Back to top

A természetvédők turulja

Ősmagyar elődeink szemében a turul az eredetmondák legendás madara. Egyes vélemények szerint a kerecsensólyom testesíti meg e misztikummal övezett állatot. Napjainkban hasonló piedesztálra került a túzok, amelyet joggal illet a kiemelt figyelem. Azon túl, hogy őshonos madarunk, hazánkban található európai legnagyobb egybefüggő fészkelő területe, illetve a kontinens legnagyobb termetű madara.

A túzok (Otis tarda) globálisan veszélyeztetett faj. Hazánkban fokozottan védett, közvetlenül veszélyeztetett, ezért a magyar természetvédelem egyik legfontosabb feladatává teszi a faj megőrzését. Eszmei értéke 1 millió forint. (A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület címerében is a túzok szerepel). De szerepel még az Európai Unió madárvédelmi irányelvének I. mellékletében, a Berni Egyezmény II. függelékében, valamint a Bonni Egyezmény és a Washingtoni Egyezmény I. függelékében – védelmi dogmák. Nem véletlen tehát a ráirányuló kiemelt figyelem.

Európai legnagyobb populációja az Ibériai-félszigeten található.

Hazánkban Dévaványa közelében, a dévaványai túzokrezervátumban él jelentős állománya, de a Mosoni-síkságon, Duna-Tisza közén, Heves ás Borsod megye déli régiójában és a Tiszántúlon (Hortobágy, Bihar, Nagykunság) is megfigyelhetőek. Állománynagyságát tekintve jelenleg, figyelembe véve a számlálási anomáliákat, megközelítőleg 27.250-30.350 példányra taksálják. Magyarországon a századfordulóban a túzokállomány megközelítette a 12 000 egyedet. A II. világháború, majd az azt követő rendezetlen vadászati viszonyok és a mezőgazdaság intenzívvé válása állománycsökkenést eredményezett, ezért 1969-ben védett nyilvánították a fajt (2700 példány), aminek eredményeként 1978-ban 3600 példányra emelkedett a populáció. Majd újabb állománycsökkenés következett, ami napjainkban is kihatással van a túzokállományra. Jelenleg 1200-1300 példány található az országban.

Tagolt élőhelyszerkezetben a mezőgazdasági területeket részesíti előnyben, azon belül is a lucernát, a repcét és a füves gyepterületeket preferálja. A túzokot pár nélküli kapcsolat jellemzi. Egy kakas több tyúkkal is szaporodik, de a tyúkok is több kakast vesznek fel. A kakasok territóriumot foglalva elfoglalják dürgőhelyeiket, amiket a tyúkok felkeresnek.

A fészkelés április közepén kezdődik és június közepéig tart. Fészekpusztulás esetén a tyúk sarjúfészket rak. Évente egyszer költenek (adott esetben sarjúköltés), a tyúk 1-3 tojáson kotlik. A megfigyelések észrevételezései alapján Európában Északról Délre haladva a fészekalj folyamatosan emelkedik. Amíg Lengyelországban 1,79 tojás jut egy fészekbe, addig Spanyolországban 2,46 átlagosan. A hazai fészeknagyság megközelítőleg 2,22 tojás/fészek.

A kapcsolat laza a kakas és a tyúk között. Csak a tyúk kotlik, és neveli fel a fiókákat. A fiókák fészekhagyók, 7-8 hetes korukban már röpképesek.

A költési eredmények megfigyelései szerint az első fészek 35 százaléka elpusztul, a sarjúfészek vonatkozásában ez az adat 50 százalékos. Az első fészekaljból átlagosan 1, 54 csibe kel ki, a sarjúfészekben zajló kikelési ráta 0,58 százalékos. Ezen túlmenően a kikelt csibék halandósága megközelítőleg 50 százalékos. Ezen adatok alapján összességében 0,77 csibe nevelődik ki az első fészekből, míg a sarjúfészekből körülbelül 0,29.

Ez a felnevelt mennyiség a populáció szinten tartásához elegendő, növeléséhez azonban kevés.

A felnövő fiatal egyedeket különböző mortalitási tényezők tizedelik. A preferált mezőgazdasági környezet miatt az intenzív, precíziós mezőgazdálkodás nem teremti meg a madár megfelelő életkörülményeit -- a táplálék kevés, változatosságuk szerény. A ragadozók, különösen a róka és a varjú-félék is vámolják a felnövő generációt.

Szabad környezetben átlagosan egy túzok élettartalma 14 és fél év, ez zárttéri tartásban jócskán megemelkedik, egyes feljegyzések szerint akár az 50 éves kort is elérhetik.

Táplálkozását tekintve mindenevő, de szezonális táplálkozás jellemzi. A csibék, akár a fogoly esetében, az első két hétben kizárólag ízeltlábúakat fogyasztanak és fokozatosan térnek át a növényi táplálékra. Az ízeltlábúak mellett hernyók, madárfiókák és kisemlősök is a táplálékrepertoárjukhoz tartoznak.

A túzok otthonterülete és annak nagysága folyamatosan változik. Szaporodási időszakban a kakasok elfoglalják dürgőhelyeiket, ami mindössze néhány hektárt foglal magába. A tyúkok mozgási tere viszont akár több száz hektár is lehet, ezáltal van lehetőségük felkeresni a dürgő kakasokat. A szaporodási idősszak végeztével a kakasok csapatokba verődnek és nyár végével több ezer hektárra is kiszélesítik élőhelyüket.

A túzok Európában állandó madár, de él benne a vándorlási ösztön. Vonulásuk több tényezőtől függ: klimatikus helyzet, éghajlati tényezők befolyásolják, a téli erős hideghullám és a havazással járó frontbetörés is januári lassú elvándorlást eredményezhet.

