Back to top

A természetvédők turulja

Ősmagyar elődeink szemében a turul az eredetmondák legendás madara. Egyes vélemények szerint a kerecsensólyom testesíti meg e misztikummal övezett állatot. Napjainkban hasonló piedesztálra került a túzok, amelyet joggal illet a kiemelt figyelem. Azon túl, hogy őshonos madarunk, hazánkban található európai legnagyobb egybefüggő fészkelő területe, illetve a kontinens legnagyobb termetű madara.

A túzok (Otis tarda) globálisan veszélyeztetett faj. Hazánkban fokozottan védett, közvetlenül veszélyeztetett, ezért a magyar természetvédelem egyik legfontosabb feladatává teszi a faj megőrzését. Eszmei értéke 1 millió forint. (A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület címerében is a túzok szerepel). De szerepel még az Európai Unió madárvédelmi irányelvének I. mellékletében, a Berni Egyezmény II. függelékében, valamint a Bonni Egyezmény és a Washingtoni Egyezmény I. függelékében – védelmi dogmák. Nem véletlen tehát a ráirányuló kiemelt figyelem.

Európai legnagyobb populációja az Ibériai-félszigeten található.

Hazánkban Dévaványa közelében, a dévaványai túzokrezervátumban él jelentős állománya, de a Mosoni-síkságon, Duna-Tisza közén, Heves ás Borsod megye déli régiójában és a Tiszántúlon (Hortobágy, Bihar, Nagykunság) is megfigyelhetőek. Állománynagyságát tekintve jelenleg, figyelembe véve a számlálási anomáliákat, megközelítőleg 27.250-30.350 példányra taksálják. Magyarországon a századfordulóban a túzokállomány megközelítette a 12 000 egyedet. A II. világháború, majd az azt követő rendezetlen vadászati viszonyok és a mezőgazdaság intenzívvé válása állománycsökkenést eredményezett, ezért 1969-ben védett nyilvánították a fajt (2700 példány), aminek eredményeként 1978-ban 3600 példányra emelkedett a populáció. Majd újabb állománycsökkenés következett, ami napjainkban is kihatással van a túzokállományra. Jelenleg 1200-1300 példány található az országban.

Tagolt élőhelyszerkezetben a mezőgazdasági területeket részesíti előnyben, azon belül is a lucernát, a repcét és a füves gyepterületeket preferálja. A túzokot pár nélküli kapcsolat jellemzi. Egy kakas több tyúkkal is szaporodik, de a tyúkok is több kakast vesznek fel. A kakasok territóriumot foglalva elfoglalják dürgőhelyeiket, amiket a tyúkok felkeresnek.

A fészkelés április közepén kezdődik és június közepéig tart. Fészekpusztulás esetén a tyúk sarjúfészket rak. Évente egyszer költenek (adott esetben sarjúköltés), a tyúk 1-3 tojáson kotlik. A megfigyelések észrevételezései alapján Európában Északról Délre haladva a fészekalj folyamatosan emelkedik. Amíg Lengyelországban 1,79 tojás jut egy fészekbe, addig Spanyolországban 2,46 átlagosan. A hazai fészeknagyság megközelítőleg 2,22 tojás/fészek.

A kapcsolat laza a kakas és a tyúk között. Csak a tyúk kotlik, és neveli fel a fiókákat. A fiókák fészekhagyók, 7-8 hetes korukban már röpképesek.

A költési eredmények megfigyelései szerint az első fészek 35 százaléka elpusztul, a sarjúfészek vonatkozásában ez az adat 50 százalékos. Az első fészekaljból átlagosan 1, 54 csibe kel ki, a sarjúfészekben zajló kikelési ráta 0,58 százalékos. Ezen túlmenően a kikelt csibék halandósága megközelítőleg 50 százalékos. Ezen adatok alapján összességében 0,77 csibe nevelődik ki az első fészekből, míg a sarjúfészekből körülbelül 0,29.

Ez a felnevelt mennyiség a populáció szinten tartásához elegendő, növeléséhez azonban kevés.

