Sajnos, néhány kórokozó gomba és számos kártevő állat is kedveli.Az egynyári mályvarózsa (Althaea rosea annua) legveszélyesebb kórokozója a mályvarozsda, amely a termesztett és vadon élő mályvákat egyaránt fertőzi. A levél színén apró, kráterszerű bemélyedések találhatók. Ezeknek megfelelően a fonákon vöröses vagy rozsdabarna kiemelkedő spóratelepek (teleutospóra) fejlődnek, amelyek kezdetben epidermisszel fedettek. Később az epidermisz fölreped és a spórák szétszóródnak. A betegség mindig az alsó leveleken jelenik meg először és onnan terjed felfelé. A levélen, a levélnyélen, a száron, a csészeleveleken, néha a sziromleveleken is képződnek teleutotelepek. A fertőzött levelek elszáradnak, a növény legyengül, senyved, díszítőértékét elveszíti, esetleg el is szárad.
Nagyon fontos az elhalt növénymaradványok mély (!) talajba forgatása. A kétéves fajokat a tavaszi első levelek megjelenésétől, az egynyáriakat egylombleveles kortól 14-18 naponként permetezni kell!
Ritkábban, de előfordul a kolletotrihumos betegség is. Fertőzése esetén a levélen kör alakú vagy szögletes, 0,2-4 cm átmérőjű, szürkésbarna közepű, sötétbarna szegélyű foltok keletkeznek, amelyek később berepedeznek és átlyukadnak.
A levélnyélen és a száron barna, barnásfekete, besüppedő foltok képződnek. Fölöttük a szárrészek és a levelek elhalnak. A beteg részeken apró, fekete képletek (acervuluszok) láthatók. A belőlük kiszabaduló ivartalan szaporítóképletek (konídiumok) terjesztik a betegséget, amely a mályvarózsán gyakori, de a mályvafélék családjába tartozó többi növényen is előfordul. A védekezés megegyezik a rozsda ellen alkalmazhatóval.
A nagy mályvabolha és a kis mályvabolha hazánkban mindenütt előfordul. A leveleken apró lyukakat rágnak, amelyek egyre sűrűsödnek, végül az egész levéllemezre kiterjednek, és a rostaszerűvé vált leveleken csökken az asszimilációs felület. A mályvarózsán és más termesztett és vadon élő mályvaféléken is károsítanak. A nagy mályvabolha 3-5 mm hosszú, szárnyfedői sötétkékek.
A kis mályvabolha 3-3,5 mm nagyságú, szárnyfedői kékek vagy kékeszöldek.
Tojásaikat a növények gyökérnyaki részére helyezik. A tojásrakás akár 2-3 hónapig is elhúzódhat. A kikelő lárvák a gyökerekkel táplálkoznak. Bábozódásuk is a talajban történik. Az új nemzedék június végén jelenik meg.
A mályvaszár-cickányormányos gyakori mályvakártevő. Az imágó 3,5-4,5 mm hosszú, fekete, zöldes vagy kékes csillogású. A talaj felszínén vagy alatta, a növény közelében telel. Kora tavasszal a növény szárán, levelén, levélnyelén érési táplálkozást folytat. A nőstény a tojásait a szár belsejébe helyezi, az alsóbb szárrésztől felfelé haladva. A kikelő lárvák (kukacok) a bélszövettel táplálkoznak. Ilyenkor csak azt észleljük, hogy a növény gyengén fejlődik, apróbb leveleket fejleszt, amelyek sárgulnak, a bimbók nem nyílnak ki, elszáradnak.
A mályvamag-cickányormányos is gyakori faj hazánkban. Az imágó 3-3,5 mm hosszú, teste fekete színű, fehéres szőrzettel borított. A nőstény ormánya olyan hosszú, mint az előtor és a szárnyfedők együtt, a hímé valamivel rövidebb.
Az imágók telelnek a talajra hullott levelek alatt, vagy a kiodvasított szárakban. Kora tavasztól a leveleken táplálkoznak, pont alakú apró lyukakat rágva. Párosodás után a nőstény a tojásokat a bimbóba rakja, egy bimbóba akár 10-40 darabot is, de egy lárva kifejlődése egyetlen magban megy végbe, és abban is bábozódik.
Tápnövényei a mályvarózsa és a halavány ziliz. Nálunk egy nemzedéke fejlődik. A védekezés megegyezik az előző faj ellenivel.
A mályvamoly hazánkban mindenütt gyakori, az Althaea fajok és fajták rendszeres és súlyos károsítója. A kártételt a lárvája okozza a mályva részterméske kirágásával. A hernyók általában a részterméske közepén rágnak át, majd körbehaladva a terméstokon belül az egyes magvak közepén lyukat hagynak vissza. A fiatalabb hernyók kisebb, a kifejlettek nagyobb lyukakat rágnak. Kárképükre – a cickányormányosétól eltérően – a terméstokban lévő ürülék és rágcsálék jellemző.
A fajnak nálunk egy nemzedéke fejlődik. Kifejlett lárvái télre a talajba húzódnak, ahol kokont (gubót) készítenek és abban töltik a telet. Tavasszal bábozódnak, majd imágóvá alakulnak. A lepkék rajzása általában május végén, június elején kezdődik és augusztus második dekádjáig tart. Tojásaikat a virágok kinyílása előtt – néha elvirágzás után – a csészelevelekre rakják.
Az első permetezést a bimbók megjelenésekor, a következőt teljes virágzás után kellene elvégezni, ami az elhúzódó virágzás miatt nehézségekbe ütközik.
A levéltetvek több faja (fekete répalevéltetű, zöldfoltos burgonya-levéltetű, zöld őszibarack-levéltetű) sanyargatja a mályvarózsát.
A levelek fonáki részén szívogatva tápanyagot vonnak el. Az általuk ürített mézharmaton megtelepednek a korompenész-gombák, csökkentvén az asszimilációs felületet. Mindegyik faj vírusterjesztő.
Kertjeinkbe érdemes a szintén a mályvafélék családjába tartozó mályvacserjét (Hibiscus siriacus) telepíteni. Ősz elején – virágszegény időszakban – fehér, rózsaszín, piros, kék vagy lila virágaikkal szívet melengetően pompáznak a növények. Óriási előnyük, hogy egyelőre betegségmentesek és említésre méltó kártevőjük sincs.
Új betelepülőAusztriában már jelen van, így hamarosan számíthatunk a japán cserebogár (Popillia japonica) betelepedésére, amely a mályvaféléken is károsíthat. A lárva gyökerekkel, az imágó levelekkel, virágokkal, gyümölcsökkel táplálkozik, csoportos megjelenése esetén tarrágást okoz. Rendkívül polifág faj, közel 300 tápnövénye ismert, főleg az erdészeti és kertészeti kultúrákban károsít. A kifejlett japán cserebogár nagyjából 1,5 cm hosszú és 1 cm széles. Teste fémes zöld, kitinpáncélja rézbarna színű. Teste mindkét oldalán fehér szőrfoltok helyezkednek el a kitinpáncél alatt, jól láthatóan. A lárvák ellen rovarpatogén fonálféreg- és gombakészítményekkel, talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk. Az imágók ellen, rajzásmegfigyelésre alapozva a piretroid és a neonikotinoid hatóanyagcsoportba tartozó rovarölő szerek nyújthatnak megfelelő védelmet. P. E. |