Back to top

A természetvédők turulja

Ősmagyar elődeink szemében a turul az eredetmondák legendás madara. Egyes vélemények szerint a kerecsensólyom testesíti meg e misztikummal övezett állatot. Napjainkban hasonló piedesztálra került a túzok, amelyet joggal illet a kiemelt figyelem. Azon túl, hogy őshonos madarunk, hazánkban található európai legnagyobb egybefüggő fészkelő területe, illetve a kontinens legnagyobb termetű madara.

A túzok (Otis tarda) globálisan veszélyeztetett faj. Hazánkban fokozottan védett, közvetlenül veszélyeztetett, ezért a magyar természetvédelem egyik legfontosabb feladatává teszi a faj megőrzését. Eszmei értéke 1 millió forint. (A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület címerében is a túzok szerepel). De szerepel még az Európai Unió madárvédelmi irányelvének I. mellékletében, a Berni Egyezmény II. függelékében, valamint a Bonni Egyezmény és a Washingtoni Egyezmény I. függelékében – védelmi dogmák. Nem véletlen tehát a ráirányuló kiemelt figyelem.

Európai legnagyobb populációja az Ibériai-félszigeten található.

Hazánkban Dévaványa közelében, a dévaványai túzokrezervátumban él jelentős állománya, de a Mosoni-síkságon, Duna-Tisza közén, Heves ás Borsod megye déli régiójában és a Tiszántúlon (Hortobágy, Bihar, Nagykunság) is megfigyelhetőek. Állománynagyságát tekintve jelenleg, figyelembe véve a számlálási anomáliákat, megközelítőleg 27.250-30.350 példányra taksálják. Magyarországon a századfordulóban a túzokállomány megközelítette a 12 000 egyedet. A II. világháború, majd az azt követő rendezetlen vadászati viszonyok és a mezőgazdaság intenzívvé válása állománycsökkenést eredményezett, ezért 1969-ben védett nyilvánították a fajt (2700 példány), aminek eredményeként 1978-ban 3600 példányra emelkedett a populáció. Majd újabb állománycsökkenés következett, ami napjainkban is kihatással van a túzokállományra. Jelenleg 1200-1300 példány található az országban.

Tagolt élőhelyszerkezetben a mezőgazdasági területeket részesíti előnyben, azon belül is a lucernát, a repcét és a füves gyepterületeket preferálja. A túzokot pár nélküli kapcsolat jellemzi. Egy kakas több tyúkkal is szaporodik, de a tyúkok is több kakast vesznek fel. A kakasok territóriumot foglalva elfoglalják dürgőhelyeiket, amiket a tyúkok felkeresnek.

A fészkelés április közepén kezdődik és június közepéig tart. Fészekpusztulás esetén a tyúk sarjúfészket rak. Évente egyszer költenek (adott esetben sarjúköltés), a tyúk 1-3 tojáson kotlik. A megfigyelések észrevételezései alapján Európában Északról Délre haladva a fészekalj folyamatosan emelkedik. Amíg Lengyelországban 1,79 tojás jut egy fészekbe, addig Spanyolországban 2,46 átlagosan. A hazai fészeknagyság megközelítőleg 2,22 tojás/fészek.

A kapcsolat laza a kakas és a tyúk között. Csak a tyúk kotlik, és neveli fel a fiókákat. A fiókák fészekhagyók, 7-8 hetes korukban már röpképesek.

A költési eredmények megfigyelései szerint az első fészek 35 százaléka elpusztul, a sarjúfészek vonatkozásában ez az adat 50 százalékos. Az első fészekaljból átlagosan 1, 54 csibe kel ki, a sarjúfészekben zajló kikelési ráta 0,58 százalékos. Ezen túlmenően a kikelt csibék halandósága megközelítőleg 50 százalékos. Ezen adatok alapján összességében 0,77 csibe nevelődik ki az első fészekből, míg a sarjúfészekből körülbelül 0,29.