A felnövő fiatal egyedeket különböző mortalitási tényezők tizedelik. A preferált mezőgazdasági környezet miatt az intenzív, precíziós mezőgazdálkodás nem teremti meg a madár megfelelő életkörülményeit -- a táplálék kevés, változatosságuk szerény. A ragadozók, különösen a róka és a varjú-félék is vámolják a felnövő generációt.

Szabad környezetben átlagosan egy túzok élettartalma 14 és fél év, ez zárttéri tartásban jócskán megemelkedik, egyes feljegyzések szerint akár az 50 éves kort is elérhetik.

Táplálkozását tekintve mindenevő, de szezonális táplálkozás jellemzi. A csibék, akár a fogoly esetében, az első két hétben kizárólag ízeltlábúakat fogyasztanak és fokozatosan térnek át a növényi táplálékra. Az ízeltlábúak mellett hernyók, madárfiókák és kisemlősök is a táplálékrepertoárjukhoz tartoznak.

A túzok otthonterülete és annak nagysága folyamatosan változik. Szaporodási időszakban a kakasok elfoglalják dürgőhelyeiket, ami mindössze néhány hektárt foglal magába. A tyúkok mozgási tere viszont akár több száz hektár is lehet, ezáltal van lehetőségük felkeresni a dürgő kakasokat. A szaporodási idősszak végeztével a kakasok csapatokba verődnek és nyár végével több ezer hektárra is kiszélesítik élőhelyüket.

A túzok Európában állandó madár, de él benne a vándorlási ösztön. Vonulásuk több tényezőtől függ: klimatikus helyzet, éghajlati tényezők befolyásolják, a téli erős hideghullám és a havazással járó frontbetörés is januári lassú elvándorlást eredményezhet.

A februárban kialakuló kíméletlen időjárás esetében már nem beszélhetünk vándorlásról, mivel a szaporodási ösztön és a dürgőhelyek felkeresése erősebb a vándorlás ösztönénél.

Vonulásukra a Dél-nyugati, Déli irány a jellemző, ahogy sok más vándorló madár esetében. A vonulási ösztön ellen nincs hatékony ökológiai módszer a túzokok helyben tartására. A vonulás során is jelentős veszteséget szenved el az állomány az orvvadászoknak, az elektromos távvezetékeknek és a tengereken való átkelésnek köszönhetően. Mindaddig, amíg az extenzív mezőgazdasági időszakban a vándorlási veszteségeket néhány szaporodási ciklus alatt kiegyenlítette a faj, addig a jelenlegi intenzív mezőgazdaság miatti alacsony csibefelnevelés eredményeképpen ez a kompenzációs lehetetlen.

Az adatok alapján kijelenthető, hogy az állomány csökkenése a védettség kezdetéhez képest 50 százalékos, a védettség eredményeként elért maximális értékhez képest pedig harmadára esett vissza.

Ez a tendencia a faj egész elterjedési területén megfigyelhető, ahol intenzív mezőgazdálkodás folyik. A fajban okozott mezőgazdasági kártétel mellett sok más egyéb veszélyeztető tényező is sújtja a túzokot. A termékenységi és halandósági ráta reprodukciós modell irányelve szerint az első fészek és a sarjúfészek pusztulásának, valamint az embrióhalandóság csökkenése, illetve a fiókák és a sarjúfészek-fiókák túlélésének növelése vezethetne a túzokállomány stabilitásához, esetleges gyarapodásához. Emellett rendkívüli figyelmet kíván a faj élőhelyének és az ott élő szabadterületi állomány védelme, a mesterséges nevelés és tartás magasabb szintre emelése, a tenyésztési metódusok megfelelő kialakítása, a túzok által használt védett területek bővítése, téli táplálék biztosítása, a fészekaljak mentése, és nem utolsó sorban a dúvadgyérítés, mely elengedhetetlen feladat a többi mellet, hogy a túzok állományának nagysága ne váljon tragikussá, sőt stabilitásán túl növekvő tendenciát mutasson.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kuruc kardhoz hasonlító szárnyevezők: a magyar óriás begyes galamb

A magyar óriás begyes galamb az egyik legszebb galambfajtánk, melynek ősei a török megszállás idején kerültek hazánkba, erre utal korábbi elnevezése: török bögyös. Elegáns megjelenésén túlmenően szívesen tartották és tenyésztették nagy testtömege és ízletes húsa miatt is. Pecsenyegalambok előállítására mai formájában is alkalmas, de természetesen az intenzív haszonfajtákkal nem veszi fel a versenyt.

