Felmászik nadrágomon, ha ételt sejt; ölembe ugrik, ha valami érdekli – és minden érdekli.”

No, de térjünk vissza cikkünk főszereplőjéhez, a törpe mongúzhoz! A faj Etiópiától Dél-Afrika északi részéig honos. Nappali életmódot folytat, s otthona a szavanna. Kistermetű, testtömege alig több harminc dekagrammnál, testhossza pedig – farkával együtt – 45 cm körüli. Maximum 40 fős csoportokban él. Miközben a csapat tagjai táplálékot keresnek, egyikük egy magaslaton őrködik, és jelzi, ha ragadozó tűnik fel a láthatáron. Kis termete miatt igencsak kell vigyáznia a bundájára, ezért nem csoda, hogy nagyon óvatos. Ő maga is igazi ragadozó, ám főleg rovarokkal táplálkozik. Illetve nem csak azzal; a Serengeti Nemzeti Parkban például e sorok írója is tapasztalta, milyen sok mindent megesznek a törpemongúzok. A piknikező helyeket megszállják, az emberek lába között cikáznak, s ami leesik az asztalról, legyen az kenyér, sütemény vagy bármi más ehető, azt menten felfalják.

Sőt, az is előfordult, hogy valahogy feljutottak az asztalra, s onnan csentek el valamilyen kívánatos csemegét.

Az ottani mongúzok felettébb bátrak, ami nem is csoda, hiszen a turisták kedvtelve figyelik őket, ugyanakkor a nagyobb és rájuk nézve veszélyes ragadozóktól sem kell tartaniuk, hiszen az emberek miatt ők távol maradnak.

A törpemanguszták érdekes táplálkozási szokása, hogy a tojásokat és a kemény bogarakat kövekhez vagdossák, így törik meg a héjukat. Olykor szövetségre lépnek a szarvas­var­júkkal, amelyek figyelmeztetik a ragadozókra a mongúzokat, s amikor a kis emlősök elszelelnek, a madarak felfalják az otthagyott maradékot, többnyire rovarokat.

A törpemongúzok veszély esetén járataikba vonulnak vissza, melyek jobbára termeszvárakban helyezkednek el. Természetes születésszabályozást alkalmaznak, „matriarchális társadalomban” élnek, s csak a vezérnőstény hoz világra kicsinyeket. Az egy-öt kölyök mintegy ötven napos vemhesség után születik.

Tágas férőhely szükséges

A törpemongúzok rendkívül bájos és érdekes viselkedésű lakótársak lehetnek, de egy percig se feledjük el, hogy igazi vadállatok, annak ellenére, hogy megszelídülnek! Tehát nem kutyával vagy macskával van dolgunk. Ezért semmiképp se tartsuk szabadon, felügyelet nélkül őket a lakásban! Mivel roppant mozgékonyak, nagy, mászófákkal, játékokkal bőven ellátott külső kifutót és belső, télen fűtött férőhelyet igényelnek. Legyen saját kis kuckójuk is, ahová visszahúzódhatnak. A legjobb, ha párban tartjuk őket, lévén ez esetben még szaporulatra is számíthatunk.

A törpemanguszták táplálása egyszerű. A legjobb, ha sok rovart kapnak (lisztbogár lárvája, gyászbogárlárva, tücsök stb.,) emellett darált csirke- vagy marhahúst, melyet kalciumporral és vitaminokkal megszórunk, valamint nyers tojást. Néhanapján némi nagyon jó minőségű konzerv macskatápot is adhatunk, olykor-olykor pedig gyümölccsel is megkínálhatjuk kedvenceinket.

A törpemongúz tartása csak tapasztalt kisállattartóknak ajánl­ható.

Forrás: Kistermelők Lapja