Ez a felnevelt mennyiség a populáció szinten tartásához elegendő, növeléséhez azonban kevés.

A felnövő fiatal egyedeket különböző mortalitási tényezők tizedelik. A preferált mezőgazdasági környezet miatt az intenzív, precíziós mezőgazdálkodás nem teremti meg a madár megfelelő életkörülményeit -- a táplálék kevés, változatosságuk szerény. A ragadozók, különösen a róka és a varjú-félék is vámolják a felnövő generációt.

Szabad környezetben átlagosan egy túzok élettartalma 14 és fél év, ez zárttéri tartásban jócskán megemelkedik, egyes feljegyzések szerint akár az 50 éves kort is elérhetik.

Táplálkozását tekintve mindenevő, de szezonális táplálkozás jellemzi. A csibék, akár a fogoly esetében, az első két hétben kizárólag ízeltlábúakat fogyasztanak és fokozatosan térnek át a növényi táplálékra. Az ízeltlábúak mellett hernyók, madárfiókák és kisemlősök is a táplálékrepertoárjukhoz tartoznak.

A túzok otthonterülete és annak nagysága folyamatosan változik. Szaporodási időszakban a kakasok elfoglalják dürgőhelyeiket, ami mindössze néhány hektárt foglal magába. A tyúkok mozgási tere viszont akár több száz hektár is lehet, ezáltal van lehetőségük felkeresni a dürgő kakasokat. A szaporodási idősszak végeztével a kakasok csapatokba verődnek és nyár végével több ezer hektárra is kiszélesítik élőhelyüket.

A túzok Európában állandó madár, de él benne a vándorlási ösztön. Vonulásuk több tényezőtől függ: klimatikus helyzet, éghajlati tényezők befolyásolják, a téli erős hideghullám és a havazással járó frontbetörés is januári lassú elvándorlást eredményezhet.

A februárban kialakuló kíméletlen időjárás esetében már nem beszélhetünk vándorlásról, mivel a szaporodási ösztön és a dürgőhelyek felkeresése erősebb a vándorlás ösztönénél.

Vonulásukra a Dél-nyugati, Déli irány a jellemző, ahogy sok más vándorló madár esetében. A vonulási ösztön ellen nincs hatékony ökológiai módszer a túzokok helyben tartására. A vonulás során is jelentős veszteséget szenved el az állomány az orvvadászoknak, az elektromos távvezetékeknek és a tengereken való átkelésnek köszönhetően. Mindaddig, amíg az extenzív mezőgazdasági időszakban a vándorlási veszteségeket néhány szaporodási ciklus alatt kiegyenlítette a faj, addig a jelenlegi intenzív mezőgazdaság miatti alacsony csibefelnevelés eredményeképpen ez a kompenzációs lehetetlen.

Az adatok alapján kijelenthető, hogy az állomány csökkenése a védettség kezdetéhez képest 50 százalékos, a védettség eredményeként elért maximális értékhez képest pedig harmadára esett vissza.

Ez a tendencia a faj egész elterjedési területén megfigyelhető, ahol intenzív mezőgazdálkodás folyik. A fajban okozott mezőgazdasági kártétel mellett sok más egyéb veszélyeztető tényező is sújtja a túzokot. A termékenységi és halandósági ráta reprodukciós modell irányelve szerint az első fészek és a sarjúfészek pusztulásának, valamint az embrióhalandóság csökkenése, illetve a fiókák és a sarjúfészek-fiókák túlélésének növelése vezethetne a túzokállomány stabilitásához, esetleges gyarapodásához. Emellett rendkívüli figyelmet kíván a faj élőhelyének és az ott élő szabadterületi állomány védelme, a mesterséges nevelés és tartás magasabb szintre emelése, a tenyésztési metódusok megfelelő kialakítása, a túzok által használt védett területek bővítése, téli táplálék biztosítása, a fészekaljak mentése, és nem utolsó sorban a dúvadgyérítés, mely elengedhetetlen feladat a többi mellet, hogy a túzok állományának nagysága ne váljon tragikussá, sőt stabilitásán túl növekvő tendenciát mutasson.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Olvad a jég a Himaláján: a növények meg egyre jobban benépesítik a Mount Everest térségét

Egy új jelentés szerint a Mount Everest körüli területek újabb részein kezdett el nőni a növényzet, mivel a hőmérséklet növekedése megolvasztja a jeget a Himaláján.