A februárban kialakuló kíméletlen időjárás esetében már nem beszélhetünk vándorlásról, mivel a szaporodási ösztön és a dürgőhelyek felkeresése erősebb a vándorlás ösztönénél.

Vonulásukra a Dél-nyugati, Déli irány a jellemző, ahogy sok más vándorló madár esetében. A vonulási ösztön ellen nincs hatékony ökológiai módszer a túzokok helyben tartására. A vonulás során is jelentős veszteséget szenved el az állomány az orvvadászoknak, az elektromos távvezetékeknek és a tengereken való átkelésnek köszönhetően. Mindaddig, amíg az extenzív mezőgazdasági időszakban a vándorlási veszteségeket néhány szaporodási ciklus alatt kiegyenlítette a faj, addig a jelenlegi intenzív mezőgazdaság miatti alacsony csibefelnevelés eredményeképpen ez a kompenzációs lehetetlen.

Az adatok alapján kijelenthető, hogy az állomány csökkenése a védettség kezdetéhez képest 50 százalékos, a védettség eredményeként elért maximális értékhez képest pedig harmadára esett vissza.

Ez a tendencia a faj egész elterjedési területén megfigyelhető, ahol intenzív mezőgazdálkodás folyik. A fajban okozott mezőgazdasági kártétel mellett sok más egyéb veszélyeztető tényező is sújtja a túzokot. A termékenységi és halandósági ráta reprodukciós modell irányelve szerint az első fészek és a sarjúfészek pusztulásának, valamint az embrióhalandóság csökkenése, illetve a fiókák és a sarjúfészek-fiókák túlélésének növelése vezethetne a túzokállomány stabilitásához, esetleges gyarapodásához. Emellett rendkívüli figyelmet kíván a faj élőhelyének és az ott élő szabadterületi állomány védelme, a mesterséges nevelés és tartás magasabb szintre emelése, a tenyésztési metódusok megfelelő kialakítása, a túzok által használt védett területek bővítése, téli táplálék biztosítása, a fészekaljak mentése, és nem utolsó sorban a dúvadgyérítés, mely elengedhetetlen feladat a többi mellet, hogy a túzok állományának nagysága ne váljon tragikussá, sőt stabilitásán túl növekvő tendenciát mutasson.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Összegereblyézné a lehullott leveleket? Ne tegye!

Benne vagyunk az őszben, hullanak a falevelek, és mi rendszeretetből vagy csak az elvárások miatt szorgalmasan összegereblyézzük, bezsákoljuk, és kerül a hulladékba. Környezetvédők szerint ez nemcsak saját magunkra, de az egész bolygóra nézve káros.

Pókhálós réteken

Sok pókhálót figyelhetünk meg a réteken szeptemberben és októberben, néhol egész mezőket fednek be fehér lepellel a pókok. Különleges természeti jelenség, amiért érdemes korán fölkelni, mert hajnalban a leglátványosabb, amikor a harmat kicsapódik, és gyöngysormintáival rajzolja meg a pókhálók szerkezetét.

Az Agrárminisztérium támogatja az erdészeti facsemeték termelését

Az erdészeti és energetikai szaporítóanyag-termelés fejlesztésnek fontosságára hívta fel a figyelmet Zambó Péter földügyekért felelős államtitkár az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács küldöttgyűlésén a budapesti Erdészeti Információs Központban.

Halálra rémült mormota az év természetfotóján

Kedden hirdették ki az év természetfotósa verseny a győzteseit, melyet a londoni Természettudományi Múzeum szervezett. Magyar pályázó idén ugyan nem került a dobogóra, de három hazai fényképész munkáját is kiemelte a zsűri.

Zoltán megérdemelt pihenését tölti Szudánban, miután párjával három fiókát felnevelt

Közel egy hónapos utazással, 5100 kilométer repülés után október elején Szudánba érkezett az egyetlen jeladós gemenci fekete gólya.

Veszélyes fűfaj terjed, jelezze, aki találkozik vele

Új, veszélyes inváziós faj, a homoki prérifű hazai elterjedését vizsgálják az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport, valamint a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai. Az agresszív növény kiszorítja a hazai fajokat, és a legelő állatok sem fogyasztják.

Édes kiscicát mentettek, másnap kiderült: van "némi" gond

Az édes kiscicát a drávaszentesi állatmenhely vezetője találta, aki ideiglenes gazdihoz adta az állatot. A befogadó másnap jelezte, hogy valami „gond” van a macskával, nagyon vad, fújtat, nem házimacska módjára viselkedik.

500 kilós napszámosok a pusztában

Nem mindennapi napszámosokat alkalmaz a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága annak érdekében, hogy a holtágak és vízfolyások, a tavasszal vízzel megtelő szikes tavak ismét gazdag élővilágnak adjanak otthont, ahogyan évszázadokkal ezelőtt.

Közadakozásból épült újjá a Kékbegy-tanösvény pallósora Farmoson

Az országban egyedülálló, közösségi összefogással épült újjá a Farmosi Madárvárta területén található Kékbegy-tanösvényhez tartozó 200 méter hosszú pallóhíd, amely februárban egy nádas tűz során vált a lángok martalékává – mondta el Rácz András, az Agrárminisztérium környezetügyért felelős államtitkára Farmoson a Nagy-nádasba vezető pallósor és a tanösvény táblák avatásán.

Selyemtyúkot gyerekek mellé is!

Az ősz beköszöntével több és több kisállatbörzére járhatunk, ahol az idei szaporulatot kínálják eladásra jelentős számban a tenyésztők. Ilyenkor vágnak bele sokan a díszbaromfi-tartásba. A kezdőknek ajánlott fajták közül az egyik legkülönlegesebb megjelenésű a selyemtyúk, melyet Ázsiában már évezredek óta tenyésztenek.