Feleannyi nejlonzacskót használnak a britek, mint egy éve

Egy év alatt felére csökkent a legnagyobb brit szupermarketek angliai üzleteiben eladott nejlonzacskók száma a brit kormány csütörtökön ismertetett adatai szerint.

Összehangolt kutatás a mezőgazdaságban

Több, mint 452 millió forint támogatást kap a Szent istván Egyetem (SZIE) három nyertes projektje a Tématerületi Kiválósági Program keretében. A szőlő- és borágazat változó környezethez való alkalmazkodását, a mikroszennyezők környezeti körforgásának feltárását, valamint az agráriumban megjelenő veszélyforrások azonosítását előmozdító kutatás-fejlesztésre összpontosít a SZIE.

A kabasólyom a gyors röptű sarlósfecskét is elkapja

A kabasólyom a legészakibb területek kivételével Európában szinte mindenütt előfordul, de sehol sem gyakori. Magyarországon is elterjedt, költ a folyókat kísérő ártéri erdőkben éppen úgy, mint a kisebb erdőfoltokban, fasorokban, ligetekben, de fészkel a városokban is.

Házi kedvencből inváziós vadállat: meg lehet akadályozni?

A kedvtelésből tartott egzotikus állatok szabadon engedése első lépésben etikai problémákat vet fel, azonban könnyen biológiai invázióhoz is vezethet, ami komoly veszélyt jelent az ökoszisztémára nézve. A Biological Invasions című tudományos lapban megjelent cikk szerint hiába tiltják törvényben a veszélyesnek ítélt jószágok a tartását, az nem oldja meg a invázió problémáját.

Kipusztult nagykakasunk

A siketfajd hazai előfordulása a XIX. század környékére tehető. Megtalálható volt a Soproni- és a Kőszegi-hegységben – valószínűleg az osztrák siketfajdállomány megnövekedésének köszönhetően. Magyarországi állománynagysága mindössze 150-200 db egyed volt mindössze, az Őrségben, a Batthányi-erdőben volt „nagyobb” (50-60 egyedes) állománya, ami hazai kipusztulásáig itt maradt fenn a legtovább.

A kiskakas múltja és jelene

A XIX. század elején, mint a Nyírségben gyakori fajról emlékeztek meg róla. Egészen a XX. századig költőfaja volt a magyar madárfaunának, még az 1920-as években is költött Magyarországon. A közlemények szerint 1966-ból származik az utolsó feljegyzés hazai természetes előfordulásáról, Jávorkút környékén látták felrebbenni a kiskakast

Egyetlen fajdfajunk a "mogyoróstyúk"

Fajdfajainkat az egykori Nagy-Magyarország területén a siketfajd, a nyírfajd és a császármadár testesítette meg. Az ország feldarabolása után mutatóban a császármadár maradt nekünk, aki hazánkban rendszeresen költő állandó madarunk. Nem sokat tudunk róla, ami annak köszönhető, hogy kifejezetten rejtőzködő faj. Csekély tudásunkra támaszkodva ismertetjük e gyönyörű, ritka madarunkat.

Teljesen elhagyja a csomagolást egy német üzletlánc

Számos termékét „ömlesztve” kínálja a német Tegut kiskereskedelmi üzletlánc. A komposztálható papírzacskóba kimérhető élelmiszerek között szerepelnek reggeli pelyhek, mogyoró, hüvelyesek, rizs és gyümölcscukrok.

Újabb hétezer veszélyeztetett növény- és állatfaj a Vörös listán

A napokban tették közzé Párizsban az újabb, veszélyeztetett állat- és növényfajok listáját, ezúttal hétezer egyeddel gyarapodott a Vörös lista, az ott szereplő állaltok 30%-a a kihalás szélén áll.