Egymásra találhatnak a bugaci viperák

A természetes élőhelyek feldarabolódása és az ezzel járó izoláció egyre nagyobb problémát jelent a repülni nem képes, kis életterű állatfajok számára. Közéjük tartozik a rejtőzködő életmódot folytató rákosi vipera is, melynek védelme, illetve állományának növekedése érdekében egy két évig tartó projekt részeként tettek fontos lépéseket a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) szakemberei.

Fontos az önmérséklet

Dr. Nagy Balázs, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természetföldrajzi Tanszékének docense, az ELTE Földrajztudományi Központjának vezetője, a Földgömb magazin főszerkesztője. Geográfus és klímakutató, több expedíció tagja és vezetője, amelyek az Antarktiszon és az Andokban kutatják az éghajlat változásait. Kíváncsiak voltunk, mit mond a jövőről.

A mejnók – Csak tágas röpdében

Bő egy évtizede Európában, így nálunk is nagy keletje volt a beónak. Pompásnak tartott hangutánzó képessége miatt sokan gondozták, ám közülük nem kevesen nagyot csalódtak benne. Ugyanis a beó nem éppen ideális házikedvenc.

A EP támogatja az európai zöld megállapodást, és még ambíciózusabb lépéseket vár

Az Európai Parlament képviselői támogatják az európai zöld megállapodást, de rámutatnak a kihívásokra, többek között a méltányos és szolidáris átállás és a magasabb köztes célkitűzések szükségességére.

Egy apró madár Madagaszkárról - A szürkefejű törpepapagáj

A madarászok által kedvelt törpepapagáj-fajok kizárólag az óvilágban, Afrikában és a környező szigeteken fordulnak elő. Sok fajuk régóta eredményesen szaporodik a tenyésztőknél, több fajuknak van sokféle színváltozata, ezek számára kiállításokat is rendeznek.

Az USA-ban újra engedélyezték a „cianidbombát”

A környezetvédők ellenzése ellenére az USA-ban ismét engedélyezték az állatállomány védelmére szánt „cianidbomba” elnevezésű méregcsapdát.

Védett állatok a közvetlen környezetünkben - óvjuk őket!

Az ember közvetlen környezetében nemcsak háziállatok élnek, hanem egyre több vadon élő állat is társul szegődik. Ezek közül mutatunk be a teljesség igénye nélkül néhány védett fajt, illetve fajcsoportot azzal a szándékkal, hogy a velük való együttélésre sokkal inkább örömként, mintsem problémaként tekintsünk.

Életre szóló élményeket kínálnak a vándortáborok - érdemes gyorsan jelentkezni!

13 ezernél is több felső tagozatos és középiskolás gyermek jelentkezését várják a Vándortábor Programba, amely idén nyáron több mint húsz gyalogos, kerékpáros és vízi útvonallal igyekszik betekintést adni Magyarország táji és kulturális örökségébe. A kezdeményezés részeként idén először Zarándok Táborba is lehet jelentkezni.

Egy papagáj a messzi Indiából

A nagy sándorpapagáj neve sok mindent elárul az emberiség kultúrtörténetéből: elnevezése összefüggésbe hozható Nagy Sándorral, aki indiai hadjárata során mint értékes zsákmánnyal, nagy sándorpapagájokkal is gazdagodva érkezett vissza Európába. De nemcsak papagájt hozott magával, hanem sok más olyan fajt, mely kellően ellenálló volt, jól bírta a hosszú – több hetes – szállítás viszontagságait.